Fókuszban az őrület

A mozikban mindig nagy sikerrel futottak azok a filmek, melyek az emberi elme olyan szegletébe próbáltak betekintést nyerni, amely a kívül állók számára rejtve van. Pont ez a rejtelem tette  borzongatóvá a thrillereket és a pszichológiai drámákat. Egy pillanatra fellebben a fátyol és a fényre kerül valami, aminek nem szabadna: a motivációk sötétsége, az elme brutális megtörése és az őrület manifesztálódása.
film
Ebben a kategóriában számtalan remek történet született, igaz ezek egyben nagyon jó könyvek is, mint Száll a kakukk fészkére, Virágot Algernonnak, A kristálytükör meghasadt vagy az Az ötödik Sally. Alfred Hitchcock forgatókönyvíró, filmrendező és producer számtalan műve ilyen témákat dolgoz fel. Hichcocknak nem csak az általa írt és rendezett filmjei voltak az emberi félelem realista ábrázolásai, hanem a sajátos fekete humora is. Egyszer Tippi Hedren lányát, Melanie Griffith-t ajándékozta meg a Madarak forgatásán egy babával, ami egy koporsóban feküdt. Egyszerűen haláli.

film

Ha már a halálnál és az élet sötét oldalánál tartunk, feltétlenül meg kell említeni a velejéig romlott - izgalmas sorozatgyilkosokról szóló filmeket. Nekem a kedvenc filmjeim közé tartozik a Bárányok hallgatnak,  Hannibal - Anthony Hopkins zsenialtása verhetetlen, de a sorozatban szereplő Mads Mikkelsen játéka is fenomenális -  és az előzményként filmre vitt a Hannibal ébredése. A Vörös Sárkányt sem szabad kihagyni, valahogy nálam kifejezetten pozitív, ha egy férfi tudja mit szeretne enni.
film

Megnyugtatom kedves olvasóimat, nem egy egyszerű összefoglalást fognak olvasni a filmtörténet nagy pszichopatáiról, hanem a filmvászonra vitt pszichológiai drámákat fogom tárgyalni. Megnézzük, hogy a zseniális alakítások mögött milyen történet és a színészi játék által megformált figura milyen kórtörténettel rendelkezik.

film

Az első ilyen típusú film, amely tisztán formázza meg a borderline személyiségzavar szárnybontását az a Fekete Hattyú. A történet a Natalie Portman által megformált Nina köré épül, aki megkapja élete nagy lehetőségét: a Hattyúk Tava főszerepét. Ezzel a szereppel nem is lenne probléma; az egyik oldalával nem. A másik a Fekete Hattyú csábítása és a tisztátalanságának megformálása, a basáskodó anya és a külvilágból jövő nyomás, szép lassan felőrli a balerinát és furcsa, valóságnak tűnő víziók kezdik gyötörni. Kínozza magát, nem csak fizikálisan - vakarja magát, lenyúzza a bőrét - de lelkileg is. Lassan olyan szinten átszellemül a szerepében, hogy érzi, tollak nőnek ki a bőréből. Végül ő maga válik a Fekete Hattyúvá és annyira elmosódik a valóságának és a képzeletének határa, hogy megsebzi magát és végül bele is hal. Néha a film túlzó vizualitással mutatja be mi történik Nina fejében, de mi is történik?

film

A bordeline személyiségzavarhoz érzelmi instabilitás társul. Mondhatni egyszerre képesek gyűlölni és szeretni, vagy ragaszkodni valakihez vagy eltaszítani maguktól az illetőt.Sokszor ezek az érzelmi váltások egy emberre összpontosulnak. Mind depressziós,mind mániás tüneteket képesek produkálni és szinte mindig szoronganak, amihez nagyon gyorsan hozzászoknak. Szinte ez lesz a fegyverük és a csapdájuk egyben. A szorongás az egyik mozgatórugójuk, ami nem csak lelkükben/elméjükben jelentkezik, hanem testi megnyilvánulásai is vannak. Az érzelmi káoszt a kapcsolataikba is átviszik. Az előbb említett ragaszkodás - taszítás epizód minden kapcsolatukra jellemző, nem csak a társkapcsolataikra.  A bordeline személyiségzavarral küzdőknek támogatásra, irányításra van szükségük, igaz ők ebből nem kérnek, mert meg vannak győződve az ellenkezőjéről. Tehát, hogy erősek és önállóak. Beavatatlan szemnek annak is tűnnek, mert az indulataikat nem bírják kontrollálni, sokszor rendeznek jelentet és nagyon manipulatívak.

film

A Fekete Hattyú, Nina a rá jellemző neurotikus személyiségjegyekkel és hallucinációkkal végül egyesíti magában a jót és a rosszat, amely odáig vezet, hogy a főszereplő tényleg elhiszi, hogy ő a Fekete Hattyú és ez az életébe kerül.

Az előbb leírt jellemzők ebben a filmben teljesen jól ábrázolják Nina betegségét, de egyre nincs benne példa: és ez pedig a manipuláció. Nina pszichotikus rendellenessége a stressz miatt  erősödött meg. Szinte mindent produkált, kivéve a manipulatív személyiségjegyeket, de ezt egy másik női főszereplős filmben -Rosemound Pike - a Holtodiglanban megtaláljuk, ott nagyon. Emlékszem, mikor moziban először láttam a filmet, annyira - most nagyon nem szakmai leszek - feldühített a női karakter, hogy én nőként alig vártam, hogy valami nagyon, de nagyon csúnya dolog történjen vele. Persze az nem lett, csak egy kicsit megverték és kirabolták és saját maga kezdeményezett egy nemi erőszakot, amiből mint főnixmadár újjászületett,  miután megölte a mit sem sejtő elkövetőt. Ez miért is volt jó neki? Így manipulálta a közvéleményt, mint csodálatos Amy és a férjét így tudta sakkban tartani, igaz egy jó kis gyilkossági vád ezt már megelőzte. Végül is miért tette ezt csodálatos Amy?

film

Igen, ha így nézzük a Ben Affleck játszotta figura hozta ki belőle ezt a fajta viselkedést, de ha jobban megfigyeljük Amy édesanyjának és  édesapjának viselkedését, megérthetjük, hogy bizony itt a genetika is közbe szólt, mentális szinten. Az tény, hogy egy elhanyagolt feleségben sok elfojtott düh megszülethet, de itt egy szerelem elmúlásáról beszélünk, amit egy válással meg lehetett volna oldani. A nő gazdag, a férjnek szinte semmije sincs, kivéve a pub, amit a húga vezet. Egyszerű lenne … de  mégsem az, mert itt a probléma egyik részét a férj feletti kontroll elvesztése okozza, a másik részét, hogy Amy sosem ismerte igazán a megbánást, a beleérzést és a megbocsátást. Így ír egy ál-naplót - igen, amit film nézése közben sokan félre értenek, mert azok a dolgok, érzések nem történtek meg a valóságban. Amy találta ki, hogy rossz fényben tűnjön fel a férje -  és úgy rendezi,  hogy kincskeresés közben a rendőrök rátaláljanak.

film

Amy antiszociális személyiségzavarban “szenved”: röviden pszichopata.

A személyiségzavarok kialakulása több tényező eredménye, egy konkrét kór-ok nem nevezhető meg. Nagyon sokszínűek, nem egy konkrét betegségről van szó. Alapvonásaik alapján több csoportba lehet sorolni őket, ugyanakkor egy adott ilyen típusú személy, akár több csoport jellemzőit is magán viselheti párhuzamosan. Az első nagyobb csoportba tartoznak a skizoid, schizotipias, paranoid személyek.  A második csoportba az antiszociális, borderline hisztrionikus és a narcisztikus zavarok, a harmadikba a kényszeres, a dependens (függő) és az elkerülő típusok sorolhatók. Azt le kell szögezni, hogy az antiszociális kifejezés megtévesztő lehet, a köztudat számára, ugyanis a köznyelv nem feltétlenül társít mellé patológiai jelzőket. Mindenki ismer olyan embert, aki visszahúzódó vagy épp túl vehemens, esetleg nem barátkozik annyira más emberekkel, de ez nem azt jelenti, hogy személyiségzavaros lenne. Célszerű lenne ezt típust inkább asszociálisnak nevezni .. de nem így történt. Ígérem, többet nem kavarlak meg titeket ezzel. Tehát maradjunk az antiszociális kifejezésnél.


Milyen is egy antiszociális személyiségzavarral rendelkező ember, jelen esetben Amy?

film

A környezete számára nagyon kedves… túlságosan is kedves. Barátságos, elbűvölő és intelligens. Mindig megtesz, amit kérnek tőle. Az ilyen kategóriába eső emberek sokkal sikeresebbek, mint  embertársaik többsége, de minden pozitív és barátságos megnyilvánulás csak álca. A  jól szituáltság maszkja mögött egy teljesen más ember lakozik. Az antiszociális ember végtelenül önző és egocentrikus, mindent azért tesz, hogy a saját céljait elérje. A mások feletti kontroll megszerzésére bármit hajlandó bevetni, legyen az a személyes kisugárzása, manipuláció, erőszakos viselkedés, szex vagy megfélemlítés. Az áldozatok sokszor csak késve ismerik fel, hogy az elbűvölő álarc mögött ki is lakozik valójában. Itt például Amy férje, aki kifejezetten későn kapcsolt, hogy bizony óriási bajban van.

Van még egy dolog, ami veszélyessé teszi az antiszociális személyiségzavarban létező embert és pedig az, hogy soha nem tanul a hibájából, mivel tévedhetetlen. Mivel általában sikeresek, könnyen beilleszkednek a társadalomba, de sohasem lesznek képesek igazán “együtt” is élni az emberekkel. Náluk minden a saját cél érdekében történik, és ami a leglényegesebb, gyógyíthatatlanok. Átmeneti megoldást nyújt a pszichoterápia, de az eredmények nem maradandóak.

film

A mentális problémák még véletlenül sem csak a nőket érintik. A filmipar hozott  szép számmal olyan filmeket, amelyekben a férfiak betegségei állnak középpontban. Előszeretettel készítettek olyan férfi főszereplős filmeket, amiben egy skizofrén állapotát kellett megformálnia egy színésznek. A januárban vetített Széttörve című filmben  a James McAvoy által megformált figura tüneteit sokszor összekeverik a skizofrénia tüneteivel. Rengeteg filmkritikában olvastam, hogy skizofréniát írtak a  főszereplő mentális betegségének bemutatásakor. Pedig nem az. Fontos tisztázni, hogy a film főhőse disszociatív identitászavarban szenved. Ennek a betegségnek van egy másik elnevezése :  multiplex személyiségzavar, amely nem azonos a skizofréniával.

Mit jelent a disszociatív identitászavar?

A disszociatív identitászavar sajátossága, hogy az eredeti személyiség mellett további alter személyiségek is létezhetnek párhuzamosan. Itt legalább kettő identitásról beszélünk. A különböző alterek másképpen éreznek, érzékelnek és gondolkodnak és a  környezethez való kapcsolódásuk is  sajátos mintázatot követ. A személyiségek felváltva veszik irányítás alá a viselkedést. Az aktuálisan irányító személyiségnek  is van egy külön elnevezése, ez pedig „host”. Az alterek számának létszáma változó lehet. Előfordulhat 10 - nél kevesebb , de ritkán sokkal több is. Egy átlagos disszociatív identitászavarban szenvedő betegeknek kevesebb mint 10 alter  személyisége van. Az eredeti személyiség gyakran passzív, lehangolt és alárendelt vagy védekező személyiség, de az alterek között akár agresszívebbek is jelen lehetnek. Hogyan épülnek fel ezek a plusz személyiségek?


A “normál” betegeknél az alterek szinte mindig átlagos életet élnek, átlagos hétköznapi vágyakkal, de kialakulhatnak fiktív, misztikus ( a filmben egy szörny) és más élőlények tulajdonságaival (állatok ) bíró alterek is.  Az alterek nem tudnak egymással kommunikálni és nem is tudnak magukról, szemben a filmmel, ahol ez működött.

film

Ebben a mentális betegségben szenvedők kórtörténetében gyakran fordulnak elő korai gyermekkori traumák, fizikai és szexuális bántalmazás. A bántalmazások hatására a valós történetek kizáródnak a tudatból és ezért különböző alter személyiségek jönnek létre, amiknek  az emlékei, érzelmei és viselkedés jellemzői nagyban eltérhetnek egymástól. Itt a filmben láthattunk vallási fanatikus nőt és kisgyereket is. A tünetek között gyakran megjelenik disszociatív amnézia és az illető nem képes visszaemlékezni akár órákkal ezelőtti történetekre sem. Az illető nem emlékszik mit mondott és kinek, illetve hogy hol volt és minek. Gyakran produkálnak pszeudo-hallucinációkat.

A disszociatív identitászavarral szenvedőknek van betegség tudatuk, szemben skizofrénekkel, akiknek nincs. Nincsenek téveszméik és pszichotikus tüneteik. Viszont rengetegszer keverik össze a kettőt. A kezelés során nagyon fontos a terapeuta személye és a rendszeres ülések, amik előrehaladtával előfordulhat, hogy az alterek száma csökken. Érdekes, hogy egyes alterek sokkal jobban reagálnak a terápiára, mint mások. Azonban a cél minden esetben a stresszre és a fenyegetésekre adott megfelelő válaszok elsajátítása és a  személyiség megerősítése.

film


Az Az én szerelmem hasonló “párkapcsolati problémát” feszeget, mint a Holtodiglan, csak itt a szerepek megcserélődtek. Nem annyira brutális, de a mostanában gyakran emlegetett verbális abúzus itt tökéletesen van ábrázolva, illetve az, hogy mi történik az ember lányával, ha egy nárcisztikus figurával köti össze az életét. Pontosabban nárcisztikus személiségzavarban szenvedő emberrel. Az én szerelmem egy olyan történet, amely élethűen mutatja be a lelki bántalmazás pszichológiáját.Tony (Emmanuelle Bercot) súlyos síbaleset után lábadozik és eközben felidézi pörgő szerelmi életét férjével, Georgioval(Vincent Casselnek egyszerűen jól állnak az ilyen szerepek) és ebben a lelki állapotban ébred rá, hogy mi történt valójában az életével.

Hogy miért?

Ha netalántán egy nárcisztikus férfi karjaiba sodorna az élet, akkor érdemes 1-2 dolgot tudni róla és a patológiájáról. Az ilyen férfiak elsőnek nagyon lehengerlőek, vonzóak, kreatívak és lenyűgözőek, ezért könnyű beléjük bolondulni és nehéz nekik ellenállni.

film

A nárcizmusnak különböző fokozatai vannak és sokszor nem mutatnak több tünetegyüttest. Figyelembe kell venni azt, hogy amit csinálnak az a védekező mechanizmusok része, mert iszonyatosan bizonytalanok valójában. A terápia alatt hosszú időnek kell eltelnie, mire megnyílnak. Egy terapeutának sem könnyű velük dolgozni, de együtt élni velük igazi adrenalinfüggés. Magas érzelmi hőfokon égnek, nagyon érzelmesek, sok nő egyszerűen nem tud nemet mondani nekik, pont az előbbi okokból kifolyólag. Nem arról van szó, hogy az illető nők befolyásolhatóak lennének és naivak. Sokszor a nagyon intelligens, független, érett személyiségű nők is beleesnek ebbe a csapdába, mint itt Tony is. Mire viszont észreveszi a problémát, addigra többször megalázták, megcsalták és közben nem bír szabadulni, mert naná, hogy terhes.

Mit is takar a nárcisztikus személyiségzavar?

film

A nárcisztikus embereket általában kora gyermekkorukban éri a sérülés, mely az egészséges énkép kialakulását gátolja. Azt éreztették velük, bármit is tesznek, nem elég jók, mindenre alkalmatlanok. Az ilyen tapasztalatok okozzák a "nárcisztikus szégyenérzet" kialakulását, amely a "nárcisztikus düh" kiváltója is egyben. Bárminemű kritikára, tiszteletlenségre túlérzékenyen, időnként dühkitöréssel reagálnak. Leginkább azok lesznek ezeknek a kitöréseknek a szenvedő alanyai, akik a legközelebb állnak hozzájuk, együtt élnek velük, hiszen a nárcisztikus személy mindenkitől, de leginkább tőlük várja el mindazt a szeretetet, melyet gyerekkorában nem kapott meg. Más és igen fontos jellemvonásuk, hogy rendkívül önzőek, arrogánsak és azt mutatják, hogy tele vannak önbizalommal. Ez mind a védekező mechanizmusuk része. Mindig és minden róluk szól. A másik ember (társ, barát, feleség, férj) csak addig kell  nekik, amíg a hasznukra van és pozitív hatással van az életükre.

film

 0
Tovább

A reality műfaj 

Egy kicsit másként megközelítve a tanácsadás témáját. Mert mindenki add vagy kér tanácsot, de jó ez egyáltalán ? Tanácsot adni nem könnyű. Sőt, egyenes TILOS! Ez most zavaró lehet, hiszen tréninggel ÉS tanácsadással foglalkozunk, de megmagyarázom: tanácsadás és tanácsadás között is van különbség.

film

A Benzaiten Tréning elsősorban készségfejlesztéssel foglalkozik. Az egyéni tanácsadás része is főleg a készségfejlesztésre fókuszál. Empátia, kommunikáció, önismeret, konfliktuskezelés – mindegyikkel kapcsolatban vannak hasznos trükkjeink, hogyan lehetne adaptívabb, jobb és konstruktívabb módon hozzájuk állni. Egyéni tanácsadás keretében azt nézzük meg, hogy személyre szabottan Neked melyik módszer lenne a legmegfelelőbb és azt miként tudod maximálisan hasznosítani. Ez is tanácsadás. Meg az is, hogy szakíts e a pároddal vagy ne – na ez az utóbbi tanácsadás az, amit el kell kerülni! Soha ne adj tanácsot, ne kérj és ne fogadj tanácsot ilyen témakörben – bár tisztában vagyok vele, hogy pont ezek azok a kérdések, amikor a leginkább igényelnénk. 

film

Mit tartsunk szem előtt?

Több probléma is akad a magánéleti válságokra adott tippekkel. Teljesen mindegy, hogy szakember adja, vagy egy jó barátod, vagy a spirituális vezetőd, a probléma mindig ugyanaz: Ő nem TE vagy!

Miért van ez így?

film

1. A másik embernek fogalma sincs róla, hogy min mész keresztül.


Ecsetelheted neki órákon vagy napokon keresztül, jobb esetben annyit fog fel belőle, hogy szenvedsz, megérti és együtt érez Veled. De nem ismeri a párodat, a főnöködet, soha nem nevelte a gyerekedet, és még sorolhatnám.

film

2. Egy kívülállónak semmi sem drága.


Ugye sokunk hallotta már azt a jó tanácsot, mikor a munkahelyünkre panaszkodtunk, hogy „Hagyd ott a francba, keress másik állást!”? Vagy amikor a párkapcsolatunk nem stimmel, hogy hagyjuk ott. Egy kívülálló értheti a helyzetünket, és a racionális oldalát valószínűleg ő jobban is látja a problémának. De a döntéseinket általában érzelmekre alapozzuk, arról meg fogalma sem lesz, mert lásd 1. pont. Neki csak egy pasi a sok közül a férjed, míg Neked az egyetlen. Nem mindegy.

film

3. A másik embernek is megvan a maga életszemlélete.


Az őt ért traumák és megoldások, tapasztalatok, sikerek és kudarcok formálták olyanná amilyen ma. A döntései által lett olyan az élete amilyen. Ezért az ő szemüvegén keresztül lát mindent: a Te problémádat is. A gúla tipikus esete: aki alulról nézi négyzetet lát, aki oldalról az háromszöget. Mindegyik igaz a gúlára, de valahol egyik sem.

film

4. Mindenki a saját életéért felelős.


Miért vennéd ki bárki kezéből ezt a felelősséget? Nem a kötelességed, ráadásul még jogod sincs megoldani mások problémáját. A segítségnyújtás inkább a meghallgatásnál kezdődik. Ha eleve úgy állsz a dologhoz, hogy tuti nem fogsz tanácsot adni, akkor legalább nem azzal kötöd le a figyelmedet, miközben a másik beszél, hogy mit válaszolj neki, hanem tényleg arra koncentrálsz, amit ő mond. Ha pedig úgy jönnek oda hozzád, hogy adjál tanácsot, akkor kedvesen utasítsd vissza az illetőt – de ajánld fel a legőszintébb odafigyelésedet.

Ne passzold le a felelősségedet!

film

Ha boldog akarsz lenni, akkor felelősséget kell vállalnod az életed minden döntéséért. Ez sokaknak ijesztően hangzik, ezért erről lemondva másokra támaszkodnak, amivel 4 probléma van:

  • - Ha más hozza meg a döntéseket helyetted, akkor sosem fogsz fejlődni
  • - Ha nincs ott a másik, életképtelenné válsz, tele félelmekkel és tehetetlenségérzéssel –           egyik sem fog előrébb vinni az utadon
  • - Ha a másik összeroppan a helyzet súlya alatt, Te is vele roppansz
  • - Végül: úgy sem tudod lepasszolni a felelősséget, mert az, hogy másokra hagyatkozol, az is a   Te döntésed

De akkor miben segíthet egy szakember?

Egy szakember nem mutatja meg Neked, hogy merre kéne indulni. Ezt a döntést Te hozod meg, viszont ha már döntöttél, hogy merre mész tovább, akkor egy tanácsadó remek támogató lehet az úton: ötleteket ad, hogyan tudnál a legjobban haladni, segít, ha elakadtál, vagy megpróbál irányban tartani, ha épp visszafelé kezdenél el lépegetni. A párkapcsolati példánál maradva, ha úgy döntesz, maradsz a pároddal, segít, hogy miként tudnátok megmenteni a kapcsolatotokat, boldogabban együtt lenni. Ha pedig a szakítás mellett teszed le a voksod, akkor pedig a veszteség megélésénél és feldolgozásánál tud sokat nyújtani egy jó, pártatlan szakember.

film

A legfontosabb, hogy ha úgy döntünk, nem tudunk megbirkózni egy adott élethelyzettel, akkor célszerű szakember segítségét kérni, mindegy, hogy az coach, pszichológus vagy lelki pásztor “verzióban” a legmegfelelőbb számunkra. És csak akkor kérjünk segítséget, ha képesek vagyunk elviselni a kritikát (hiszen ha mindent szuperul csinálnánk, nem kellene segítséget kérnünk), és vállaljuk a felelősséget, a mi részünket a kialakult a helyzetért (hiszen azzal csak mi tudunk foglalkozni, a mások részével meg foglalkozzanak mások).

 0
Tovább

Portréfilm önmagunkról 

Az önismeret röviden önmagunkról való tudást jelent, amikor tisztába kerülünk értékeinkkel, pozitívumainkkal, de korlátainkat, hiányosságainkat is felismerjük. Tudatossá válunk vágyaink, céljaink és szükségleteink iránt.

film

Hála a nagy mennyiségű pszichológiai tudásnak, már bárki felmérheti magát tesztekkel és elmehet csoportokra, egyéni tanácsadásra hogy rájöjjön, milyen is ő valójában. Megtanulja, hogy az ember olyan mint a hagyma, lehántva a múltból hozott tapasztalásokat, rétegről rétegre felfedezheti önmagát, hogy a folyamat végén ráleljen a saját Én-magjára, lénye esszenciájára. Az önismeret célja a minél pontosabb énkép kialakítása, ami által lehetségessé válik a tökéletesedés, önmagunk és képességeink maximalizálása.

film

Ez mind nagyon jól hangzik, de jó ha tisztába kerülünk két kacifántos ténnyel is.

1.

Nem létezik egy állandó, születésünktől kezdve bennünk lüktető én-mag.

Az ember énképét tudása, tapasztalatai, emlékei, érzelmei, félelmei, vágyai és még számos más dolog adja. A nyugati felfogás szerint az énkép, az önmagamnak, selfnek a megtapasztalása szilárd és változatlan: van valami belül, ami miatt én megcáfolhatatlanul ÉN vagyok, eredeti, mindenki mástól különböző. Születésem óta vagyok, ÉN vagyok, és halálom pillanatáig ÉN leszek, ezen nem tud semmi változtatni. Miért is tudna? Bármi történik, az VELEM történik, vagy ÁLTALAM történik, én látom, hallom, érzem és teszek meg dolgokat, bennem válnak élménnyé, emlékké, és én teszek-veszek a világban. Röviden, a nyugati felfogás szerint van egy központi ÉN, aki uralja a különböző emlékeket, vágyakat, tudást, stb., ami az élettapasztalatát alkotja.

film

Azonban van egy nagy probléma ezzel a felfogással. Mégpedig az, hogy nem létezik egy ego-esszencia, amit az évek alatt a különböző élmények és élettapasztalatok elfedtek és elferdítettek, és az önismeret által lehányva róla a mocskot felfedezhetjük újra régi és tökéletes önmagunkat. Nem létezik egy szilárd, központi ÉN, amit meg kell találni. Akkor mi van helyette? 

Röviden válaszolva: maga az élet.

Hosszabban: az élettapasztalatok összefüggései adják azt, akik vagyunk (a részek összessége vagyunk), valamint hogy a különböző jelenségek (emlékek, félelmek, stb.) sem függetlenek egymástól. Hiszen lehet azért vágyok valamire, mert régen tapasztaltam valami pozitívat vele kapcsolatban, ami által kialakult egy jó emlékem róla. De lehet azért félek valamitől, mert azt tanultam róla, hogy veszélyes. Hihetek valamiben, ami által valami értékké válik a szememben.

film

Ha a második felfogást fogadjuk el, akkor be kell látnunk, hogy állandón változunk. Hiszen emlékeink megkophatnak, illetve (ahogy egy régi kutatás bebizonyította), nem létező emlékek is alkothatják személyiségünket. Céljainkat, értékeinket folyamatosan változtathatjuk, ahogy tudásunk is – remélhetőleg  egyre nő. Megtanulunk nem félni valamitől, miközben elkezdünk valami mástól rettegni.

2.

Az érzések változatosságáról meg nem is kell beszélni… és pontosan ez az a bizonyos második kacifántos csavar az önismereti történetben, hogy: mindig minden változik

film

Semmi sem állandó, még Te sem. Értékeid, nézeteid, külső és belső tulajdonságaid mind hatalmas változáson estek át, csupán az elmúlt pár évet nézve is. Csak hogy ez sokszor nem tudatosul, vagy direkt ellenállunk a változásnak, mert úgy tanultuk anno, hogy ez a jó.

Pedig ha önmagunkat egy állandó énnel azonosítjuk, akkor nem olyannak látjuk a világot, amilyen, hanem amilyenek mi vagyunk. Amint megtanuljuk, hogy X tulajdonsággal rendelkező emberek vagyunk, és a másik meg Y tulajdonsággal bír, ezzel a nézettel fogunk belemenni a különböző helyzetekbe. Nem magát a helyzetet fogjuk megélni és nem arra fogunk nyitottan reagálni, hanem a rólunk, a másikról és a helyzetről alkotott előzetes nézeteinkre adunk választ – rengeteg kellemetlenséget okozva magunknak.

film

Nézzünk erre néhány példát a pszichológia szakterületéről:

Az egyik az önbeteljesítő jóslat, ami esetében tipikus példa a kishitű ember, aki úgy vág neki a feladatnak, hogy „Ez tuti nem fog menni”, ez a gondolat pedig egy sor olyan viselkedést generál, aminek az eredménye tényleg kudarc lesz. Persze mások viselkedésére is hathatunk előzetes vélekedéseinkkel, ilyen a pedagógiában sokat emlegetett pygmalion-effektus, amikor is egy tanár azt hiszi, hogy az egyik diákja egy zseni (holott távolról sem), ezért úgy kezd hozzá viszonyulni, aminek hatására a gyermek tényleg jó jegyeket produkál.

Mi történik, ha az állandóhoz ragaszkodunk?

Tragédia persze nem fog érni ha az énkép és önismeret első megközelítését választod. Sokan mondják, hogy „kutyából nem lesz szalonna”, és hogy ők biza’ már nem változnak soha. Nincs ezzel semmi baj. De véleményem szerint az énképhez és önismerethez való merev hozzáállás sok lehetőségtől szakít el, hiszen egy idő után nem látod majd értelmét és lehetőségét a fejlődésnek. Megrekedsz egy szinten, viszont a világ körülötted nem fog, és elhúz mellőled.

film

Az énkép második modellje az önismeretet és a selfet egy folyamatosan változó és fejlődő folyamatként írja le, aminek segítségével bármeddig eljuthatunk, és minden helyzetből a legtöbbet hozhatjuk ki. Ha sikerül kialakítani egy megfelelően rugalmas hozzáállást önmagaddal kapcsolatban, akkor képessé válsz alkalmazkodni az állandóan változó világhoz, emberekhez, önmagadhoz.

film

A rugalmasságnak hála nem egy előzetes elképzelés alapján vágsz bele egy új helyzetbe, hanem nyitottan, telve az összes lehetőséggel – így érve el a békésebb és boldogabb mindennapokat.

 0
Tovább

A vágyak idomítása

Akármennyire több ezer éves bölcsesség, Buddha tanítása, miszerint minden szenvedés forrása a ragaszkodás, nem nőtte ki általános felfogássá magát. Persze nehéz a mai világban nem ragaszkodni, mikor annyi ígéretesnek tűnő, vágykeltő inger vesz minket körbe, amit muszáj megszerezni, ha beledöglünk is, illetve annyi borzalommal találkozunk, hogy jogosan bújhatunk az önsajnálat és panaszkodás jóleső, meleg takarója alá – ezt a luxust is igen nehezen adjuk fel.

remény

Persze már rég szivárványtestben páváznék egy csapat Buddha társaságában, ha tudnám, hogyan kell szenvedésmentesen élni, de erről szó sincs. Távolról sem. Mindössze annyit sikerült elérnem, hogy lényegtelen dolgokon már nem pörgetem be magam, a fájdalmas szituációkon hamarabb túllépek, és összességében sokkal nyugodtabb vagyok (legalább is én ezt érzékelem, aztán lehet, hogy a barátaim, családom, kollégáim, terapeutáim, felügyelő tisztjeim mást gondolnak… :P).

Tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek más számít lényegtelen dolognak (itt jegyezném meg, hogy a kávé elfogyasztása új adag főzése nélkül semmilyen kultúrában sem számít lényegtelennek, sőt!!!!!!444!NÉGY!), és a fájdalom is eléggé szubjektív, éppen ezért nem létezik 100%-os, mindenkinél bevált recept. Csak a saját tapasztalataimat tudom megosztani, ha ez másnál is hatásosan csökkenti a szorongást, önutálatot, önhibáztatást, megfelelési kényszert és halogatást, akkor már megérte. (Megjegyzés: a halogatást annyira nem sikerült még leküzdeni, ezt a bejegyzést kb. fél éve meg akartam már írni…)

Rugalmas gondolkodás

Erre még az autogén tréning nevű módszer tanított meg évekkel ezelőtt, melyet bárki elsajátíthat, és nagyon tudom ajánlani, hiszen nem csak közvetlen foglalkozik a stresszel és a szorongással, de egy nagyon rugalmas hozzáállást is segít kialakítani. A lényege, hogy bármi történik, az éppen történik oszt’ csókolom, nem ítélkezünk felette, nem próbáljuk befolyásolni, legyen az pozitív vagy negatív élmény, érzet, gondolat, bármi.

remény

Helyette csak megpróbáljuk megfigyelni: honnét jött, milyen érzéseket vált ki, milyen fontos részletei vannak? Milyen más helyzetekben éreztem még így magam vagy jöttek elő ezek a gondolatok? Mik a közös vonásai ezeknek a helyzeteknek? Mi segített abban, hogy elmúljon (ha negatív) / előjöjjön (ha pozitív)?

Ez a módszer azért zseniális, mert észrevétlenül tanítja meg, hogy ha valami negatív érzés, gondolat bukkan fel bennünk, akkor ne akarjuk rögtön megoldani. Pl. mikor erős szorongásom volt, pánikszerűen kerestem rá bármit, ami azonnal enyhíti, mert rossznak, elviselhetetlennek címkéztem. Viszont mikor megengedtem a szorongásomnak, hogy létezzen (ez most nagyon spirihuszáros volt, de értitek, mire akarok kilyukadni), rájöttem, mikor milyen helyzetben miért bukkan fel – így mégis csak könnyebb volt túljutni rajta, hiszen miután kiismertem és rájöttem, hogy nem egy állandó állapot – ahogy semmi sem az! – nem pazaroltam az energiáimat felesleges kompenzálásra.

remény

Az, hogy mennyire szorongunk, félünk vagy bántódunk meg egy adott helyzetben, mindig attól függ, hogy mennyire ragaszkodunk az énünkhöz. Egóra szükség van, de ha mindig minden helyzet rólunk szól és minket sért, akkor valamit túltoltunk. A Moreno-elmélet szerint a személyiséget azon szerepek összessége határozza meg, melyeket az egyén elfogadni és befogadni képes. Tehát minél több szereppel azonosulunk, ha valamelyik sérül, annál kevésbé roppan bele az önértékelésünk. A buddhizmus a másik oldalról közelít: ott arra buzdítanak, hogy nézzük meg, mivel azonosulunk, és jöjjünk rá, hogy nem vagyunk azok, így a végén nem találunk semmit, amit Énnek hívhatnánk. Ellentmondónak tűnhet, de ha jobban belegondolunk: ha semmivel sem azonosulok, bármi lehetek, ha mindennel azonosulok, voltaképp nem vagyok egyik sem.

remény

De már az sokat segíthet a rugalmas hozzáállás kialakításában, ha az önjellemzésünk olyan tulajdonságokat ölel fel, melyek külső tényezőktől függetlenek. Ha úgy definiálom magam, mint aki Pistával járok, fodrászként dolgozom és Győrben élek, akkor eléggé elveszítem az identitásom, mikor Pista kirak, nem tudom eltartani magam ezért Bécsbe kell költöznöm és beállnom recepciósnak. Míg ha türelmesnek, viccesnek, szarkasztikusnak és kávéfüggőnek írom le magam, ezek a dolgok nagyobb valószínűséggel maradnak énem részei lakhelytől és bármi mástól függetlenül (bár természetesen ezek is változhatnak, a változást soha sem lehet kizárni!)

Ítéletmentesen megélni minden pillanatot

Na, ez az, ami még annyira nem megy, főleg mivel 1479-es szintű nappali álmodozó és ADHD-s vagyok, de mikor valami erős negatív érzés (félelem, szorongás, stressz, önutálat, bármi) elfog, akkor remekül tudom alkalmazni. Eleve azt tapasztaltam, hogy egy brutális pofon az élettől és az azt követő fájdalom sokat segít megélni a jelent, mert annyira az aktuális helyzetre irányítja az ember figyelmét és energiáit, hogy nem marad erő rágódni a múlton vagy a jövőre koncentrálni (de ez megint csak saját tapasztalat). Az ítéletmentesség meg nálam annyiban merül ki, hogy próbálom nem megítélni, hogy adott helyzet jó e vagy sem. Természetesen el tudom dönteni, hogy éppen most milyen rossz érzéseket vált ki belőlem, de igyekszem nem bemerevíteni a helyzetet azzal, hogy azt gondolom: ez mindig így lesz, ennek tuti a hosszú távú életemre is negatív hatása lesz, stb., mert nem tudhatom, hogy egy veszteség később merre viszi a sorsomat.

remény

A pillanat megélésében még sokat segít, ha nem a mennyiségre, hanem a minőségre hajtunk rá.

A mai felszínes világban az emberek nagy része (de főleg a fiatalabb korosztály), pipákat gyűjt és nem élményeket. Itt jártam – pipa, megnéztem ezt – pipa, találkoztam XY-nal – pipa, aztán rohanás tovább… A világ felgyorsult, de az agyunk nem, képtelen ennyi infót szerencsétlen idegrendszerünk befogadni, és ennek mindig a lelki egészségünk látja kárát. Amikor valamit csinálsz, ne gondolj arra, hogy 2 óra múlva már máshol kell lenned, hogy milyen feladatot hagytál félbe a találkozó miatt!

remény

Merülj bele abba, amit, akivel, ahol éppen csinálsz, így létrehozva flow élményeket, vagy tudatos jelenlétet vagy nekem mindegy hogy hívjuk, a lényeg, hogy ha leteszed valahova a popsidat, akkor az agyad is legyen a közelben, különben szétszakadsz! Ha ismered már magad annyira, hogy tudod, mi szokta könnyen elterelni a figyelmed a jelenről, akkor egy időre azokat zárd ki: telefon lehalkít, laptop lehajt, TV kikapcs, és egyéb trükkök.

Múlt és jövő – a két nagy mumus

A jelenben lenni valahol magában rejti a múlt és jövő elengedését. Ez megint elcsépelt igazság, amit mindenki tud, mégis elképesztő, hogy mennyire hagyjuk a még/már nem létező dolgoknak, hogy hatással legyenek ránk. Természetesen tanulni kell a múltból és tervezni kell a jövőt, de ezt is csak itt és most tudjuk megtenni. A jelenlegi cselekedeteim mutatják meg, hogy mit tanultam a múltból, és a jelenlegi tetteimmel tudok hatni a jövőmre. És van, hogy a nem cselekvés a legjobb, amit tehetünk. Van, hogy el kell fogadni, hogy nem tehetünk semmit, hogy jobb legyen, hanem ki kell várnunk.

remény

Az önismeret ezért is fontos: mire van éppen szükségem? Melyik a számomra leghasznosabb út, ami elvezet a céljaimhoz?

Ésszel az ember „tudja, tudja, de nem sejti”, hogy szinte alig van valami, amit irányíthat az életében, ami felett 100%-os kontrollt gyakorolhat. Én is régóta tudtam ezt, ezért nem is ragaszkodtam a terveimhez, és próbáltam elfogadni, ami a múltban történt: hisz megváltoztatni már úgy sem tudom. De igazság szerint egy veszteség volt az, ami át is éreztette ezt velem. Akkor alakult ki bennem egyfajta alázat, amitől minden porcikámban megtapasztaltam: mindegy, hogy milyen jövőt terveztem, mennyi mindent alárendeltem a célért, mennyit feláldoztam az álmaimért – a sors egy tollvonással áthúzta a számításaimat. Azt hittem belepusztulok, de ha most megnézem az életemet, ugyan nem úgy alakult, ahogy vágytam volna, de pont úgy történt, ahogy szükségem volt rá. És mikor azt kapod, amire szükséged van, akkor a legjobb úton vagy. Még ha nehéz is az út néha.

remény

Szóval fogadd el a múltat, és ne a félelemre koncentrálj a jövővel kapcsolatban, hanem a jó dolgokra. Legfőképp a jelenre légy nyitott. És bármi történjék is, próbáld meg higgadtan kommentálni magadnak. Régen hajlamos voltam érzelem/hangulat alapú képeket és sztorikat lenyomni a fejemben. Szép színes szagos történetek, drámai fordulatokkal és persze hatalmas tragédiával a végén. 

remény

Egy sima ügyintézésből zombi-apokalipszist csináltam a fejemben, szerintem nem csoda, hogy évekig szociális fóbiával küzdöttem és még a szüleimnek alig mertem köszönni. Még manapság is néha elszalad velem a ló, amikor fejben pörgetek le szitukat, de már nyakon csípem a fantáziámat és megpróbálom reálisabb irányba terelni. Mert a „Mi a legrosszabb, ami történhet?” kérdést muszáj megválaszolni, amikor félünk valamit megtenni, de ha a válasz felér egy Tarantino-filmmel és a #minditthalunk címke villog felette, akkor ideje picit visszavenni… Ó, egy fun fact: tudtátok, hogy ha idegen nyelven gondolják át az emberek a dolgaikat, akkor reálisabb képet alkotnak róla és racionálisabb döntést hoznak? Még egy ok a nyelvtanulás mellett!

Elengedni az eredményt

Ha már kontrollról volt szó, nekem ezt a legnehezebb elfogadnom, valószínűleg ebből ered a halogatásom is (bár nem, inkább tömény hedonizmusból, de így hátha több együttérzést válthatok ki… A halogatásról remek írást olvashattok IDE KATTINTVA). Az ember azért tesz valamit, hogy annak egy konkrét dolog legyen a vége. Ha tudom előre, hogy nem jön össze, akkor bele sem vágok. Ha már belevágtam, akkor jöjjön össze úgy, ahogy elképzeltem. Jó lenne, ha így működne, de sajnos a kölcsönös függés miatt (mindig minden mindennel összefügg) bár némi hatással lehetek a kimenetelre, de ragaszkodni hozzá óriási hiba. Ugyanis sokszor nem a számításaink szerint fog alakulni az élet (sőt, soha kb.). Ezért kell hagyni, hogy a dolgok történjenek. Amikor teheted, ne avatkozz be, és ne ítélkezz az eredmény felett. Így csökkenhet a kontrollmánia, és megtapasztalhatod, hogy sokszor a Te ráhatásod nélkül is születhetnek jó dolgok.

remény

Ha azt látod, hogy nagyon ragaszkodsz egy adott kimenetelhez, akkor azt kérdőjelezd meg: biztos, hogy annyira jó lenne, ha úgy alakulnának a dolgok? Nem lehet, hogy illúziót kergetek? Hogy többet vetítettem rá, mint ami valójában elérhető? Persze nem azt mondom, hogy soha se tégy semmit. Sokszor ez a másik hiba, amit elkövetünk: nem létező, adott dolgokhoz kötjük az eredményt, és ezért nem teszünk érte semmit.

Ez sem jó. A célod felé mindig tehetsz lépéseket, mert még a legeslegapróbb is arra felé vezet. Talán nincs pénzed házat venni, de átnézni, min tudnál spórolni, hogy félre tudj tenni, nem kerül semmibe. 

remény

Ne feledd: A jövő eredményeit a most tetteivel lehet csak elérni!

 0
Tovább

A stressz az élet díszlete

A stressz a nyugati kultúra természetes velejárója, ezért elfojtani vagy nem venni róla tudomást ugyanolyan zsákutca, mint démonizálni. Mindnyájan tisztában vagyunk a stressz negatív következményeivel és életünkre való hatásával, de biztos hogy helyén kezeljük azt?

remény

Nem lehet, hogy néha a stressz hatásaitól való félelmünk nagyobb kárt okoz, mint maga a stressz? Tisztában vagy a stressz pozitív hatásaival? Tudod mikor válik károssá?

Stressz. Milyen szavak jutnak eszedbe ha meghallod? Elkezded felsorolni a vegetatív tüneteit, sőt, már produkálod is őket? Látod lelki szemeid előtt azokat a stresszkeltő helyzeteket melyek megnyomorítják az életedet? Vagy csak legyintesz egyet, mondván, nem lehet mit kezdeni vele, ilyen világban élünk?

remény

A stresszel kapcsolatos elképzelések és hozzáállások folyamatosan változtak az elmúlt évtizedekben, és ahány szakember foglalkozott vele nagyjából annyi elmélet és megoldás született rá. Szükséges vagy nem? Káros vagy nem? Megszabadulhatunk tőle végleg, vagy örökké ott liheg majd a nyakunkba?  

Krónikus stressz, distressz, eustressz – annyi neve és oldala van ennek az éremnek, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik azon, mikor melyik stresszforrást kell elkerülni, megoldani vagy épp meglovagolni. Közben ott lebeg előttünk egy mítosz, ami tényleg csak a mesében létezik: ez pedig a stresszmentes élet ígérete. 

remény

A stressz démonizálása régóta zajlik, természetesen mi sem elbagatellizálni akarjuk a témát, de fontos észrevennünk, hogy mindennapi életünk velejárója, voltaképp egy régi ismerős, akitől teljesen megszabadulni nem lehet, mert ha kidobod az ajtón, visszamászik az ablakon keresztül. Akkor mit tehetünk ellene? Jól kezelni a stresszt vagy akár a szorongást ugyanolyan, mint jól kezelni egy nemkívánatos személyt. Tisztelettel bánsz vele, illemtudóan, de határokat szabva és nem hagyod, hogy befolyásolja lelki békédet. Hogyan érhető ez el?

1. ISMERD MEG ÉS KEZELD "JÓL" A STRESSZT!

remény

Mit is jelent ez pontosan? Korábban azt gondolták, hogy aki jól kezeli a stresszt, az egy megpróbáltatásokkal teli helyzetben is Buddha-türelemmel viseli magát. Ezzel viszont egy olyan elvárhatatlan teljesítményt támasztanak az ember elé, mely plusz teherként nyomja a vállát az amúgy is nehéz szituációban. Ugyanis jól kezelni a stresszt nem ezt jelenti.

remény

Fejlődni. Tanulni. Változni. Növekedni. A stressztől, a problémáktól. Ezt jelenti kezelni a stresszt. Ha történik valami, kiborulunk, felpörög a testünk, küzdünk, és – talán elbukunk. Nem ez számít. Hanem az, hogy amikor vége van, vagy akár közben (az már haladó szint!) akkor leülünk és átgondoljuk, mi történt, miért, mit tanulhatunk belőle. És tényleg tanulunk belőle.

remény

Ez az elgondolás annyira nem újdonság, talán csak a tudománynak. Hiszen nézzük meg a nyelvet, ami régebbi, mint bármilyen tudomány. A nyelvnek hála olyan okosságokat hangoztatunk (csak nem gondolunk bele hogy mennyire bölcs igazságok ezek!), mint „Ami nem öl meg, az megerősít”, vagy „Teher alatt nő a pálma”.

2. A POZITÍV STRESSZ,MINT VALÓSÁG

remény

Mielőtt azt gondolnánk, hogy könnyű ezt mondani, felhívnám a figyelmet Természet Anyára és arra, ahogy az evolúció vagy a Jóisten összerakta az embert. Ugyanis a kutatások kimutatták, hogy nem csak negatív vegetatív válaszok indulnak be a kortizol (stressz hormon) hatására, hanem az ún. DHEA hormon is, mely csökkenti az esélyét a szorongás, depresszió, szívbetegségek és egyéb stresszhez köthető kórságok megjelenésének. Emellett kiemelném, hogy a DHEA neuroszteroid, tehát pontosan ugyanúgy működik az agyban, mint a normál szteroid a testben: igénybevétel esetén erősít, izmosít.

remény

Azaz ennek a hormonnak köszönhetően stressz hatására (és mindegy, hogy akut, krónikus vagy poszttraumás stresszről van szó) az agyban új pályák és idegkapcsolatok alakulnak ki, elősegítve, hogy tanulni tudjunk a helyzetből és fejlődhessünk a stressznek hála. Persze ez csak akkor működik, ha a DHEA szint magasabb, mint a negatív következményekkel járó kortizol szint. De hogy tudjuk befolyásolni, hogy egy problémás helyzetben ne a kortizol termelődjön, hanem a DHEA?

Természetesen minden megint fejben dől el: a pozitív gondolkodás és hozzáállás által a stressz fiziológiája átvált egy olyan állapotba, melyben inkább előnyös kimenetelű reakciók jelennek meg, míg a stressz káros mellékhatásainak megjelenése és ereje lecsökken. Ha úgy állsz a stresszhez, mint lehetőséghez, hogy valami újat és hasznosat sajátíts el általa, akkor amikor stressz hatására beindul a szervezeted, az az üzenet fog eljutni az agyadba (és az agyad úgy is fog reagálni rá!), hogy álljon készen új „tananyag” befogadására, nem pedig a megterhelő „harcolj vagy menekülj!” reakció alapján fog kattogni.

remény

Röviden válaszolva a kérdésre: akik jól kezeli a stresszt, azok megengedi maguknak és a szervezetüknek, hogy a stressz megtapasztalása megváltoztassa őket, és elfogadják, hogy az ember természetes növekedésre való „hajlama” akkor is pozitív irányba tereli őket, amikor olyan helyzetben kell megnyilvánulni, amit egyébként soha nem kívánna magának. Tudja, hogy valahogy kezelni fogja a helyzetet és biztos benne, hogy bölcsebben kerül ki belőle.

3. AZ ÖNISMERET, MINT SEGÍTSÉG 

remény

Általánosságban rengeteg stresszkezelő és burn out megelőző technika létezik, elméletek százai magyarázzák el, mi hogyan és miért történik velünk stressz hatására. De mint minden az életben, ezt sem lehet egy faktorra leegyszerűsíteni, hiszen mindig ott van a személyes tényező: különbözünk egymástól, senki nem működik egy adott séma szerint. Mi úgy gondoljuk, hogy a stressz nem elfojtandó probléma vagy gonosz Isten csapása és nem is ilyen megközelítéssel foglalkuzunk vele.

remény

Bemutatjuk Neked, mint régi jó ismerőst, akire olyan lehetőségként kell gondolni és "használni", mely jelenlegi helyzetedről, viselkedésedről ad visszajelzést, melyre építve számos területen fejlődhetsz. Fontos, hogy tudd azt az alapvető igazságot, mely nem csak a stresszre értendő: nem a helyzet, hanem annak értelmezése és az arról alkotott elképzelésünk és hozzáállásunk fogja eldönteni, hogy meddig jutunk és mit érünk el! Az általunk kialakított keretek és a szemüveg, amin keresztül látjuk a világot a legjobban önismeret fejlesztése által érthető meg. Ha megértjük, mire hogyan és miért reagálunk, akkor tudunk változtatni rajta, amennyiben szükségesnek érezzük.

remény

Velünk képet kaphatsz arról, hogyan kezeled a stresszes, megterhelő helyzeteket,szorongáscsökkentő, imaginatív vagy relaxációs technikák által szó szerint képet kapsz saját magad működéséről, bónuszként pedig olyan szorongáscsökkentő technikákat is elsajátíthatsz, melyeket bármikor bevethetsz a feszültséggel teli helyzetekben.

 0
Tovább

Benzaiten Tréning

blogavatar

„A valódi tudáshoz nincs rövid út”

Utolsó kommentek

Reblog