Játszmák & Haszon

Kapcsolatainkban nagyon kevés az az idő, amit nem játszmázással töltünk. Sőt hozzátenném, vannak olyan párkapcsolatok, ahol a játszma teszi fel az “i”-re a pontot, mikor haladni szeretnének vagy problémát kívánnak megoldani a felek. 

vagyon

A párkapcsolati -társasjátékok hozzátartoznak ahhoz, hogyan működjön egy kapcsolat. Az ember akármilyen szinten is van, lesznek olyan helyzetek – vagy akár több is- amikor idomulni fog a másikhoz.  Az “együtt levés” kompromisszumok és harcok sokasága, amit feledtet a sok nevetés, az egymás iránti bizalom és vonzódás. Sokszor játszunk Ki nevet a végén-t, sakkot vagy rizikót. Kártyáinkat megfelelő időben kiteríteni hosszú tanulási folyamat része, de fontos megjegyeznem, hogy nem végtelenbe fulladt párharcról van itt szó, hanem a csiszolódásról. Egymáshoz. A pozitív oldala az és kapcsolatunk megélésében ez a folyamat , a megannyi játék lehetősége egymás építésének pozitív oldala . De mi történik akkor , ha ez a folyamat elsiklik egy rossz irányban és csak a játsz/ma marad, ami egy ördögi kört alapjait fekteti le?

Nézzünk meg először egy teljesen alapszituációt.

Ha két ember találkozik és jobb esetben szerelmesek lesznek egymásba, akkor a  kezdeti időszak – még ha vannak veszekedések és súrlódások is-  varázslatos tud lenni. Amikor a kezdeti lángolás – mert a szerelemnek és a lángolásnak is vannak szintjei – egy kicsit veszít az erejéből, akkor bukkannak fel az új, érdekes helyzetek és reakciók. Mikor levesszük a rózsaszín szemüveget és teljes valójában látjuk a másikat és annak reakciót. Ebben a szituációban már a szociális háttér is meghatározó lehet. Elég csak arra gondolni, ha egyikük egy olyan családból érkezik, ahol a krízishelyzeteket nem beszélték meg. Mintha nem is léteznének, ha nem esik róluk szó. Másikuk pedig olyan környezetből jön, ahol finoman szólva “szappanopera-teátrális -melodráma” funkcióval oldják meg még a legegyszerűbb kérdést is.  

vagyon

Hobbik vagy személyes elfoglaltság tekintetében is megmutatkozhat ez a fajta játszmázás. Felhoznám itt a színházba járás kérdését. Mi történik, akkor hogy ha az egyik fél nem szereti a színházat vagy más kulturális rendezvényeket? Mit tehetünk ekkor, ha azt szeretnénk ez ne így történjen meg? A legrosszabb, ha csípőből elutasítjuk a másikat, miközben úgyis tudjuk a válaszát. Igaz, a másik fél is lehet megengedőbb. Nem szabad elfojtanunk a másik  vágyát egyik oldalról sem. Tehát, ha szeretnék színházba menni, keresek magamnak más embert, akivel mehetek. Barátokat, családtagokat, de akár egyedül is elmehetek. Igyekezzünk támogatni a másik fél igényeit, még akkor is, ha minket nem érdekel. Nem szabad azt hinnünk, hogy mindenhol közösen kell megjelennünk, mert egy párt alkotunk. Ez nem így van, mert ha megadjuk a másiknak a szabadságát, akkor sokkal kiengyensúlyozottabbak leszünk.  A történet folytatódhat úgy is – függetlenül attól, hogy milyen szociális környezetből jöttek – hogy sokkal többet adnak egymásnak azzal, hogy figyelnek a másik igényeire, terveire és vágyaira.

vagyon

Lehetünk úgy együtt, hogy a másik szárnyait nem nyessük le.

 

Ismerőseim és kollégáim között nagyon sokan panaszkodnak barátjuk, férjük kapcsolatára az édesanyjukkal.

Nem azt szeretném itt kihangsúlyozni, hogy minden férfi döntésképtelen anyámasszony katonája, és az anyós egy hét fejű házisárkány és egy gonosz banya mixe. Nem erről van szó, hanem egy alapszituációról. A férj/barát csak az anyukája háta mögött ad igazat élete szerelmének. Elkerüli a problémát. Jobb esetben egy anyós- meny vitában elismeri azt, hogy édesanyjának nincs igaz – persze ezt is úgy, hogy a mama ne tudja meg- de ahhoz, hogy ezt nyílt színen megtegye, még kell egy 1-2 dolog. 

vagyon

A szülő- gyerek játszmák a felnőtt korban is folytatódnak és ha ez túlzásként billen az anya-fia kapcsolat felé, akkor lesz az, hogy egy életerős férfi nem konfrontálódik az anyjával. Érdekesség megemlítenem, hogy az ilyen típusú férfiak rengeteg esetben hasonló természetű és gondolkodásmódú nőt választanak maguknak. Akik gyakorolják újra és újra a szülői szerepkört  azon, aki folyamatosan ebben él, miközben a másik oldalról (anya) is kapja az áldást. Főleg akkor, mikor mindkét nő választás elé állítja az erősebb nemet.

vagyon

Ilyenkor szerintem – ez szigorúan magánvélemény- a legtöbb férfi inkább választana egy olyan helyzetet,  mikor egy rakás zombi ellen kell kiállnia egy szál rozsdás bökővel , mint hogy egy ilyen szituációban egyenes választ adjon. Itt nem arról van szó, hogy félnek, hanem , hogy nem értik ezt a folyamatos lelki, érzelmi, hatalmi játszmát.

Mit lehet tenni, ha nem szeretnénk folyamatos feszültségben élni?

A megoldás nem egyszerű, mert míg jól működő kapcsolatban jó esetben mindenki felnőttként viselkedni, ezekben a szituációkban nem ez történik. A szülő-gyerek játszma tekintetében az édesanyának is szükséges azt elfogadni, hogy gyermek felnőtt, önálló élete van. Nem szabad azt hinnie, hogy mindenkinél mindent jobban tud, és amikor tanácsért fordulnak hozzá, akkor  ne kioktatásos vádaskodó választ  adjon.

Képzeljünk el egy nem túl vidám helyzetet  az álcázó játszma tükrében, amelyben szereplőink egy férfi, aki focimániás, folyamatosan tévét néz és közben sörözik, és egy nő, aki véletlenül rendmániás. 

Hozzáteszem, én is az előítéleteim rabja vagyok, mint mindenki más, mert ez itt bármilyen más példa is állhatna. Láncdohányos nő,-spórolós férfi;  rendetlen férfi-még rendetlenebb nő. Bármi. Szerintem a prímet a vegán nő-paleo táplálkozást űző pasi vinné. Oké, akkor most térjünk vissza az eredetihez: a rendmániás nő és a focidrukker sörös ember. Szinte előttünk van a folyamatosan ismétlődő jelenet. Az ember üvöltözik a tv előtt dobálja a sörös dobozokat, konfettinek használja a chipset és a mogyorót vagy frizbinek a pizzát. Eközben a párja folyamatosan takarít utána, szelektíven gyűjti a sörös dobozokat és komposztálja a maradékot.

vagyon

A férfi felcsattan: Miért rendezgetsz itt folyamatosan, amikor nézem a meccset? Miért most?A nő meg válaszol: Azért, mert disznóólat csinálsz a lakásból, folyamatosan pakolnom kell utánad és még csak nem is köszönöd meg. Mit szólnának a többiek, ha látnák, hogy élünk? Ez beindítja a játszmájukat, aminek a vége, hogy a férfi szerint a nő sült bolond, a nő szerint a férfi egy disznó. Az eredmény pedig az, hogy a nő megsértődik és becsapja a hálószoba ajtaját és ha kijön, nem szól a másikhoz. Végtelenített hallgatási bünti következik. Míg a férfi a kanapén fog aludni és esetleg később direkt megcseréli a só-és borstartót,  vagy elmegy a haverokkal valahova.

vagyon

Hogyan lehet ebből a játszmából kiszállni?

Ha csak a rendmánia és a rendetlenség felületi szintjén maradnak, akkor nem jutnak semerre sem. De ha felismerik, hogy a konfliktus forrása nem ez, hanem, hogy elvesztették az intimitást, és ez jelenti az igazi gondot. Sok párkapcsolati játszma mögött intimitási, érzelmi problémák állnak.

Igaz, van olyan, hogy önzetlen módon segítünk, de léteznek olyan játszmák, ahol öntudatlanul is  a figyelemről és az elismerésről szól a támogatás.

vagyon

A folyamatos figyelemről és folyamatos elismerésről, hogy lássa mindenki, milyen ügyes, szorgalmas és nélkülözhetetlen vagyok. Miért teszi  mindezt ? Valószínűleg soha nem kapta meg azt a figyelmet, amire vágyott, illetve mintakövetés is lehet a háttérben. Nem egyedi eset, hogy a nők az anyukájuk viselkedését   másolják egy-egy kapcsolatban. Az eredeti felállásban anyu is mindent megcsinált apunak – és nem azért, mert apu képtelen volt rá, hanem mert kivette a gondoskodás-mániával  a döntést a kezéből – akkor a további kapcsolatok többségében is így lesz. Ha nem zavaró az ilyen típusú viselkedés, akkor a pár jól tud ebből profitálni, de az ilyen játszma nem ebbe az irányba szokott haladni.

Jellegzetes szituáció, hogy a feleség uzsonnát csomagol a férjének- lehetőleg diétás a menü, mert vigyázni kell a koleszterinnel és a cukorral-  közben már előkésztette az aznapi ruhát, amit hites ura viselni fog a munkahelyén, közben hűti a kávét, mert túl forró lett és közben folyamatosan érdeklődik, hogy mit szeretne a másik és nem érzékeli, hogy a párkapcsolat hímnemű egyede csak sokkolva néz ki a fejéből, mert ő csak a kávéját szeretné meginni. Tényleg. Semmi többet. Egyszer viszont elfogy az ember türelme – nőnek és férfinak egyaránt –  és ilyenkor szinte mindenki felcsattan, “nyugodj már le, mit intézkedsz folyton?!“ és “nem kell nekem uzsonna, nem vagyok gyerek”-mondják és ingerülten még hozzátoldják, “olyan vagy mint egy lián, egyszerűen megfojtasz”.  Ilyenkor mi történik? A nő egyszerűen összeomlik, sír mert megbántották, pedig ő ezt tényleg szívből adta.

vagyon

De nem. Itt nem a szív zokog, hanem az ego.

Mit lehet tenni?

A megoldás a megelőzés – és itt a férjekre és barátokra gondolok. Ha tudjuk, hogy szerelmünk egy kicsit túlzásba viszi a gondolkodást, akkor a tettek mezejére kell lépnünk. Mivel a másik fél egyszerűen figyelemre vágyik, ezért ezt a figyelmet  akkor is megadhatjuk neki, ha nem csinál érte semmit.

vagyon

Dicsérjük meg és bókoljunk neki, tudassuk, hogy számunkra nagyon fontos. Miután sikerült az önértékelését helyreállítani, a mindennapok is békésebbé  válnak.

A mostani kapcsolatokban – ha az egyensúly megborul – problémát jelent, ha gazdaságilag és társadalmilag  a nő többet ér el mint a társa.

Jobban keres, sikeresebb és előfordulhat, hogy hatalommal is rendelkezik. Ezt egy férfinak nehéz elfogadni, még most is. Ekkor kezdődik az “ugye, szívem” játszma. Ebben némi irigység is van, azt nem szabad elfelejteni, de az “ugye, szívem” mindig valamilyen negatív kritika a karrierista nőkről, általában társaságban. Ami folytatódhat úgy, “milyen borzasztóan törtetőek a mai nők” és “senki nem akar gyereket, mert a pénz fontosabb”.

vagyon

Később négyszemközt a nő joggal dühös és kéri számon ezt a húzást. Ez a példa itt szélsőséges , mert nem minden ilyen felállású kapcsolatban történik ez meg. Valahol a férj többet tesz bele családi életbe, és ez nem azt jelenti , hogy a családfenntartó nő nem tenne bele, csak kevesebbet van otthon, mert ő keresi a pénzt. Szerepek cserélődnek meg és ehhez mindkét félnek nagyon rugalmasnak kell lennie. De ha nincs meg ez, akkor mi a megoldás? Ezen feszültségeket az előbb leírt rugalmassággal és egymás iránti feltétlen bizalommal lehet segíteni. Legjobb megbeszélni egymással, hogy ki hogy érzi magát ebben a helyzetben  és kialakítani egy olyan életstílust, amit mindkét fél örömmel vesz. Amíg a nő van magasabb társadalmi pozícióban, akkor arra kell törekednie, hogy otthon ne irányítson folyamatosan. Ne legyen felsőbbrendű, se kevély.

vagyon

A férfinak – ha zavarja, hogy nem ő a családfenttartó – keresnie kell egy  szerinte férfias elfoglaltságot. Találjon olyan területet , ahol megerősítheti férfi szerepét. Csöndesen megjegyezném, hogy azok nők, akik nem akarták, de az élet úgy hozta, hogy nekik kell ezt a szerepet betölteniük, szintén nem érzik jól magukat ebben a helyzetben. Nekik sem könnyű.

vagyon

Amint látjuk, mindenki játszik valahogy valakivel vagy valakikkel. Ha észrevesszük ezeket a saját köröket, amelyek nem vezetnek sehova csak újra vissza a kiindulóponthoz, akkor már jó úton haladunk. Nem minden játszmát lehet megoldani, de ha már felismerjük a mozgatórugókat és a dinamikát, akkor elébe mehetünk. Így lerövidül a játszmával töltött idő és közelebb jutunk a másik félhez. Érdemes kipróbálni.

 0
Tovább

A pénz nem minden 

Az előző bejegyzéseimben olvashattatok arról, hogy mi vezet sikerhez, ahol is a vezető tényező a szenvedély volt. Ha valamit úgy csinálsz, hogy élvezed minden percét, akkor a többi szükséges elem automatikusan jönni fog. De mi van akkor, ha olyan helyzetben vagy, hogy valaki mást kell rávenni arra, hogy ha nem is a szíve csücske az elvégzendő feladat, legalább motivált legyen rá, hogy jól és megcsinálja azt? Ebben az írásban erre kaphattok választ.

vagyon

A pénz nem megoldás

Számos közgazdász leírta már ezt, és pszichológusok is kimutatták, csak épp a gyereknevelés terén: a külső motiváló elemekkel (pénz, vagy egyéb jutalom) sokszor pont az ellenkezőjét érjük el annak, amit szeretnénk. A belső motiváció sokkal erősebb, mint a külső hajtóerők (pl. pénzjutalom), és még az is előfordulhat, hogy a sok külső, tárgyi jutalommal kiöljük az intrinzik (belső) motivációt, és a teljesítmény és munkakedv csökkenni fog.

Persze szituációja válogatja, van amikor a pénz tud motiválni, de pl. munkahelyen nem ennek kéne az elsődlegesnek lennie, ugyanis eléggé meglepő kapcsolat van a fizetés és a dolgozó elégedettsége között.

vagyon

Timothy A. Judge és kollégái a „The relationship between pay and job satisfaction: A meta-analysis of the literature” c. 2010-es cikkükben 120 év kutatásának 92 tanulmányát elemezték, és azt találták, hogy a munkával való elégedettség és a kereset között igen gyenge kapcsolat van: az, hogy valaki milyen sok pénzt visz haza a hónap végén, egyáltalán nem jósolja be, hogy mennyire elégedett a munkájával. Ez a tendencia ráadásul kultúrától független, hasonló eredményeket kaptak az USA-ban, Ázsiában, Ausztráliában és Angliában is. Én innen Magyarországról üzenném Judge-éknak, hogy nálunk is ez a helyzet, hiszen sokunk tapasztalta már, hogy a 400-500 ezer Ft nettót kereső multinacionális körülmények között dolgozó ember ugyanannyit tud szenvedni gyűlölt munkája miatt, mint a 60-70 ezer Ft nettót kereső ápoló honfitársa.

Még is, akkor mi a fontos az életben?

A belső motiváló tényezők nem csak a munka, feladat iránti elégedettséget növelik bennünk, hanem a teljesítményt is. Ezen kívül hatalmas előnyük, hogy nem kerülnek semmibe, és egy kis odafigyeléssel nagyon hamar bevezethető a mindennapi életünkben, legyen szó otthoni vagy munkahelyi vezetésről.

Láttasd az eredményt!

Dan Ariely és munkatársainak „legós” kísérletében (Man’s search for meaning: The case of Legos, megjelent 2008-ban) a résztvevőknek egyre kevesebb fizetségért (elsőért 3 dollárt kaptak, a másodikért 2.70 dollárt, és így tovább) kellett legóból robotokat építeniük. Két csoportot vizsgáltak, az egyikben amint megépítették a robotot, a vizsgálatvezető szétrombolta, a másikban a résztvevők az asztalon tárolták műveiket, és csak a kísérlet végén szedte szét őket a beépített ember. Bár mindkét csoportnak végig kellett néznie, amint munkájuk megsemmisül és ugyanannyi fizetést kaptak, az első csoport volt az, aki 7 robot megépítése után bedobta a törölközőt, míg a második 11 robotot rakott össze. A vizsgálat eredménye jól mutatja, hogy ha bár rövid időre is, de ha a dolgozó láthatja, hogy mi ma munkája gyümölcse, az nagyban növeli a teljesítményét.

vagyon

Természetesen a munkafolyamat során adott elismerés és bátorítás szintén sokat lendít az ügyünkön, elég csak arra gondolni, hogy mikor végzi el szívesebben a gyermekünk, párunk a neki szánt házimunkát: ha ordítozunk vele és fenyegetőzünk, vagy biztatjuk és dicsérjük a folyamat alatt? Ugyanez a munkahelyen is működik, és nem kell dicshimnuszokban gondolkodni: néhány bátorító bólintás és kedves szó is csodákra képes!

vagyon

De nem elég támogatónak lenni az eredmény eljutásáig, hiszen ugyanilyen fontos, hogy a végén:

Ismerd el az eredményt!

vagyon

Ha a dolgozók nem csak nézegethetik a munkájukat, de némi elismerést is kapnak érte, akkor az szintén teljesítmény- és elégedettség növekedéssel fog járni – kevesebb pénzért. Az elismerésnek nem kell nagy dolognak lennie, és hogy mennyire nem, azt jól mutatja a fent említett Ariely és csapatának másik tanulmánya, ahol a résztvevőknek betűpárokat kellett megkeresniük. Ebben a kísérletben 3 csoportra osztották a vizsgálati személyeket:

  • az első ráírhatta a nevét a kitöltött feladatlapra, amit a vizsgálatvezető elismerően bólogatva átnézett és úgy rakta el a mappájába
  • a második csoport nem írhatta rá a nevét, és a vizsgálatvezető átnézés nélkül elrakta a beadott teszteket
  • a harmadik csoport járt a legrosszabbul, mindenfajta visszajelzés nélkül a beadott lapokat a vizsgálatvezető a szemük láttára széttépte

Nem meglepő módon a második és harmadik csoportnak sokkal több pénzt kellett kifizetni, hogy folytassák a vizsgálatot, mint az első csoportnak, akik fele annyiért örömmel vállaltak még több tesztet.

vagyon

Fontos látni, hogy milyen kevés elég ahhoz, hogy boldog és lelkes munkaerőt faragjunk kollégáinkból – de még ennél is könnyebb egy életre letörni a munkakedvüket. Ezért ha van rá lehetőség, nevezzük nevén a munkát végző embereket, és fejezzük ki munkájuk fontosságát és köszönjük meg (ne csak az évi karácsonyi bulin) az erőfeszítéseiket.

 

Segítség!

Adam Grant pszichológus egész életét mások segítésének szentelte, és egy idő után nem csak a saját bőrén tapasztalta, hogy mások segítése mennyire motiválóvá válik az emberek számára, így elkezdte vizsgálni az altruizmus és a motiváció kapcsolatát.

Egyik vizsgálatába pl. a Michigani Egyetem ösztöndíjához telefonon támogatókat kereső diákokat vont be, akiknek a vizsgálat ideje alatt ugyanúgy kellett dolgozniuk, mint eddig, egyetlen kivétellel: minden nap 10 perc erejéig az összegyűjtött ösztöndíj által bekerült egyetemisták beszélgettek a diákokkal, hogy kifejezzék hálájukat azért, amit csinálnak. Egy hónap után a dolgozó diákok 142%-kal több időt töltöttek a vonalban, és sokkal eltökéltebbek voltak, mint előtte, és bár nem tudták megfogalmazni ez miért van, de elmondták, hogy valahogy felértékelődött bennük a munkájuk, és sokkal fontosabbá vált a szemükben, hogy sikeresek legyenek benne.

 

vagyon

Nem csak a konkrét segítség, hanem pusztán a az elképzelése annak, hogy esetleg segíthetünk a feladatunkkal másokon, növeli egy kívánt magatartás megjelenését. Szintén Grant professzor egy másik vizsgálatában kórházak osztályaira tett ki két feliratot:

„A kézmosás megvédi Önt a fertőzésektől”

„A kézmosás megvédi pácienseit a fertőzésektől”

Azokon az osztályokon, ahol a pácienseket megemlítették a felhívásban, 45%-kal többet használták az orovosk és ápolók a kézfertőtlenítőket, mint ott, ahol csak a saját egészségük került említésre. Mindkét vizsgálat eredményéből világosan látszik, hogy a proszociális, segítő viselkedésnek még csak a lehetősége is motiváló erővel hat ránk.

Legyen a munka teljesíthető kihívás!

Ez nem csak amiatt fontos, mert az elvégzendő feladat nehézsége és a teljesítmény közötti összefüggést fordított U-alakú görbén lehet a legjobban ábrázolni, magyarul: van egy optimális nehézségi szint, amin a legjobb teljesítmény megjelenik, e optimális nehézségi szint alatt vagy felett a teljesítmény romlik. A motiváció szempontjából is lényeges, ugyanis ha minél nehezebb megoldani egy feladatot, vagy elvégezni egy munkát, annál jobban fogjuk értékelni a saját teljesítményünket. (Kicsit olyan ez, mint a csoportba kerülés: minél nehezebben válunk a tagjává, annál inkább ragaszkodunk hozzá és annál jobban magunkévá tesszük a csoport attitűdjét.)

 

vagyon

A már említett Ariely origamis kísérletében a résztvevőknek nagyon nehéz formákat kellett hajtogatniuk, az egyik csoportnak leírás alapján, a másiknak még az sem volt. Amikor elkészültek akkor megkérdezték, hogy mennyiért adnák el a „művüket”, illetve a kísérletben résztvevő megfigyelőknek (tehát akik nem hajtogattak) is mondaniuk kellett egy árat, hogy mennyiért vennék meg. Természetesen mindkét csoportnál a hajtogatók nagyobb összeget mondtak, mint a megfigyelők, ráadásul a második (instrukció nélkül maradt) csoport szignifikánsan magassabbra értékelte az egyébként sokkal rosszabbul sikerült darabokat, mert ők többre értékelték a munkát és energiát, amit belefektettek.

Adj választási lehetőséget!

Dolores Albarracin és Ibrahim Senay az önmagunkkal folytatott beszélgetéseinket vizsgálták, és arra jutottak, hogy nem mindegy, hogy egy feladatot milyen típusú belső monológ előz meg. Kísérletükben a résztvevőket két csoportra osztották. Egyiknek adtak egy percet, hogy átgondolják, akarnak e anagrammákat megoldani, a másik csoportnak egyszerűen jelezték, hogy egy perc múlva anagrammákat kell megoldaniuk. Az első csoport szignifikánsan több fejtörőnek esett neki, és jobban is teljesített, mint a második csoport. Miért? A válasz megint a belső és külső motivációban keresendő. Az első csoport úgy érezte, az ő döntése volt, hogy elvégzi a feladatot, és ez a döntési szabadság a belső motivációt keltette életre. A második csoport ezzel szemben kvázi parancsot kapott, ami eléggé lohasztó tud lenni, és maximum a külső motiváló tényezők hatására lehet javítani a teljesítményt.

vagyon

Az elégedettség és teljesítmény fokozásának érdekében számos egyszerű trükk bevethető, melyek ráadásul egy kis odafigyelésen kívül semmibe nem kerülnek. Azonban amennyire egyszerű ezeket alkalmazni, annál könnyebb megfeledkezni róluk és rossz módszert bevetve egy életre megutáltatni valakivel egy adott feladatot.
 0
Tovább

Én még soha nem tettem olyat, amiben nem hittem

A kezdetek kezdetén, ha  valamit úgy csinálsz, hogy élvezed minden percét, akkor a többi szükséges elem (kemény munka, önfejlesztés, kitartás, összpontosítás, szolgálat és önmagad rugdalása) automatikusan jönni fog. De mi van akkor, ha olyan helyzetben vagy, hogy valaki mást (beosztottadat, gyermekedet, kliensedet, bárkit) kell rávenni arra, hogy ha nem is a szíve csücske az elvégzendő feladat, legalább motivált legyen rá, hogy jól és megcsinálja azt? Ebben az írásban erre kaphattok választ.

maganugy

A pénz nem megoldás

Számos közgazdász leírta már ezt, és pszichológusok is kimutatták, csak épp a gyereknevelés terén: a külső motiváló elemekkel (pénz, vagy egyéb jutalom) sokszor pont az ellenkezőjét érjük el annak, amit szeretnénk. A belső motiváció sokkal erősebb, mint a külső hajtóerők (pl. pénzjutalom), és még az is előfordulhat, hogy a sok külső, tárgyi jutalommal kiöljük az intrinzik (belső) motivációt, és a teljesítmény és munkakedv csökkenni fog.

maganugy

Persze szituációja válogatja, van amikor a pénz tud motiválni, de pl. munkahelyen nem ennek kéne az elsődlegesnek lennie, ugyanis eléggé meglepő kapcsolat van a fizetés és a dolgozó elégedettsége között.

Timothy A. Judge és kollégái a „The relationship between pay and job satisfaction: A meta-analysis of the literature” c. 2010-es cikkükben 120 év kutatásának 92 tanulmányát elemezték, és azt találták, hogy a munkával való elégedettség és a kereset között igen gyenge kapcsolat van: az, hogy valaki milyen sok pénzt visz haza a hónap végén, egyáltalán nem jósolja be, hogy mennyire elégedett a munkájával. Ez a tendencia ráadásul kultúrától független, hasonló eredményeket kaptak az USA-ban, Ázsiában, Ausztráliában és Angliában is. Én innen Magyarországról üzenném Judge-éknak, hogy nálunk is ez a helyzet, hiszen sokunk tapasztalta már, hogy a 400-500 ezer Ft nettót kereső multinacionális körülmények között dolgozó ember ugyanannyit tud szenvedni gyűlölt munkája miatt, mint a 60-70 ezer Ft nettót kereső ápoló honfitársa.

Akkor mi számít?

A belső motiváló tényezők nem csak a munka, feladat iránti elégedettséget növelik bennünk, hanem a teljesítményt is. Ezen kívül hatalmas előnyük, hogy nem kerülnek semmibe, és egy kis odafigyeléssel nagyon hamar bevezethető a mindennapi életünkben, legyen szó otthoni vagy munkahelyi vezetésről.

Láttasd az eredményt!

Dan Ariely és munkatársainak „legós” kísérletében (Man’s search for meaning: The case of Legos, megjelent 2008-ban) a résztvevőknek egyre kevesebb fizetségért (elsőért 3 dollárt kaptak, a másodikért 2.70 dollárt, és így tovább) kellett legóból robotokat építeniük. Két csoportot vizsgáltak, az egyikben amint megépítették a robotot, a vizsgálatvezető szétrombolta, a másikban a résztvevők az asztalon tárolták műveiket, és csak a kísérlet végén szedte szét őket a beépített ember. Bár mindkét csoportnak végig kellett néznie, amint munkájuk megsemmisül és ugyanannyi fizetést kaptak, az első csoport volt az, aki 7 robot megépítése után bedobta a törölközőt, míg a második 11 robotot rakott össze. A vizsgálat eredménye jól mutatja, hogy ha bár rövid időre is, de ha a dolgozó láthatja, hogy mi ma munkája gyümölcse, az nagyban növeli a teljesítményét.

maganugy

Természetesen a munkafolyamat során adott elismerés és bátorítás szintén sokat lendít az ügyünkön, elég csak arra gondolni, hogy mikor végzi el szívesebben a gyermekünk, párunk a neki szánt házimunkát: ha ordítozunk vele és fenyegetőzünk, vagy biztatjuk és dicsérjük a folyamat alatt? Ugyanez a munkahelyen is működik, és nem kell dicshimnuszokban gondolkodni: néhány bátorító bólintás és kedves szó is csodákra képes!

De nem elég támogatónak lenni az eredmény eljutásáig, hiszen ugyanilyen fontos, hogy a végén: Ismerd el az eredményt!

Ha a dolgozók nem csak nézegethetik a munkájukat, de némi elismerést is kapnak érte, akkor az szintén teljesítmény- és elégedettség növekedéssel fog járni – kevesebb pénzért. Az elismerésnek nem kell nagy dolognak lennie, és hogy mennyire nem, azt jól mutatja a fent említett Ariely és csapatának másik tanulmánya, ahol a résztvevőknek betűpárokat kellett megkeresniük. Ebben a kísérletben 3 csoportra osztották a vizsgálati személyeket:

  1. az első ráírhatta a nevét a kitöltött feladatlapra, amit a vizsgálatvezető elismerően bólogatva átnézett és úgy rakta el a mappájába
     
  2. a második csoport nem írhatta rá a nevét, és a vizsgálatvezető átnézés nélkül elrakta a beadott teszteket
     
  3. a harmadik csoport járt a legrosszabbul, mindenfajta visszajelzés nélkül a beadott lapokat a vizsgálatvezető a szemük láttára széttépte

Nem meglepő módon a második és harmadik csoportnak sokkal több pénzt kellett kifizetni, hogy folytassák a vizsgálatot, mint az első csoportnak, akik fele annyiért örömmel vállaltak még több tesztet.

maganugy

Fontos látni, hogy milyen kevés elég ahhoz, hogy boldog és lelkes munkaerőt faragjunk kollégáinkból – de még ennél is könnyebb egy életre letörni a munkakedvüket. Ezért ha van rá lehetőség, nevezzük nevén a munkát végző embereket, és fejezzük ki munkájuk fontosságát és köszönjük meg (ne csak az évi karácsonyi bulin) az erőfeszítéseiket.

Segítség!

Adam Grant pszichológus egész életét mások segítésének szentelte, és egy idő után nem csak a saját bőrén tapasztalta, hogy mások segítése mennyire motiválóvá válik az emberek számára, így elkezdte vizsgálni az altruizmus és a motiváció kapcsolatát. Egyik vizsgálatába pl. a Michigani Egyetem ösztöndíjához telefonon támogatókat kereső diákokat vont be, akiknek a vizsgálat ideje alatt ugyanúgy kellett dolgozniuk, mint eddig, egyetlen kivétellel: minden nap 10 perc erejéig az összegyűjtött ösztöndíj által bekerült egyetemisták beszélgettek a diákokkal, hogy kifejezzék hálájukat azért, amit csinálnak. Egy hónap után a dolgozó diákok 142%-kal több időt töltöttek a vonalban, és sokkal eltökéltebbek voltak, mint előtte, és bár nem tudták megfogalmazni ez miért van, de elmondták, hogy valahogy felértékelődött bennük a munkájuk, és sokkal fontosabbá vált a szemükben, hogy sikeresek legyenek benne.

maganugy

Nem csak a konkrét segítség, hanem pusztán a az elképzelése annak, hogy esetleg segíthetünk a feladatunkkal másokon, növeli egy kívánt magatartás megjelenését. Szintén Grant professzor egy másik vizsgálatában kórházak osztályaira tett ki két feliratot:

„A kézmosás megvédi Önt a fertőzésektől”

„A kézmosás megvédi pácienseit a fertőzésektől”

Azokon az osztályokon, ahol a pácienseket megemlítették a felhívásban, 45%-kal többet használták az orovosk és ápolók a kézfertőtlenítőket, mint ott, ahol csak a saját egészségük került említésre. Mindkét vizsgálat eredményéből világosan látszik, hogy a proszociális, segítő viselkedésnek még csak a lehetősége is motiváló erővel hat ránk.

Legyen a munka teljesíthető kihívás!

Ez nem csak amiatt fontos, mert az elvégzendő feladat nehézsége és a teljesítmény közötti összefüggést fordított U-alakú görbén lehet a legjobban ábrázolni, magyarul: van egy optimális nehézségi szint, amin a legjobb teljesítmény megjelenik, e optimális nehézségi szint alatt vagy felett a teljesítmény romlik. A motiváció szempontjából is lényeges, ugyanis ha minél nehezebb megoldani egy feladatot, vagy elvégezni egy munkát, annál jobban fogjuk értékelni a saját teljesítményünket. (Kicsit olyan ez, mint a csoportba kerülés: minél nehezebben válunk a tagjává, annál inkább ragaszkodunk hozzá és annál jobban magunkévá tesszük a csoport attitűdjét.)

maganugy

A már említett Ariely origamis kísérletében a résztvevőknek nagyon nehéz formákat kellett hajtogatniuk, az egyik csoportnak leírás alapján, a másiknak még az sem volt. Amikor elkészültek akkor megkérdezték, hogy mennyiért adnák el a „művüket”, illetve a kísérletben résztvevő megfigyelőknek (tehát akik nem hajtogattak) is mondaniuk kellett egy árat, hogy mennyiért vennék meg. Természetesen mindkét csoportnál a hajtogatók nagyobb összeget mondtak, mint a megfigyelők, ráadásul a második (instrukció nélkül maradt) csoport szignifikánsan magassabbra értékelte az egyébként sokkal rosszabbul sikerült darabokat, mert ők többre értékelték a munkát és energiát, amit belefektettek.

Adj választási lehetőséget!

Dolores Albarracin és Ibrahim Senay az önmagunkkal folytatott beszélgetéseinket vizsgálták, és arra jutottak, hogy nem mindegy, hogy egy feladatot milyen típusú belső monológ előz meg. Kísérletükben a résztvevőket két csoportra osztották. Egyiknek adtak egy percet, hogy átgondolják, akarnak e anagrammákat megoldani, a másik csoportnak egyszerűen jelezték, hogy egy perc múlva anagrammákat kell megoldaniuk. Az első csoport szignifikánsan több fejtörőnek esett neki, és jobban is teljesített, mint a második csoport. Miért?

maganugy

A válasz megint a belső és külső motivációban keresendő. Az első csoport úgy érezte, az ő döntése volt, hogy elvégzi a feladatot, és ez a döntési szabadság a belső motivációt keltette életre. A második csoport ezzel szemben kvázi parancsot kapott, ami eléggé lohasztó tud lenni, és maximum a külső motiváló tényezők hatására lehet javítani a teljesítményt.

Bájosságra fel!

A pozitív érzelmek segítenek összpontosítani, a fókuszáltabb figyelem pedig (általában) jobb teljesítménnyel jár. A Hiroshima Egyetem kutatói ezt úgy próbálták bebizonyítani, hogy a vizsgálati személyeknek ügyességi feladatokat ellett elvégezniük állatos képek megnézése előtt és után. Azt találták, hogy a teljesítmény mindig javult a képnézegetés után, de 10%-kal jobban, ha kölyökállatok képével szórakoztatták a résztvevőket. Igen, jól érzitek, a hiroshimai kutatók épp ezzel tették legitimmé a munka közbeni, cuki állatos videók és képek nézegetését és posztolgatását – utóbbit szigorúan a köz érdekében.

maganugy

Az elégedettség és teljesítmény fokozásának érdekében számos egyszerű trükk bevethető, melyek ráadásul egy kis odafigyelésen kívül semmibe nem kerülnek. Azonban amennyire egyszerű ezeket alkalmazni, annál könnyebb megfeledkezni róluk és rossz módszert bevetve egy életre megutáltatni valakivel egy adott feladatot. Éppen ezért ha motiválásról van szó, járjunk el körültekintően, és ha bizonytalanok vagyunk, nyugodtan kérjük ki szakember véleményét!

 0
Tovább

Kód az érzelemmentességhez

Előfordulhat, hogy az embernek az érzelmi operációs rendszere vagy annak  a fele teljesen zárlat alatt van. Így a személy egyáltalán nem érez vagy csak alacsony szinten, minimálisan működik az érzelmi szektora. Ám az érzelmeket kiváltó tényezők az ő esetében is hatnak – még akkor is, ha ő maga ennek nincs tudatában.

 maganugy

Ez a jelenség az alexitímia nevet kapta.

A kifejezés jelentése: „az érzelmek megnevezésének képtelensége”.

Olyan esetekben használják, amikor valaki csupán nagyon kis mértékben képes arra, hogy érzelmeit azonosítsa – és beszéljen róluk. Az ilyen embereknek általában kötődési nehézségeik vannak és  az érzések szabályozása nem segíti az alkalmazkodást. Nem egyszerű észrevenni,ha valaki nem érez, hiszen az érintettek is megtanulták, hogyan kell adott helyzetben viselkedni, például kedves dolgokat mondani, virágot vinni, stb. Közeli kapcsolatban azonban hamar kiderül, hogy a begyakorolt módszerek mögött nincsen semmi.

maganugy

Az alexitímia lényegében az érzelmek kiértékelésének, szabályozásának és feldolgozásának a zavara. Az ilyen emberek viselkedési sajátosságai leginkább akkor figyelhetők meg, ha társas vagy intim helyzetbe kerülnek. Ezek a szituációk potenciális veszélyforrást jelentenek számukra, mivel a helyzettel való megküzdéshez nincsenek meg az alapvető eszközeik, kódjuk. Már a kapcsolat által kiváltott érzelem (öröm, bánat, csalódás, harag) megélése, felismerése és a másiknak való elmondása is komoly fizikai akadályokba ütközik. Ezért nehéz ilyen típusú emberekkel kapcsolatot létrehozni, mivel képtelenek a kapcsolódásra. Az átlagember a legingerszegényebb környezetben is érzelmeket közvetít. Az alexitímia képviselői másik fél számára semmiféle visszajelzést nem adnak érzéseikről, megéléseikről, vagy csak nagyon minimálisat. Ők úgy gondolják, ez elég.

maganugy

Ha kapcsolati konfliktusba kerülnek, jellemző rájuk az elhárító mechanizmus vagy a kimenekülés a problémából a megoldásra törekvés helyett. Verbális kommunikációjuk színvonala is igen alacsony, ha érzelmi kérdésekről van szó. Gondolkodásuk inkább konkrét, realisztikus és logikus.
Egy ilyen típusú ember simán elmagyarázza egy atom felépítését vagy a gazdasági körforgás törvényeit, de ha azt kérdeznénk tőle, hogy érezte magát a vacsora közben…. hát körülbelül ugyanolyan módon beszélne a sült hús elkészítési módjáról , mint az atomról, de érzelmeket nem tudna kimutatni. A léte a  külső eseményekre irányul, a konkrétumokra és a pillanatnyi jelenségekre korlátozódik, miközben lehetőség szerint kizárja a belső tapasztalatokat és az érzelmeket. Egy alexitímiás profi módon képes megszervezni- mondjuk-egy külföldi utazást, de a látnivalókat érzékelés és átélés helyett csak kipipálgatja.

Körülbelül így:

– ezt láttam

– azt is láttam

– meg ezt is

– oké, mehetünk

A kapcsolati problémákon túl az alexitímiás betegek számára a legnagyobb problémát az okozza, hogy nem képesek feldolgozni érzelmi megéléseiket. Az érzelmi szituációk őket jobban megterhelik , mint társaikat. A félreértés elkerülése végett, ők éreznek, de nem úgy mint mi.  Ha negatív érzésekkel találkoznak, azt nem tudják kifejezni szavakkal, gesztusokkal a képzelet és fantázia hiánya miatt, így nem is képesek semlegesíteni azt.  Mivel nem képesek a pszichés feszültségek tudattalan lelki feldolgozására, egyetlen mód marad számukra a konfliktus kezelésére: a testi-lelki megbetegedések.

maganugy

Az érzelmileg megterhelő vagy stresszel teli helyzetekkel ily módon próbálnak megküzdeni. Fokozottan ki vannak tehát téve számos pszichés megbetegedésnek, mint a pánikbetegség és a depresszió. Többször nyúlnak valamilyen pótló  anyaghoz , mint az alkohol vagy a drogok, de nem csak lelki hanem negatív testi tüneteket is produkálnak. Gyakran lép fel náluk evészavar,magas vérnyomás, asztma, gyulladásos bélbetegség és különböző allergiák. Míg az átlagos felnőtteket 8-10%-ban jellemzi alexitímiás vonás, addig a pszichés és szomatikus betegeknél 40-60% az alexitímia előfordulási aránya.

Mi volt a kezdő lökés?

Ha az anya figyelmen kívül hagyja vagy nem érti  gyermeke érzelmi megnyilatkozásait-  ami lehet  mosoly, testi kontaktus iránti vágy, gyengédség vagy dicséret-, akkor visszajelzés hiányában legátolja vagy érvényteleníti azokat. Amennyiben nem képes olvasni gyermeke emocionális jelzéseiből, és megkülönböztetni sem képes azokat – sértettségét, csalódottságát, megbántottságát a dühétől –  akkor arra sem lesz módja, hogy megnyugtassa őt, azaz kívülről szabályozza aktuális érzelmi állapotát.

maganugy

Egy gyermek lelke csak akkor tud egészségesen fejlődni, ha fizikailag és lelkileg is biztonságban érezheti magát. Az is meghatározó, hogy a gyerek érzelmeinek nyílt terepet biztosítsunk. Az elfojtások is blokkolják a lelki fejlődést. Mindezek hiányában a gyermekek az érzelmekkel együtt járó szituációkban mindig kellemetlenül fogják érezni magukat, miközben azt sem tanulják meg, miként lehet megküzdeni a különböző érzelmi szituációkat. Az érzelmi megrekedtség állapotába kerülnek, és ettől az állapottól szenvednek később felnőttként is. Az anyai gondoskodás alacsony színvonala tehát nagyban hozzájárul a gyermek alexitímiás viselkedésének kialakulásához.

Hogyan lehet rajtuk segíteni?

Az alexitímia megosztja szakmát. Egyes terapeuták szerint az alexitímiás páciensek sajátos személyiségszerkezetükből eredendően alkalmatlanok a klasszikus pszichoanalízisre vagy a pszichoterápiára. Az oka pedig a hozzáférhetetlenségnek az, hogy  a verbalizációjuk, a képzelőerejük és az átélési képességük  szegényesebb. Más szakemberek szerint azonban az alexitímiás betegek gyógyíthatók, amennyiben a terápia alapját az emóciók feldolgozásának és megtapasztalásának hiányosságára helyezik. Tehát a hiányra hívják fel a beteg figyelmét és arra, hogy ezt az „ürességet” tudatosan betöltsék. Ennek érdekében a terapeutának nyíltnak kell lennie, úgy kell kifejezni érzéseit, hogy a páciens tudomást szerezzen róla, és egy olyan konkrét személyt kell megjelenítenie, aki megközelíthető, látható, érthető és kiszámítható.

maganugy

A klasszikus pszichoanalízis szabályait felrúgva sokkal nyíltabban kell kommunikálni, a terápiás üléseket a megosztott fantáziák, érzések, vágyak felfedezésének kreatív játékának tekintve. A terápia legelső lépcsőfoka, hogy a páciens számára lehetővé kell tenni saját alexitímiás zavarának megfigyelését, ezt követően a cél a tolerancia kifejlesztése, illetve a másik cél , hogy a kliens képes legyen érzelmeit szavakkal, testbeszéddel kifejezni.

 0
Tovább

A testet és lelket mozgató energiák

Ez az ősi kínai szimbólum azt az energia-körforgást ábrázolja, amelyre minden élőlénynek szüksége van. A jin a befogadás, a belső nyugalom, a hűvös, a tél, a nőiség, a jang a kiáradó erő, a tettrekészség, a meleg, a férfi erő – a felsorolás a végtelenségig folytatható, az egész világot ennek a két energiának a mozgása tartja életben.

test

Egyik sincs meg a másik nélkül, ahogy a fény sem értelmezhető a sötétség nélkül. A kínai gyógyászat szerint a testi-lelki betegségeket csupán tünetként kell kezelnünk, melynek hátterében mindig az energiaáramlás, a jin és jang egyensúlyának felborulása áll. Ez a szemlélet mutat rá, hogy a testet a szellemtől vagy lélektől nem szabad elkülöníteni, mint ahogyan a nyugati orvoslás teszi. A nyugati hozzáállást az különbözteti meg igazán a keleti gyógyítástól, hogy egy darab szép húst látnak bennünk. Valamivel baj van esetleg fáj a gyomra? Csak a gyomorra koncentrálunk és arra, hogy mi rejtőzik a fájdalom mögött nem foglalkozik senki. Néha előkerül az a a fránya stressz …. és felajánlják, hogy egyél xanaxot ….. ami különösen, ha példánál maradunk, nem tesz jót az amúgy is gyenge szervnek és az idegrendszernek sem. 

Ha egy szervünk nem tud tökéletesen teljesíteni, érdemes körül nézni nem csak az adott probléma háza táján, hanem magával a kiinduló problémával, illetve a környezettel is foglalkozni érdemes. Ha a lélek beteg, megbetegedhet a test is és fordítva. Ilyenkor szükséges az egyensúlyt újra létrehozni és ezt az állapotot minél hosszabb ideig, tudatosan megtartani. Persze ez is kölcsönös, a gyógyulás is két félen múlik.

test

A XX. század egyik legkiemelkedőbb elméje, Albert Einstein figyelte meg és igazolta tudományosan, hogy az anyag és az energia alapjában véve egységet alkot, csak megjelenési formájuk változik. Ez a jin és jang. A jin és a jang minőség ugyan azon az elméleten és gyakorlaton alapszik. Az erőt hegyhez hasonlítják, melynek egyik fele árnyékban, másik fele napfényben fekszik.  A napos oldal meleg, száraz és világos, ez a janghoz tartozik. Azok, akik gyakran fáznak, s nagy a meleg igényük, energia szempontjából jin állapotban vannak. Ők melegebb és szárazabb éghajlatú vidéken érzik jól magukat. A lobbanékony természetűek esetében viszont épp ellenkezőleg, a jang van túlsúlyban, ők az árnyas, nedves helyeken szeretnek felfrissülni. A jang típusú emberek betegségei általában magas lázzal járnak, a hideg izzadás viszont inkább a jin többletűekre jellemző. A jin és jang erők évszakonként is váltakoznak. Az ősz (száraz) és a nyár (meleg) jang, a tavasz (szeles), a tél (hideg): jin.

test

Ezen erők kiegyensúlyozásával harmóniában élhetünk, de ha  kibillen a helyéről ez az erő, akkor lelkileg és testileg is diszkomfortosnak élhetjük meg  a létet.  A jin-jang energiaforrás a természet alapját képezi. Fontos, hogy holisztikusan tekintsünk erre a rendszerre és nézzünk mélyen a természet áramlásába. A keleti gondolkodásmód nem 4 elemet  hanem 5 elemet különbözetet meg egymástól. Az elemeknek vannak jang és jin részei is, és folyamatosan kapcsolatban vannak egymással. Így érvényesül az univerzum ereje. Az elemek energetikája minőségében változik, majd visszatér a kiinduló pontba.

Az 5 elem kapcsolata a jin és jang energiával

Fa

test

A könnyű és üreges, hajlékony fából készült szerkezetek légies benyomást keltenek, de híján vannak a stabilitásnak. A bambusz hajlékony és könnyű szerkezetű. Pár hétre van csupán szüksége  méretének teljes eléréséhez, hogy magasra jusson. A bambusz minden légiességével és lágy természetével együtt  a jin oldalt testesíti meg.  A bambusz fesztelenségével szemben egy erős és szilárd szövetű tölgy, amelynek hatalmas kiterjed lombkoronája messziről feltűnik az úton lévő vándornak, a jangot ábrázolja.

Fém

test

A természetben minden ásványi anyagnak rengeteg időre van szüksége a kiteljesedésre. Óriási nyomás és hő szükséges a kialakulásukhoz.  A Fém elemhez tartozó kőzetek, ásványok ezért a sűrűségért és forróságért kerülnek a jang oldalára.  

Az egyik legerősebb jang erőt a kőzetek közül a gránit testesíti meg. A távol-keleti kultúrák úgy tartják, hogy a gránit kialakulásához rengeteg időre (millió évek), forróságra és a legnagyobb nyomásra van szükség. Ez az energia nagyon besűrűsödik, így lesz jang. A kőzetek csak keménységük révén maradhatnak fent az elemek küzdelmében. A fiatalabb üledékes kőzetek jóval kevesebb janggal rendelkeznek, de jin nem elég nagymértékben van jelen ebben az elemben. A gránit igazi példája az erős jang oldalnak, így kevés teret enged meg a jin energiának. Ilyen jin energiahiány tapasztalható a növényzet ritkulásánál.  A homokos és száraz talajon sétálva érezhető a növények ritkulása.

Föld

test

A jang minőségének igaz megtestesítője a súlyos, ragadós, termékeny, ásványokban gazdag, a vizet szerkezetileg megszűrő bőséges fekete föld. A jang típusú agyag még ennél is inkább jang, mert a tűz segítségével kiégethetjük és edényeket készíthetünk belőle, amit akár újra is melegíthetünk. Az agyag megőrzi minőséget és a hőmérsékletet. A termőföldek közül is léteznek lazább,könnyedebb felépítésűek. Az ilyen jellegű talajok a jin minőséget erősítik.

Tűz

test

A tűz elem szintén birtokolja a jang és a jin oldalt is. Azt hinnénk, hogy a tűz amolyan a „jang maga”, de a jin is megtalálható benne, méghozzá egyensúlyban. Nincs olyan, mint a fémnél, ahol a jang van túlsúlyban. Itt a folyamatot kell követni. A tűz, mely hirtelen fellobban és a fa vagy gallyak táplálják, erős fényű és perzselő lehet. Viszont nincsen benne elég kitartás, elég jang. A faágak gyorsan elporladnak a pillanat hevében és a jin minőséga fénnyel együtt eltűnik. A tűz jang sugárzása megmutatkozik, ha a faszenet használunk melegedés céljából.
A faszén hosszú ideig, egyenletesen képes biztosítani a tűz fennmaradását és a meleg áldást.

Víz

test

A víz összesíti a jin és jang erőforrásait. A friss és tiszta, üde patak, amely aktivitása miatt első pillanatban jangnak tekinthető, valójában a legfinomabb jin. Frissessége és rugalmassága mutat rá erre a minőségre, ahogy a helyét keresi magának kőzetek és a föld között, a gyökereken át.A fürge patak a jin felfelé szökkenő jellegéről tanúskodik. A patak gyorsaságával és üdeségével szemben az óceánok, tengerek és tavak esetében tapasztalt nyugalom a mélység és a mozdulatlanság jin energiát tükrözi. Nem szabad elfelejteni, hogy a Föld mélységeiben olyan erő lakozik, amely az egyik pillanatról a másikra megváltoztathatja a világot. A nagy állóvizekben – amelyek folyamatosan áramlanak- szunnyadó természeti erő a kulcs, amely elvezet minket a jang tulajdonságok megértéséhez. Az óceánok, tengerek és tavak hirtelen mozdulnak, ezáltal mutatkozik meg jang oldaluk, amely elsöprő és lendületes.

test

Az emberi cselekvéseket is le lehet írni a jin és jang jegyében, mert a testi vagy lelki megnyilvánulásainkat is a ezen energiák irányítják.


Ha gyakorlati feladatot csinálunk vagy két kézzel dolgozunk az sokkal inkább jang stílus. Az olvasás, az írás vagy az elmélkedés kifejezetten jin foglalatosság. Vezetve lenni sokkal inkább jin, mint jang, mert a jang a vezető. A csoportba való beilleszkedés vagy ha egyszerűen szeretünk csoportban dolgozni, az sokkal inkább jin cselekedet. 

test

Ha azok közé tartozunk, akik szeretnek egyedül tevékenykedni, illetve megoldani a problémákat, akkor sokkal inkább jang típushoz kapcsolódunk. Érdekes, hogy a távol- keleti filozófiák a szabadidős tevékenységet is jinre és jangra bontják, természetesen mindkét minőség létezik a másikban. Ebben az esetben kifejezetten jin tevékenység a tengerparton napozni, míg jang tevékenységnek tartják a hegymászás minden formáját.  

test

Az egyik passzív a másik aktív. Jin és Jang.

 0
Tovább

Benzaiten Tréning

blogavatar

„A valódi tudáshoz nincs rövid út”

Utolsó kommentek

Reblog