RASA - Ébredj velem!

Beszélni – jobb esetben – mindenki megtanul, kommunikálni viszont úgy tűnik, nem tudunk egymással. Kommunikáció során információcsere történik beszéd és meghallgatás által. A mai világban viszont két nagyon fontos tényezőben elvérzünk, ami miatt az egész kommunikációnk megbénul.

ebredes

Az egyik a beszéd, a másik pedig a meghallgatás…

Kommunikációs szűrők

Elmondani és teljességgel átadni, ami bennünk van nem csak azért és azoknak nehéz, akik képtelenek kifejezni önmagukat, hanem mindenkinek, mert azok a fránya, ún. kommunikációs szűrők megnehezítik a mindennapi társas érintkezéseinket mind a beszéd, mind a meghallgatás szintjén.

Ezek a szűrők a következők:

Érzelmi állapot

ebredes

Mivel tudatállapotunkat erősen elhomályosítja az aktuális érzelmi állapotunk, így nem meglepő, hogy ugyanaz a helyzet „rózsaszín ködös" állapotunkban teljesen más képet fest, mint mikor pl. félünk.

Kultúra

ebredes

Természetesen az általunk és a másik által beszélt nyelv és képviselt értékek is torzíthatják a kommunikációt. Sőt, nem elég az azonos beszélt nyelv, ha a mögötte lévő jelentés eltér a két embernél.

Egyéni tényezők

ebredes

Életünk minden pillanatának megélését elhomályosíthatják a korábbi tapasztalatok vagy tanultak nyomain általunk felállított értékek (értékítéletek), hiedelmek, félelmek, attitűdök és persze szándékok. Ezek két féle módon csaphatnak be minket. Egyrészt ha az ember valamit nagyon hallani, látni akar, akkor azt fogja is, mert az agyunk, tudatunk könnyen megtéveszthető.

Másrészt, ha nem teljesülnek elvárásaink annyira bezárhatunk, hogy meg sem halljuk, amit a másik mondani akar.

Fizikai tényezők

ebredes

Itt nem csak az egyén fizikai vagy mentális állapotára kell gondolni (bár sokszor hisszük hogy a másik ezért nem fogja fel, amit mondunk neki…), hanem olyan egyszerű tényezőkre is mint a zaj, a távolság, a technika malőrök és minden ami, nehezíti hogy az üzenet eljusson egyik személytől a másikig.

Hogyan beszéljünk?

Számos kommunikációs tanácsot megfogadhatunk, melyek biztosan előbbre visznek minket a kifejezés útján, de ha betartunk pár alapszabályt MINDEN HELYZETBEN (tehát nem csak mikor fontos beszédet tartunk, hanem a postással, a gyerekünkkel vagy barátunkkal szemben is), akkor nagyon hamar a figyelem középpontjában fogjuk találni magunkat, mondandónk pedig kíváncsi fülekre talál majd – egyszerűen azért, mert hiteles közlőkké válunk a többi ember szemében.

  1. Óvakodjunk a hamis beszédtől!
    ebredes

Aki hazudik, pletykálkodik, rágalmaz, attól előbb-utóbb elfordulnak az emberek. Hogy miért? Mert senki nem szereti, ha hülyének nézik vagy komolytalan spekulációkra kell az idejét szánnia, ráadásul mindenki tisztában van vele, hogy bármelyik pillanatban ő is terítékre kerülhet.

  1. Óvakodjunk a haszontalan beszédtől!
    ebredes

Üres fecsegés, negativitás, állandó panaszkodás. Mind ismerünk ilyen embert, és általában a nagyon kedves „energiavámpír” kifejezéssel illetjük őket, mert öt perc alatt elszívják az ember életerejét. Ha mondanivalód tele van panasszal, sérelmekkel, szarkazmussal, ne csodáld, ha rád se hederítenek az emberek, mert semmi hasznuk nem fog származni abból, ha meghallgatnak.

  1. Óvakodjunk a durva beszédtől!
    ebredes

A káromkodás valamilyen szinten beépült a mindennapjainkba, ettől függetlenül biztos mindenki járt már úgy, hogy egy amúgy értelmes mondanivalóval rendelkező embert egyszerűen nem tudott végighallgatni a sok b+ és egyéb közbeszúrások miatt. A sértő megjegyzések, az állandó és nem megfelelő stílusú ítélkezés, ha nem is felénk irányul, ugyanolyan hatással bír, mint a pletyka, így jobb ezeket elkerülni közléseinkben!

A fent leírt jó tanácsok egyébként a Nyolc Rétű Nemes Ösvény egyikét, a helyes beszédet mutatják be. A helyes és hiteles kommunikáció alappillérjeit a történelmi Buddha már több mint két ezer évvel ezelőtt leírta, mégis valahogy hiába fedezi fel a tudomány is újra meg újra, képtelenek vagyunk alkalmazni. (Ami mellesleg szintén megérne egy elmélkedést, hogy miért vagyunk ennyire ellenállóak a hasznos tanításokkal szemben, míg gondolkodás nélkül befogadjuk a világraszóló marhaságokat…).

Hogyan hallgassunk meg másokat?

Tekintve, hogy amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten, ezért ha jó kommunikátorok akarunk lenni, a másikra való odafigyelést is el kell sajátítanunk. Arról nem is beszélve, hogy ha csak a saját gondolatainkat hangoztatjuk, és csak arra figyelünk egy beszélgetés során, hogy mit fogunk reagálni, akkor semmivel nem leszünk gazdagabbak a beszélgetés végén, mint ahogy belementünk. De ha odafigyelünk a másikra és a mondanivalójára, akkor számos ötlettel, nézőponttal gazdagodhatunk.

A tudatos odafigyelés növeli a megértést, ennek megtámogatására pedig Julian Treasure „hangszakértő” és előadó a következő 5 gyakorlatot javasolja:

Csend

A mai felgyorsult, zajos világban hajlamosak vagyunk átsiklani a csendesebb, visszafogottabb ingerek felett. Treasure javaslata, hogy naponta 3 percet próbáljunk meg csendben eltölteni, így szoktatva fülünket és agyunkat a kisebb ingerekhez.

Mixer

A következő gyakorlat, amit a szakember javasol voltaképp egyike a buddhista meditációs / éber figyelem gyakorlatoknak (amit a pszichológia Mindfulness néven vett át és alkalmaz sikeresen a szorongásos, depressziós vagy szomatikus panaszok enyhítésében). A gyakorlat lényege, hogy a szemünket behunyva próbáljuk meg a hangzavarban elkülöníteni a különböző hangokat: melyik honnét jön, mi mihez tartozik. Ha mindezt úgy csináljuk, hogy közben nem ragadunk le egy hangnál sem, és megpróbálunk nem ítélkezni felette, akkor nem csak hallásunkat, de lelkiállapotunkat is javíthatjuk ezzel a gyakorlattal.

Ízlelgetés

Ebben a gyakorlatban nem hogy nem ítélkezünk a mindennapi hangok felett, de még meg is kell találnunk bennük az élvezhető aspektusokat. Ha odafigyelünk a hétköznapi hangokra, és megtanuljuk értékelni őket, akkor idővel az élet apró örömeinek megtalálása sem fog nehézségekbe ütközni – amivel szintén nem csak hallásunk minősége javul majd drasztikusan, de a boldogságszintünk is.

Hallgatási pozíciók

Figyelmünket nem mindig tudjuk tudatosan irányítani, de testtartásunkat igen. Vegyünk fel aktív, figyelő, bátorító pozíciót, így partnerünk is könnyebben kommunikál felénk, illetve (mivel a testtartás hatással van a lelkiállapotunkra és a tudatunkra, ld. egy korábbi bejegyzést a témáról) mi is jobban tudunk koncentrálni.

 

RASA

ebredes

Treasure akronímát alkotott egy szankszrit szóból, melynek több jelentése is van: keringés, nagyrabecsülés, lényeg, tartalom. Ez a 4 jelentés gyönyörűen tükrözi azt a 4 szót, amiből az akroním áll, és olyan kommunikációs szabályokra vonatkoznak, melyek mind az üzenet átadásában, mind a befogadásában segítségünkre lehetnek:

RECIEVE: Befogadni. Mert egy olyan körforgásban, mint a kommunikáció csak úgy tarthatod fenn a keringést, ha nem csak adsz, de el is fogadsz. Egyébként ez az élet minden területére, sőt az életre magára is igaz.

APPRECIATE: Értékelni. Apró jelzésekkel biztosíthatjuk nagyrabecsülésünkről a másik felet, pl. bólogatással, hümmögéssel, igenekkel.

SUMMARISE: Összefoglalni. Röviden mondjuk el a másik mondanivalójának lényegét. Ezzel nem csak figyelmünkről biztosítjuk, de ha valami félrecsúszás van, az azonnal kiderül. „A tehát szó nagyon fontos a kommunikációban” – mondja Treasure.

ASK: Kérdezni. Ne féljünk rákérdezni az elhangzottakra, főleg ha nem világos valami. Egy jól irányzott kérdés további gondolatokat ébreszt, és növeli a megértést. A buddhisták pl. mindig példát kérnek a viták során. Képekkel, analógiákkal, példákkal kell megvilágítani, hogy mit akarnak közölni. Ha a példa jó, akkor a másik elfogadja, ha nem segíti a megértést, akkor újat kér.

A mai világban nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a kommunikáció egyik aspektusára, a közlésre. Fejlesztő tréningek, vitaórák, önkifejezést bátorító gyakorlatok tömkelege mutatja nekünk az utat, hogyan tanuljuk meg kifejezni önmagunknak és másoknak gondolatainkat, érzéseinket. Azonban mi fontosnak tartjuk (és biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki az emberi boldogulással foglalkozik így van ezzel) a másik oldalt is. Meghallgatni, odafigyelni: ez mindennek az alapja. Másképp nem tudunk fejlődni, tanulni, sőt túlélni sem – próbáljunk csak elbambulni pl. vezetés közben.

ebredes

Az emberi kapcsolatok minőségét leginkább az befolyásolja, hogy mennyire figyelnek egymásra oda az emberek. A világot előrevivő nagy gondolatok mind a csendből, hallgatásból és a megfigyelésből születtek. Ne hanyagoljuk el ezt a roppant fontos aspektusát életünknek!

 0
Tovább

Az erőszakmentesség művészete

Az önérvényesítés a saját szükségleteink, kívánságaink, akaratunk és céljaink megfogalmazásának a művészete. Szinte minden esetben a  teljesítményre való törekvéssel, határozottsággal párosul, de mások megbántása nélkül. 

pofon

Az asszertív, vagy más szóval a helyzetnek megfelelően határozott ember jellemzője, hogy környezetével összhangban igyekszik eléri céljait.

pofon

Van önbizalma, határozott, szemkontaktust tart, erős,de nem agresszív és egyben együttműködő. Nehéz, konfliktusos helyzetben is maga és mások pozitív tulajdonságait tartja szem előtt. Értékeléstől mentesen viselkedik, nem ítélkezik. Képes a kompromisszumra, amikor lehet arra törekszik, hogy mindenkinek (beleértve saját magát is) jó legyen. Az asszertivitás verbális jegyekben is megmutatkozik: egyértelmű, rövid, direkt, világos érthető közlésekben, címkézéstől, támadástól, fenyegetéstől mentes üzenetekben. Az asszertív ember önkifejező, énközlésekkel él, nem a másikról alkot véleményt mondandójában. Hangja nyugodt, higgadt, halk, de magabiztos.

HOGYAN KAPCSOLÓDIK AZ ASSZERTÍV VISELKEDÉS AZ ÖNISMERETHEZ?

pofon

Nem is gondolnánk, mennyire összefügg. Az önismeret egyik alaptétele az asszertív viselkedés elsajátítása, mert így egészségesen fejlődik az önbizalmunk és azon belül könnyen tanulható és hamar “megtérül”. Bár személyenként eltérő, hogy kiben mennyire van meg a magabiztosság és önérvényesítésre való képesség, az asszertivitás nem veleszületett, hanem tanult készség – éppen ezért bármelyik korban megtanulható, fejleszthető. Ahhoz, hogy kifejlesszük magunkban az asszertivitás képességét, tisztában kell lennünk az asszertív ember viselkedésével, gondolkodásmódjával és szóhasználatával. Általa képessé válunk a saját igényeinket kifejezni, céljainkat elérni, úgy, hogy közben a másik fél igényeire, jogaira  és problémáira tekintettel vagyunk. Ezt a hozzáállást támogatja az erőszakmentes kommunikáció és a helyes szándék kialakítása. Az asszertivitás olyan módon változtatja meg a gondolkodásunkat, hogy gyakorlása által belénk ivódnak jogaink és felelősségeink, melyek határozott irányt adnak viselkedésünknek, valamint egy stabil énképet, önbizalmat hoznak létre. Ilyen jog és kötelesség pl. hogy bármikor nemet mondhatunk vagy nekünk mondhatnak nemet, anélkül hogy bűntudatot érezne bármelyik fél; hogy hibát kövessünk el és vállaljuk érte a következményeket; hogy meghallgassanak és mi is meghallgassuk a másik felet; hogy felismerjük és jelezzük saját vagy a másik hibáit, igényeit, szükségleteit; vagy hogy kérjünk vagy tőlünk kérjenek. 

pofon

Nem csodatétel, de fantasztikus hatása lehet, ha  eltérő véleményünket másokat tisztelve tudjuk kifejezni és  megvédjük magunkat anélkül, hogy másokat érzelmileg megbántanánk. Az asszertivitás művészetéhez hozzátartozik, hogy figyelembe vesszük mások  szempontjait, illetve  tekintetbe vesszük  álláspontját és tudunk az egészre nézve  elfogadható megoldást találni. Nem hajolunk meg és nem törjük meg a másik felet.

MIÉRT FONTOS AZ ERŐSZAKMENTESSÉG?

A LELKI BETEGSÉGEK KIALAKULÁSÁNAK EGYIK LEGGYAKORIBB OKA A STRESSZ, MELYET MAGYARORSZÁGON A MUNKAHELYI BIZONYTALANSÁG VÁLT KI LEGINKÁBB. 

A rossz munkahelyi légkör, társas konfliktusok, beilleszkedési nehézségek, megbecsültség hiánya, kommunikációs problémák akkor is tartós stresszt, valamint az ebből kialakuló testi és lelki betegségek létrejöttét fogja okozni, ha amúgy a munkahelyi státusz biztos és a fizetés is megfelelő. Egy apróbb feszültség  (érkezzen kívülről pl. családi problémákból, vagy a munkahely felől), ha sokáig kezeletlen marad, akkor előbb-utóbb olyan hatalmas teherré nőhet, ami alatt bárki bármikor összeroppanhat – drasztikus teljesítményromlást, gyakoribb betegszabadságot és táppénzt, sőt, akár pályaelhagyást, munkahely elvesztését eredményezve. A munkahelyi lelki egészség nem csak külsőségeken (munkahely minősége, munkatempó, szünetek, stb.) múlik, számos egyéb belső tényezője is van. Talán az egyik legfontosabb önmagunk felvállalása, megfelelő bemutatása, igényeink, szükségleteink hatékony kifejezése, a másik ember jogainak megsértése nélkül.

pofon

Az önérvényesítés számos elfojtott feszültségtől óv meg, és az emberekkel való kapcsolatunkat is javítja. Munkahelyi közegben az együttműködés és a feladatoknak való megfelelés minősége javul, hiszen sokkal könnyebb jól teljesíteni, ha mindenki tisztában van a másik feladatokkal és munkával kapcsolatos szükségleteivel, nehézségeivel, elvárásaival. 

Ezt a hozzáállást támogatja az erőszakmentes kommunikáció és a helyes szándék kialakítása. Ez mind szép és jó, de hogyan is működik?

pofon

Legyünk tisztában a minket megillető jogokkal, de fogadjuk el a velük járó kötelezettségeinket is! Ha így teszünk, és betartjuk munkánk, valamint az emberi együttélés legalapvetőbb szabályait, akkor könnyebben képesek leszünk beismerni hibáinkat is – mert tudjuk, hogy azok jóvátehetők, és emberi értékünket nem kisebbítik.

Segítségünkre lehet az asszertív jogok listája:

  1. Véleményt nyílvánítani
  2. Hogy tisztelettel bánjanak velem
  3. Hogy meghallgassanak és komolyan vegyenek
  4. Hogy megfelelően kifejezhessem a véleményemet és érzéseimet
  5. Hogy kérjem azt, amire szükségem van
  6. Hibázni
  7. Háttérben maradni, ha úgy tetszik
  8. Elutasítani, vagy tárgyalni
  9. Mentegetőzés nélkül kijelenteni, hogy „nem tudom”
  10. Gondolkodási időt kérni

pofon

A belső harmónia elérése érdekében figyelembe kell venni, hogy mik azok a dolgok, amik által előrébb jutunk, melyek közelebb visznek célunkhoz. Viselkedésünk, cselekedeteink (legyen az tett, szó vagy gondolat) mindig minden esetben kihat a környezetünkre, hatással van embertársainkra és a következmények által visszahat ránk is. Az asszertivitás által csökken a belső feszültség és az emberek közötti konfliktus, hiszen olyan közösség alakul ki általa, ahol értékesnek érezzük magunkat, ahol megoszthatjuk érzéseinket, vágyainkat, félelmeinket és nemtetszésünket, illetve ahol a felesleges játszmák helyett a célokra fordíthatjuk energiáinkat. Megtanuljuk az  adás és kapás folyamatának elsajátítását, magát az önérvényesítést is, valamint mások jogainak tiszteletben tartását.

pofon

Közösen felfedezzük a  nemet mondás egyszerűségét. A kérés és a kritika adásának és fogadásának főbb stratégiáit. Elsajátíthatod, hogy hogyan lehet alkalmazni és megtanulni azokat a módszereket, amik által meggyőzővé, jó beszédűvé,céltudatossá, határozottá,  következetessé válhatunk, miközben tiszteletben tartjuk a másik személy nézőpontjait és véleményét, annak személyiségét.

 0
Tovább

Belső harcok

pofon

Ki vagyok én?

Ez az a bizonyos kérdés, ami mindenki életében számtalanszor felbukkant már. Ilyenkor az ember általában önismeretre adja a fejét, hogy feltehessen két kérdést: milyen vagyok, és miért vagyok?

Tulajdonságok

Milyen ember vagyok? Szép, okos, bátor? Vagy épp ellenkezőleg? Milyen tulajdonságokkal rendelkezem? Olyan vagyok, amilyennek az emberek látnak, vagy amilyennek én gondolom magam? Komplikált kérdések, és sokszor nem vagyunk elégedettek a válasszal, mert attól, hogy valaki teleír egy A/4-es oldalt azzal, hogy (szerinte) milyen tulajdonságokkal rendelkezünk, nem leszünk elégedettebbek, talán csak rövid időre. De valami miatt aztán újból felbukkan ez a fránya kérdés, hiába kaptunk kimerítő jellemzést a középiskolai osztályfőnökünktől…

pofon

A “Ki vagyok én?” már jó ideje foglalkoztatja az emberiséget, és hogy pontosan miért is nehéz megválaszolni ezt a kérdést (különösen a tulajdonságokat tekintve), azt ebben a humoros animációban nézheted meg

Amint látható, az, hogy ki vagyok, rengeteg dologtól függ, de legfőképp attól, hogy épp hogyan látom magam, és hogyan látnak mások – egyik sincs kőbe vésve.  Az vagyok aminek gondolom magam, másnak pedig megint más vagyok: az, akinek ő gondol.

Miértek

Akik felteszik maguknak a “Ki vagyok én?” kérdést, általában rögtön hozzáteszik ezt is: Mi végett vagyok ezen a Földön? Mi az értelme a létezésemnek? Miért pont ide és miért pont ebben a korba/családba/testbe születtem? Aki nem kapott tudathasadást az első kérdéstől, és még úgy ahogy el tudja dönteni, hogy milyen tulajdonságokkal milyen mértékben rendelkezik éppen, az is tuti kibukik ettől.

pofon

Miért? – kérdezhetnénk stílusosan. Azért, mert az életünk értelmét értékeink, döntéseink, preferenciáink, hitünk, meggyőződésünk adja. És még ha nagy nehezen találunk is erre a kérdésre egy elfogadható választ, amiért akár még lelkesedünk is, akkor is csak egy általános illúzió csapdájába kerültünk, ezt pedig  “a befejezett történet illúziójának” nevezték el a pszichológusok.

pofon

Ez az elmélet azt mondja ki, hogy “mindannyian egy ábrándba ringatjuk magunkat. Abba, hogy történetünk, személyes élettörténetünk épp most ér véget. Hogy épp mostanában válunk azzá az emberré, aki mindig is lenni akartunk, és aki életünk hátralevő részében leszünk”. Az idézett amerikai pszichológus, Dan Gilbert felmérései alapján teljesen mindegy, hogy valamely tulajdonságunkról, értékről, hobbiról, preferenciáról, vagy meggyőződésről van-e szó, mindig ugyanaz jött ki: amit most preferáltak, gondoltak, hittek a vizsgálati alanyok, arról úgy tartották, 10 év múlva is jellemezni fogja őket. Aztán pár év múlva kiderült: semmi nem maradt úgy, ahogy gondolták.

A válasz: rugalmasság

Mint látjuk, nem csak személyiségünk, énképünk változik állandóan, de nagyjából minden ami a tudatunk terméke. Ennek elfogadása pedig rengeteg előnnyel jár:

  1. rugalmassá válunk az élet minden területén
     
  2. nem fogjuk ostorozni magunkat egy-egy régebben hozott döntésünk miatt, mert elfogadjuk: nem a döntés volt rossz, csak megváltoztak azóta a körülmények
     
  3. nem ragaszkodunk állapotokhoz, nézetekhez, érzésekhez, gondolatokhoz
     
  4. elfogadjuk az aktuális helyzetet, és energiánkat alkalmazkodásra és problémamegoldásra tudjuk fordítani a felesleges “Ennek nem így kéne lennie” gondolat helyett
     
  5. nyugodtabbak, békésebbek, “lazábbak” leszünk
     

pofon

Tehát “a válasz az életet, a világmindenséget, meg mindent érintő végső kérdésre” a rugalmasság. Fogadjuk el, hogy sem mi, sem a körülményeink, sem pedig a körülöttünk lévő emberek nem állandóak. Lássuk úgy magunkat, mint egy folyót: bár a medre nagyjából adott, de hogy a víz benne mekkora, milyen gyorsan folyik és épp mit hoz magával, valamint mi lapul a mélyén, az folyamatosan változik.

 0
Tovább

Orthorexia - Veszélyes egészség

Ép testben ép lélek, tartja a mondás és ez a megfigyelés valós tényeken alapul. Ahhoz, hogy az életünk és egészségünk teljes legyen, mindenképpen gondoskodnunk kell  a testünkről és a szellemünkről. Testnek és léleknek szinte ugyanaz a táplálék szükséges csak más formában. Mikor odafigyelünk magunkra  fizikai értelemben, hogy mit eszünk, mennyit és mikor mozgunk, az a lelki állapotunkra is hat.

divatsprint

A mozgás - ami örömet okoz és ezért mindenkinek érdemes olyan sportot űzni, amit szeret  - segíti az endorfin termelést, így a depresszió is megelőzhető.  Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet rossz hangulatunk vagy nehéz időszak az életünkben, miközben sportolunk, de az aktív életmóddal könnyebben megbirkózunk a negatív helyzetekkel.

divatsprint

Nem is gondolnánk, hogy az étkezés is befolyásolja a lelki állapotot. A kiegyensúlyzott étrend hozzájárul a nemcsak a harmonikus testkép kialakuláshoz, de a lelki egészséghez is. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha megfigyeljük mi az ami jó nekünk - ténylegesen nem csak azért, mert finom és most akarok  késő este például krémest enni -  akkor testünk meg fogja ezt hálálni és nem fog olyan kényelmetlen fizikai tüneteket produkálni , mint puffadás vagy a kajakóma. Igen, ha  a kajakómát észleljük magunkon az nem csak a túlevés miatt van, hanem, hogy olyan étellel lőttük túl a célt, ami nem kell a szervezetnek. Aki ételallergiával él együtt, annak nem hat ez az információ az újdonság erejével, de akiknek semmilyen ételintoleranciája sincsen, ők is megtapasztalják a habzsi-dőzsi úgymond sötét oldalát.

divatsprint

Odafigyeléssel és egy kis testtudatossággal megelőzhetjük a nem várt kellemetlenségeket. Ha  a reggeli kávét éhgyomorra iszom és ettől fáj  a gyomrom, akkor lehetőleg előtte igyak meg inkább egy pohár vizet vagy egyek kekszet, mert így nekem is könnyebb lesz. Nem fog fájni a hasam, ergo nem leszek feszült emiatt.  Tudom itt sokan a teát javasolnák a kávé helyett, de jó az, ha gyakorlunk egy kis együttérzést a koffein-és kávéfüggők felé.   

Tehát már tudjuk miért jó jól enni és mozogni és  azt, hogy  megéri az a fizikai és lelki egészségünkkel foglalkozni. Viszont mi történik akkor, ha túlzásba visszük az egészség-mániát?  Mi történik akkor velünk ?

divatsprint

Ha az egészség kényszerré válik, akkor már köszönőviszonyban sincsen a tényleges egészséges életmóddal. Az ilyen típusú függés Orthorexia nervosa elnevezést viseli, vagyis ezt nevezzük egészséges étel függőségnek. A táplákozási zavarok kialakulásában számos tényező közre játszik.  Ilyen a kor karcsúság-vagy testkép ideálja. A túlzott elvárások, bizonytalanság vagy  a betegségre való hajlam. Olyan szociológiai és pszichológiai  modell határozza meg, amely inkább a kialakulást hajlamosító és kiváltó tényeket integrálja egy mintábaAmit nagyon érdekesnek találok, hogy a  orthorexiát kifejezetten a jóléti társadalmak hozták létre. Egy olyan kultúrában, ahol nincsen élelmiszer fölösleg, biztosan nem találunk evészavarral és új diéta-trendekkel küzdő embereket.

Nyilvánvaló, hogy a média és a társadalmi “téves” elvárások befolyásolják az emberek életstílusát és ez nem csak a nőket, de a férfiakat is érinti. Előszőr 1997-ben írták le a jelenséget. Steven Bratmant amerikai  pszichiáter foglalkozni kezdett orthorexia jelenségével, mert azt vette észre egyes emberek túlzottan is egészségesen élnek.

divatsprint

Az orthorexia nervosa - röviden ON - amolyan trendként jelenik meg az adott személy életében.  A tiszta étkezés elméletén alapszik, amely azt taglalja nagyon szigorúan, hogy mit kell kitiltani és elkerülni az étkezésünkben. Minden étel alapanyagának válogatott minőségűnek  kell lennie. Akik ON függők, olyan ideákat, filozófiákat, trendeket és életmódrendszereket követnek, illetve úgy építik fel az életüket, melyeknek sok esetben az ég adta világon semmilyen tudományos alapja nincsen. Azzal nincsen probléma, ha az ember kerüli a nagy mennyiségű cukrot és a glutént. Figyel rá, hogy mit miért eszik és hogyan. Az olyan étrendek, mint a nyers ételek fogyasztása vagy a vegán étrend önmagukban is elég ingoványos talajon állnak, de itt nem az a kóros, hogy valaki így eszik, hanem ha túlzásba viszi. Az egészsége már nem érte van, hanem magért a filozófiáért és a küldetéstudatért, ami barátok közt is a fanatizmus alapjait fekteti le.

divatsprint

A szigorral, a megingathatatlansággal és a kontroll mániával van itt baj és persze a teljes rugalmatlansággal. Ha az ON-es úgy dönt, hogy ő biza fotoszintetizálni fog, akkor ezt a téves hozzáállást nehezen lehet kipalántálni belőle. Azt eszi, amire ő azt mondja, megfelelő számára és az elveinek. Az ON  embernek fontos a tisztaság és az egészség, annyira hogy ezt az étkezést nem szakítaná meg semmi pénzért. Akkor sem, ha a nagymamájának születésnapja van, baráti szalonnasütés vagy csak egy póker parti. Kivétel nincsen, de ha még is bele megy - kizárt - akkor olyan mély és maró bűntudat kezdi gyötörni, hogy még drasztikusabb megoldásokhoz nyúl. Egy időben jóga gyakorlók és vegánok körében volt divat, hogy 4 napig csak sós vizet ittak, hogy átmossák a szervezetüket. Az biztos sikerült is nekik, de a veséjük és a vízháztartásuk biztosan kapitulált, ők mégis hittek benne.

divatsprint

Erről szól ez a függőség is. Ha nem tudja a berögzött rendszer szerint élni az életét - vagy enni az életét - akkor inkább nem megy el sehova. Se barátok, se család. Az ilyen típusú ember nem eszik a főnök szülinapi tortájából, nem megy moziba, saját magával hordozza az ennivalóját és ha valaki megjegyzést tesz erre, azt még ki is oktatja, hogy mennyire elmaradott. ON-val ugyanis társul egyfajta felsőbbrendűségi érzés másokkal szemben. A szigorú étrend, a szabályok következetes betartása, és a hit abban, hogy csak az egészséges ételeket veszi magához valaki, akkor automatikusan szeretné ellenőrzése alá vonni azokat is, akik szerinte gyengék. Ugyanis így igazolja magának elmélete helyességét.

A kényszeresség nem csak az étkezéshez fűződő viszonyában jelentkezik, hanem az élet számos más területén is. Rituálisan ragaszkodnak az időpontokhoz, a szokásokhoz, kezdve azzal, hogy vásárolok répát és csak ott és akkor. Vagy csak a bizonyos méretű paradicsom a megfelelő és abból csak 10 darabot veszek egyszerre.

divatsprint

Páratlant már nem, és ha nincsen annyi paradicsom, akkor meg se veszi és ez okoz némi belső feszültséget is. Ebben az életmódban az a veszélyes, hogy fizikailag nagyon hamar tönkre teheti magát és szociálisan elszigetelődik, és egy idő után- valljuk be- kifejezettem idegesítő lesz a környezete számára. Az orthorexia nem teljesen étkezési zavar, mint egy anorexiás esetében. Míg egy anorexiásnak az a célja, hogy fogyjon, addig az orthorexiásnak csak az egészséges és tiszta életmód.

Az orthorexiásnál nincs visszacsatolás, mint egy anorexiásnál, mert nem tűnik az elején annyira drasztikusnak  és pont ezért veszélyes. A hitén és a rögeszméjén kívül nem kapaszkodik semmibe. A hitrendszere miatt kerülhetnek olyan helyzetbe - főleg ha nagyon egysíkú diétát követ -  hogy vas-, vitamin- és nyomelem hiány lép fel. A hiányokból kialakulhat kóros szívelégtelenség, vese-és gyomorbántalmak, a neurológiai betegségekről nem is beszélve. Hosszú évek alatt derül csak ki, hogy amit az orthorexiás egészségesnek vélt, valójában tönkre tette őt.

divatsprint

Az ilyen típusú emberekkel nagyon nehéz bánni. Nehéz családtagok, barátok, kollégák és kliensek számára. A rugalmatlanságuk rabjai, amit kellő segítséggel fel lehet oldani, de csak akkor, ha szembesítjük a hibás értékrendel, de ez nagyon hosszú folyamat.

 0
Tovább

A reality műfaj 

Egy kicsit másként megközelítve a tanácsadás témáját. Mert mindenki add vagy kér tanácsot, de jó ez egyáltalán ? Tanácsot adni nem könnyű. Sőt, egyenes TILOS! Ez most zavaró lehet, hiszen tréninggel ÉS tanácsadással foglalkozunk, de megmagyarázom: tanácsadás és tanácsadás között is van különbség.

film

A Benzaiten Tréning elsősorban készségfejlesztéssel foglalkozik. Az egyéni tanácsadás része is főleg a készségfejlesztésre fókuszál. Empátia, kommunikáció, önismeret, konfliktuskezelés – mindegyikkel kapcsolatban vannak hasznos trükkjeink, hogyan lehetne adaptívabb, jobb és konstruktívabb módon hozzájuk állni. Egyéni tanácsadás keretében azt nézzük meg, hogy személyre szabottan Neked melyik módszer lenne a legmegfelelőbb és azt miként tudod maximálisan hasznosítani. Ez is tanácsadás. Meg az is, hogy szakíts e a pároddal vagy ne – na ez az utóbbi tanácsadás az, amit el kell kerülni! Soha ne adj tanácsot, ne kérj és ne fogadj tanácsot ilyen témakörben – bár tisztában vagyok vele, hogy pont ezek azok a kérdések, amikor a leginkább igényelnénk. 

film

Mit tartsunk szem előtt?

Több probléma is akad a magánéleti válságokra adott tippekkel. Teljesen mindegy, hogy szakember adja, vagy egy jó barátod, vagy a spirituális vezetőd, a probléma mindig ugyanaz: Ő nem TE vagy!

Miért van ez így?

film

1. A másik embernek fogalma sincs róla, hogy min mész keresztül.


Ecsetelheted neki órákon vagy napokon keresztül, jobb esetben annyit fog fel belőle, hogy szenvedsz, megérti és együtt érez Veled. De nem ismeri a párodat, a főnöködet, soha nem nevelte a gyerekedet, és még sorolhatnám.

film

2. Egy kívülállónak semmi sem drága.


Ugye sokunk hallotta már azt a jó tanácsot, mikor a munkahelyünkre panaszkodtunk, hogy „Hagyd ott a francba, keress másik állást!”? Vagy amikor a párkapcsolatunk nem stimmel, hogy hagyjuk ott. Egy kívülálló értheti a helyzetünket, és a racionális oldalát valószínűleg ő jobban is látja a problémának. De a döntéseinket általában érzelmekre alapozzuk, arról meg fogalma sem lesz, mert lásd 1. pont. Neki csak egy pasi a sok közül a férjed, míg Neked az egyetlen. Nem mindegy.

film

3. A másik embernek is megvan a maga életszemlélete.


Az őt ért traumák és megoldások, tapasztalatok, sikerek és kudarcok formálták olyanná amilyen ma. A döntései által lett olyan az élete amilyen. Ezért az ő szemüvegén keresztül lát mindent: a Te problémádat is. A gúla tipikus esete: aki alulról nézi négyzetet lát, aki oldalról az háromszöget. Mindegyik igaz a gúlára, de valahol egyik sem.

film

4. Mindenki a saját életéért felelős.


Miért vennéd ki bárki kezéből ezt a felelősséget? Nem a kötelességed, ráadásul még jogod sincs megoldani mások problémáját. A segítségnyújtás inkább a meghallgatásnál kezdődik. Ha eleve úgy állsz a dologhoz, hogy tuti nem fogsz tanácsot adni, akkor legalább nem azzal kötöd le a figyelmedet, miközben a másik beszél, hogy mit válaszolj neki, hanem tényleg arra koncentrálsz, amit ő mond. Ha pedig úgy jönnek oda hozzád, hogy adjál tanácsot, akkor kedvesen utasítsd vissza az illetőt – de ajánld fel a legőszintébb odafigyelésedet.

Ne passzold le a felelősségedet!

film

Ha boldog akarsz lenni, akkor felelősséget kell vállalnod az életed minden döntéséért. Ez sokaknak ijesztően hangzik, ezért erről lemondva másokra támaszkodnak, amivel 4 probléma van:

  • - Ha más hozza meg a döntéseket helyetted, akkor sosem fogsz fejlődni
  • - Ha nincs ott a másik, életképtelenné válsz, tele félelmekkel és tehetetlenségérzéssel –           egyik sem fog előrébb vinni az utadon
  • - Ha a másik összeroppan a helyzet súlya alatt, Te is vele roppansz
  • - Végül: úgy sem tudod lepasszolni a felelősséget, mert az, hogy másokra hagyatkozol, az is a   Te döntésed

De akkor miben segíthet egy szakember?

Egy szakember nem mutatja meg Neked, hogy merre kéne indulni. Ezt a döntést Te hozod meg, viszont ha már döntöttél, hogy merre mész tovább, akkor egy tanácsadó remek támogató lehet az úton: ötleteket ad, hogyan tudnál a legjobban haladni, segít, ha elakadtál, vagy megpróbál irányban tartani, ha épp visszafelé kezdenél el lépegetni. A párkapcsolati példánál maradva, ha úgy döntesz, maradsz a pároddal, segít, hogy miként tudnátok megmenteni a kapcsolatotokat, boldogabban együtt lenni. Ha pedig a szakítás mellett teszed le a voksod, akkor pedig a veszteség megélésénél és feldolgozásánál tud sokat nyújtani egy jó, pártatlan szakember.

film

A legfontosabb, hogy ha úgy döntünk, nem tudunk megbirkózni egy adott élethelyzettel, akkor célszerű szakember segítségét kérni, mindegy, hogy az coach, pszichológus vagy lelki pásztor “verzióban” a legmegfelelőbb számunkra. És csak akkor kérjünk segítséget, ha képesek vagyunk elviselni a kritikát (hiszen ha mindent szuperul csinálnánk, nem kellene segítséget kérnünk), és vállaljuk a felelősséget, a mi részünket a kialakult a helyzetért (hiszen azzal csak mi tudunk foglalkozni, a mások részével meg foglalkozzanak mások).

 0
Tovább

Benzaiten Tréning

blogavatar

„A valódi tudáshoz nincs rövid út”

Utolsó kommentek

Reblog