A megszelídített  stressz

Mikor felkelünk és elkezdünk egy új napot, megtesszük a szokásos köreinket. Iszunk egy kávét vagy teát, megreggelizünk és mint minden modern ember,belelesünk a napi elektronikus sajtóba vagy nyomtatott sajtótermékbe.

szokas

Ízlések és pofonok; én az „életmód” rovatokat szoktam megtekinteni. Egy kis könnyű reggeli olvasnivaló. Feltűnt, hogy mennyi cikk foglalkozik – szakértővel a háttérben vagy nem szakértővel konzultálva- a stresszel. Általában külön választva a testi vagy lelki tüneteket, amik eredetileg összefüggenek. Az egyik következik a másikból: pro és kontra.Amit észre vettem, hogy folyamatosan az a téma, mi történik ha túl sokat „stresszelünk” és hogyan kell megküzdeni “a csúnya és gonosz stresszel”.Biztosan kijelenthetem olyan , hogy  „megküzdeni” nincsen. Ettől nem fog elmúlni a stressz által okozott probléma, mert ha a másik oldalról nézzük, stressz nélkül nem lennénk képesek létezni. A jó stressz nem okoz gondot, mert nélküle életben sem tudnánk maradni, mert segít az általános problémák elhárításában és a célok elérésében.

szokas

Persze meghatározás szerint a distressz – a stressz azon állapota, amely már káros-  okozhat problémát, de a megküzdést nem szabadna így megfogalmazni. A hangsúlynak ott kéne lenni, hogyan előzzük meg ezt az állapotot. Az ember képes új dolgokat tanulni, így  meg lehet tanulni kezelni a folyamatot még mielőtt nagyobb baj lenne.  Ha a fizikai oldalról közelítjük meg ezt a témát, láthatjuk, hogy mennyit foglalkozunk azzal , hogy mit eszünk – vitaminok, egészséges ételek, szénhidrátmentesen stb-  és mikor, mennyit.  Persze az odafigyelés segíthet, hogy a testünk egyensúlyban legyen, így akár a szellemünk is. Tudjuk, így profitálhatunk magunkból még többet.

szokas

Viszont az egészség szempontjából elengedhetetlen, hogy figyeljünk a lelkünkre és szellemünkre is, mert így lesz egész a saját életünk.  A pszichénk is igényli a fitten tartást. A gyakorlott eleme  meg tudja oldani a negatív stressz által okozott problémákat. Nem omlik össze, nem hátrál meg és nem is harcol vele. Egyszerűen megkeresi a legjobb megoldást, ami számra – minden ember a saját habitusának megfelelően – könnyebb és célravezetőbb.

szokas

Nem utolsó sorban emlékszik is ezekre a fogásokra. A stressz  minden nap velünk együtt kel és fekszik. A kérdés az, hogy mennyire tudjuk idomítani. A pozitív és a negatív stressz között a határvonalat ott lehet meghúzni, mikor már a mindennapi életünket sem tudjuk élni a stressz miatt, betegek és  frusztráltak vagyunk és az alapvető feladatokhoz is rosszul állunk hozzá.
Na ez a distressz, de meg lehet szelídíteni.

Előzőleg említettem, hogy mindenki a saját személyiségének megfelelően álljon hozzá a megoldáshoz vezető módszerekhez. Például, ha valakinek a csend nem jelent megnyugvást, de azt hallja és azt a tanácsot kapja, hogy “de neked igenis csönd kell” és ezzel próbálkozik, az nem fog működni. Fordított helyzetben is így van, ha valakinek elvonulásra, csendre van szüksége, lehetőleg kerülje el az „aktív stresszoldó” programokat, hiába  mondják azt a guruk, hogy így aktívabb leszel. Biztos hogy nem, csak le leszel még jobban merülve és a stressz csak hopp, megint előadja  számodra saját tragédiádat.

szokas

Tehát azt kell választanod, ami számodra jó és ne érdekeljen, hogy a barátaid, a szomszédod vagy bármiféle spirihuszár azt mondta „hogy”.  Én az utóbbi példát nem feltétlenül tudnám beilleszteni az  életembe és a stresszeimbe. Alapjáraton nekem az tesz jót, ha kifárasztom magam. Tenisz közben ütöm vágom a labdát- néha üvöltve- vagy futás közben érzem minden izmom és vérem lüktetését. Ilyenkor nem gondolok soha sem az adott problémára vagy fennálló helyzetre, csak a testem és én vagyok, meg az út, a táv vagy az  ütő a kezemben.  Miután ez a szertartás véget ér, fáradt vagyok testileg, de az agyam nagyon tiszta és teljesen máshogy állok hozzá az adott problémához.

szokas

Nyugodtan és megfontoltan tudok dönteni és a stressz szépen leül és megelégszik ennyivel.

A stressz a nyugati kultúra természetes velejárója, ezért elfojtani vagy nem venni róla tudomást ugyanolyan  zsákutca, mint démonizálni. Felmerül itt a kérdés, hogy : mindnyájan tisztában vagyunk a stressz negatív következményeivel és életünkre való hatásával,de biztos hogy helyén kezeljük azt?Akárhová nézzünk, rengeteg interakció közül kell választanunk. Van az eszméletlen mértéket öltő  információ áradat amit folyamatosan szűrnünk, kategorizálnunk kell és  folyamatosan szükséges az alkalmazkodás is.  A változás jó, és ezt elfogadni is egy remek tett önmagunkra nézve… mégis inkább ne lett volna.  Ahhoz, hogy ne úgy érezzük, hogy ez a valószerűtlenül képlékeny világ csak a distresszt támogatja, elsőnek el kell fogadnunk, hogy a ha meglegyint bennünket a változás szele,  megállítani már nem tudjuk. 

szokas

Viszont építhetünk szélmalmot magunkban.

Mi kell ehhez?

Elsősorban -az előbb leírtakon kívül- egy hobbi vagy coping – megküzdési készség–  alkalmazása.

A hobbi bármi lehet, ami kikapcsol. Ha sportolni szeretsz, sportolj. Ha a kreatív dolgokat szereted, keress olyan foglalkozást, ahol megmutathatod ezt a képességedet. A hobbik jelentős szerepet játszanak az agyi működés  támogatásában. A stressz így nem tűnik akkora feladatnak, mintha csak a napi robotnak élnénk. Akármilyen hobbit választasz, jobb lesz agyad oxigén ellátása, ami hatással van a memóriádra és az idegrendszeredre.

szokas

Emelett emeli általános jó hangulatot is. Könnyebben, dinamikusabban reagálunk bármire. 

A másik lehetőség (ek) a stresszel való megküzdésre a coping.  Két aspektusát különítették el a szakemberek: az érzelem-orientált és a probléma-orientált megküzdést. A sikeres stresszkezelés érinti mindkét oldalt, tehát foglalkozik a stresszt kiváltó tényezőkkel, problémával, illetve kezeli az azok által kialakult érzelmi tüneteket (félelem, csalódottság, nyomott hangulat, szorongás).

A varázsige itt is : a felkészítés a sikeres alkalmazkodásra.

A stresszre nem elfojtandó problémaként vagy gonosz istencsapásaként kell viszonyulni, hanem olyan lehetőségként, mely jelenlegi helyzetedről, viselkedésedről ad visszajelzést, melyre építve számos területen fejlődhetsz. Fontos, hogy tudd azt az alapvető igazságot, mely nem csak a stresszre értendő: nem a helyzet, hanem annak értelmezése és az arról alkotott elképzelésünk és hozzáállásunk fogja eldönteni, hogy meddig jutunk és mit érünk el! 

szokas

Ha megtartjuk és megfogadjuk ezeket a megoldásokat, akkor minden tekintetben javulni fog a stresszel való kapcsolatunk.

 0
Tovább

A magány természete

A magányosság komoly lelki sérüléseket (illetve krónikussá válása után súlyos fizikai betegségeket) okozhat. A krónikus magány ugyanolyan mértékben rövidíti meg az életünket, mint a dohányzás. De amíg a cigaretta veszélyeire számos médiumon keresztül próbálják felhívni a figyelmünket, addig a magányosság – figyelmeztet a pszichológus Guy Winch – alattomosan férkőzik az ember bőre alá, és talán észre sem veszi, hogy milyen és mennyi problémát okoz.

szokas

A magányosságot nagyon fontos elkülöníteni az egyedülléttől. Utóbbi kreatív időtöltéssé, önismereti forrássá, konstruktív cselekedetek platformjává válhat. A magányosság érzése ezzel szemben mindig lehúzza és tönkreteszi az embert.

Kihangsúlyoznám az „érzés” szót: magányosnak lenni eléggé szubjektív dolog, mely nem a külső tényezőkön múlik (hiszen társaságban is lehetünk magányosak), hanem saját hozzáállásunkon, és azon, hogyan éljük meg a helyzetet. Mint minden érzés, a magányosság is örvényszerű jelleget ölt, folyamatosan egyre mélyebbre taszítva az embert nem kívánt állapotba, felerősítve a nem kívánt érzést. Ennek oka, hogy a magányosság eltorzítja a percepciónkat és összezavarja a gondolkodásunkat. Olyan viselkedést vált ki (mások kerülése, önmagunk leértékelése, visszahúzódás, mások irántunk való érzéseinek érvénytelenítése), mely önbeteljesítő jóslatot létrehozva tovább mélyíti magányunkat, még több lelki fájdalmat és a világtól való elvonulást okozva.

szokas

Ezek után pedig egy olyan ördögi körbe kerülhetünk, amit nem könnyű megtörni. A magányos emberek sokszor elkövetik azt a hibát, hogy vagy nem is próbálkoznak, vagy ha igen, akkor félelmeik által vezérelve olyan sután, visszahúzódón vagy „furcsán” viselkednek, hogy sikerül elérniük, hogy tényleg kerülni fogják őket a többiek. A magányos ember nincs könnyű helyzetben, ha ki akar szabadulni ebből az egyre inkább lehúzó örvényből, de helyzete nem reménytelen. Alább a már említett Guy Winch TED Ideas-on megosztott tippjeit olvashatjátok, melyek a magányossággal vívott harchoz hivatottak némi eszköztárat nyújtani.

Ezen szokások azok, amelyek segítenek a magány érzésének megértésében és megküzdésében.

Cselekedj!

szokas

Nagyon sok embertől hallom, hogy „Ha őket nem érdeklem, én miért keressem őket?” c. mondatot. Itt a az gond, amit már fentebb említettem: a magányosság torzítja a percepciót és a gondolkodást. Ebben az állapotban (meg szerintem amúgy is) igen nehéz eldönteni, hogy tényleg nem érdekled az embereket, vagy saját magadat látod így? Ezzel a hozzáállással csak annyit érsz el, hogy tényleg magadra maradsz, ezért inkább cselekedj! Nézd át az ismeretségi listádat és vedd fel azokkal a kapcsolatot, akikkel régóta nem beszéltél! Találj 5 embert, akikkel jóban voltál, közeli barátok voltatok, és beszélj le velük egy találkát!

Áldásos kétely

szokas

Persze bátornak lenni és kezdeményezni igen nehéz, ha közben folyton az megy a fejedben, hogy elfognak utasítani, kiröhögnek, hülyének néznek, stb. Egy szóval kételkedsz magadban. Helyes, ezt szintén a magányosságtól megfáradt elméd mondatja Veled. De használd ki ezt a kételyt, és ne csak a sikerben, hanem a negatív okokban is kételkedj! Igen, a barátaid, volt kollégák, ismerősök, kis család nem kerestek meg, mikor azt ígérték hívni fognak, igen, elfelejtették a szülinapod, és a múltkor a pályaudvaron nem köszöntek vissza Neked. De biztos vagy benne, hogy ez miattad van, hogy ez mind Rólad szól? Nem lehet, hogy ők is ugyanolyan emberek mint Te? Tele problémákkal, sok melóval, rengeteg gyerekkel – tehát lehet tényleg nem volt idejük, lehetőségük Rád. Nem tudhatod, hogy mások mit miért csinálnak, mert nem vagy sem gondolatolvasó, sem mindenható. Ha tudni akarod, hogy mi az oka, amiért az ismerősök elhanyagoltak, akkor szervezz le velük egy találkát és kérdezd meg!

Csak pozitívan!

szokas

A magányosság állapotában lehetetlennek érezzük az optimizmust, de itt most nem is erről van szó. A trükk annyi, hogy sokkal nagyobb esélyed van a sikerre, ha pozitívan, vonzó módon adod elő magad, mintha bánattal telt hangon rágalmaznád a másikat. Ezért lehet célszerűbb kezdetben írásban megkeresni a másikat, mert ott könnyebb kontrollálni, mit és hogyan mondasz. Lehetőleg kerüld a másikról ítéletet alkotó megjegyzéseket (Nem kerestél, hónapok óta nem hallottam felőled, nem hívtál pedig ígérted, stb.) és helyette beszélj pozitívan a saját érzéseidről, mint pl.: Épp rád gondoltam, nagyon hiányzol, szívesen meginnék Veled egy kávét és hasonlók. Ezen kívül nagyon fontos, hogy légy pontos és konkrét, mert a “majd valamikor” – okból soha nem lesz semmi. Nyugodtan kérdezz rá, hogy a másiknak melyik nap jó az elkövetkező két hétben, vagy ajánlj fel egy konkrét programot (Jövő héten menjünk el valamilyen klassz helyre, bedobunk vmit itt és itt?).

A fentebb bemutatott technikákkal kezedbe veheted az irányítást, hogy ne a magányosság által beléd ültetett félelmek realizálódjanak, hanem amit tényleg szeretnél elérni a kapcsolataidban. Nyúlj ki az emberekért körülötted, légy aktív és pozitív, és felejtsd el, hogy minden rossznak Te vagy az oka. 

szokas

Fontos, hogy tudd azt az alapvető igazságot,nem a helyzet, hanem annak értelmezése és az arról alkotott elképzelésünk és hozzáállásunk fogja eldönteni, hogy meddig jutunk és mit érünk el!

 0
Tovább

Munkahelyi mámor

Ahhoz, hogy a csapat munkát és kollegalitást erősítsék sok cég és vállalt szervez csapat építéseket  és közös programokat, amik lehetnek  jótékonysági -vagy sport események  is. A céges bulikról nem is beszélve -és itt nem csak a karácsonyi partikról van szó. A vállaltok és cégek kifejezetten sokkal kreatívabban állnak hozzá ehhez a kérdéshez. Függetlenül attól, hogy  mekkora cégről beszélünk,  egyre többen szerveznek alkalmazottaiknak  évközben is egy kis informális összejövetelt.

másnap

Aminek célja  a közösség erősítése és jobb esetben a vezetőségnek is sikerül elvegyülni a társaságban.

másnap

Igen ám, de tapasztalataim szerint bizonyos dolgokat érdemes figyelembe venni egy-egy ilyen rendezvényen. Példának okáért ez nem a kitolódott főiskolai,egyetemi vagy középiskolai dzsembori. Nem arról szól, hogy igyam magam le minél előbb, faljam föl a finom falatokat - mert “ingyér van” -  és hogy úgy bulizzak, hogy kirúgjam a ház mind a 4 oldalát. Ezt tartsuk meg a barátainknak vagy a családunknak. Tapasztalataim azt mutatják, hogy ezt nem igazán követik. Itt nem arról van szó, hogy karót nyelve kell ülni egy munkahelyi vacsorán és 2 szavas válaszokat adjunk a mellettünk ülőknek, hanem kezeljük megfelelően a helyzetet.


Hogyan tegyük ezt meg?

Először tisztázni kell  magadban, szereted-e ezeket a közösségi élményeket. Van aki nem szereti a nagy társaságot, nem képes feloldódni, viszont felmerül az a kérdés is, ha nem leszel ott, mit szólnak hozzá a többiek. Akár kicsi akár nagy akár multinacionális óriás  dolgozóiról van szó, mindenki kíváncsi valamilyen szinten a másikra és szeret együtt mozogni a többiekkel.

másnap

Persze vannak az előbb említett kissé “szocfóbiások”  és az amolyan magányos farkasok.  Az utóbbiaknak ajánlanék pár korrekt megoldást.
 

  1.  ha nem mész el - mert nem szereted, fáradt vagy, más programod van- nem történik semmi. Nem leszel pária, de a következő alkalommal érdemes megkérdezni a munkatársakat, hogy milyen volt a hangulat és hogy érezték magukat.

    Az érdeklődés mindig plusz pontot  jelent.
     

  2.  ha mégis úgy döntesz, hogy elmész, akkor csak legyél ott körülbelül 1-2 órát, mert ha csak fél órára ugrasz be - inkább ne menj el- az fél óra azt sugallja, hogy megvolt a pofavizit és hagyjatok békén.  Gondolhatod így - hála az égnek, hogy a gondolatrendőrség még nem létezik-  de legyen az a benyomás, hogy érdeklődsz az esemény iránt. Így nem leszel faragatlan vagy mufurc.

    Az 1- 2 óra letelte után nyugodtan elköszönhetsz.
     

  3.  ha végül úgy döntesz, hogy nem mész el mégsem, azt 2 nappal előtte közöld, ez segít a szervezőknek. Az utolsó pillanatban  soha se jelezzük, hogy mégsem áll módunkban részt venni a rendezvényen.

A céges programokon  - amelyek lehetnek üzletiek, de akár informálisak is -  egyik fontos tényező : a megjelenés.

másnap

Nem mindegy, hogy mit veszünk fel egy esti eseményre vagy egy konferenciára. Ebben az is benne van, ha például céges piknik készül, ugye nem jelenünk meg ott kisestélyiben és magassarkúban, kivéve ha külön kérik - ha az ügyfelek is megjelennek -  az elegáns megjelenést. Ha zavarban vagyunk, kérdezzük  inkább, mert jobb egy kicsit túlöltözöttnek lenni, mint alulöltözöttnek. Az alulöltözöttség inkább a férfiak gyengesége. Az “elvárt megjelenés” esetén - ami itt üzleti megjelenést jelent -  nem jó döntés a farmer nadrág, kihúzott ing vagy póló, zakó, sport cipő összeállítás. Még a start up cégek esetében sem. Hiába fiatalos, laza és közvetlen egy cég kultúrája, az előbb említett példa okán nem célravezető  a lezserség.  Kivéve, ha a rendezvény csocsó  versennyel vagy kocsma kvízzel van fűszerezve.

másnap

Az ilyen partiknak a lényege, hogy összehozzon olyan embereket, akik kötetlen körülmények között beszélgethetnek, esetleg új ismertséget köthetnek  vagy találkozhatnak olyanokkal , akik más részlegen dolgoznak, de a munkafolyamat még közvetlenül nem kötötte őket össze. Később az ilyen találkozón született szakmai kapcsolatok eredményeként akár egy új innovációra is sor kerülhet valamilyen formában.

Miről beszélgessünk?

Maga a program kitűnő téma, de érdemes elfelejteni a szakmai buktatók említését. Előre viheti a beszélgetést egy kis szakmázás, de figyeljünk oda, ha nézeteltérés is van, ne menjünk bele vérre menő vitákba. Ezért érdemes kerülni a politikát, bár ha mégis szóba kerül, akkor természetesen védd meg az álláspontodat, mondd el a véleményed elegánsan és a lehető leghamarabb fejezd be ezt a témát, függetlenül attól, hogy nem te hoztad föl.  Beszélgessetek inkább hobbikról, könyvekről vagy sportról, bármiről amit izgalmasnak találtok. Mindig jó ötlet másokat arról faggatni, miket szeretnek, mert így pozitív irányba terelődik a beszélgetés fonala.

másnap

A kötetlen beszélgetések alatt nagyon fontos, hogyan viselkedünk ilyenkor feletteseinkkel és munkatársainkkal, mert előfordulhat, hogy az ilyen beszélgetések szerencsétlenül alakulnak.

másnap

Például ne most akarjuk  „elkapni” a főnököt egy esetleges jövőbeli előmenetellel vagy kollégák közti konfliktussal kapcsolatban. Ne hozzunk szóba olyat felettesnek - munkatársnak se - hogy vajon kikkel fogja folytatni a létszámcsökkentést  a cég, ne panaszkodjunk, hogy velünk nem törődik senki , mi csak húzzuk az igát. 

másnap

Ebből következik, hogy egy ilyen esemény alatt konkrétan pletyka-stop van. Főleg felettessel, főnökkel ne pletyózz,  bármennyire oldott a hangulat.  Az igazi vezető nem kedveli az ilyen típusú beosztottakat, de van olyan, aki imádja az ilyen plusz információkat . Az ilyen főnök alapjában konfliktuskerülő , ha mázlid van enyhén, de ha nem,  akkor teljesen passzív-agresszív módon kezeli a beosztottjait és a konfliktusokat is.

másnap

Azon belül az ilyen főnöknél a pletyka - amit én kifejezetten utálok - fegyver, bármikor felhasználhatja egy adott pillanatban, akár ellened is.

A pletyka káros, és most , hogy ezeket a sorokat írom, eszembe jutott amit nemrég olvastam egy nőknek szóló magazinban a céges szóbeszédekről , ahol ezt tanácsolták ilyen esetben:

“ A pletykákat érdemes más alkalmakra tartogatni, és kizárólag olyanokkal folytatni, akikben maradéktalanul megbízunk. Az is könnyen megeshet, hogy olyasvalaki hallja meg a pletykát, akinek bántó lehet.

Részemről az utolsó mondat viszi a prímet:  ez az “igazi humanista” hozzáállás.

Zárójel bezárva, de azt tanácsolom, ezt az utóbbi idézetet zsigerből felejtsük el.


 

A kínos másnap vagy hétfő elkerülése végett:

másnap

Semmilyen körülmények között ne igyunk egy-két pohárnál több alkoholt, ha iszunk egyáltalán. Így biztosak lehetünk benne, hogy semmi olyasmiről nem fecsegünk, amit kijózanodva megbánnánk.  Természetesen, ha bírod az alkoholt, akkor több is lehet, de lehetőleg azt kerüld el, hogy a többiek leitassanak (ha nem bírnád). Ha elfogyasztasz pár pohár italt, attól jobb esetben még semmi bajod nem lesz. De igyál  mértékkel, ugyanis valószínűleg nem akarsz  a következő héten rendszeresen lehajtott fejjel bemenni a munkahelyedre,  miközben úgy érzed, mindenki összesúg a hátad mögött  a céges partin tanúsított vállalhatatlan viselkedésed  miatt. Így is előfordulhat, hogy a munkavállaló főnökére, munkatársaira vagy a cégre olyan észrevételeket és megjegyzéseket tesz, amelyet józan fejjel egyébként nem tenne.

másnap

Esetleg szóvá teszi a meg nem kapott fizetésemelést, ami igazi szakmai öngyilkosságnak számít. Azért is érdemes vigyázni az itallal, mert könnyen olyan dolgot is kifecseghetünk a cég projektjeiről, üzleti titoknak minősülő információkról, aminek különösen akkor van jelentősége, ha nemcsak a cég alkalmazottai, hanem rajtuk kívül álló meghívottak is vannak.

másnap

A tudatos italfogyasztással azt prezentálhatjuk a többiek felé, hogy tudunk mértékkel bánni az alkohollal, tudatosak vagyunk. Nem feszengünk, de kézben tarjuk a dolgokat. Viszont ha mégis többet ittunk a kelleténél és érezzük is, azonnal és lehetőleg feltűnés nélkül lépjünk le. Senki ne lásson bennünket sakál részegen.

Céges bulin tilos a hányás!
 

Az etikett a céges parti esetében is fontos. Ne feledjük, hogy ez a  cég által finanszírozott esemény. Így hát tiszteljük meg megfelelő öltözettel, beszélgessünk vidám témákról, és ne igyuk le magunkat a sárga földig és ide tartozik a kulturált étkezés is.  Sokszor  szerveztem céges rendezvényeket, ügyfél-partit és konferenciákat is .

másnap

Az étkezés mindig a vesszőparipám volt: egyszerűen ledöbbenek, mennyire nem ismerik  az emberek a protokoll és az etikett szabályait. Mindenki hibázhat, nincs azzal gond, de ezt ne reklámozzuk lehetőleg. Főleg ne teli szájjal röhögve.  Alapvető, hogy nem beszélünk teli szájjal, és ha állófogadás van, nem pakoljuk tele az előételtől  a desszertig a tálunkat  és nem rakjuk zsebre a pogácsát (láttam ilyet). Nem csomagolunk el semmit hazavitelre és nem a eszünk a svédasztal felett.

Flört és tánc:
 

másnap
A legegyszerűbb módja annak, hogy ne kerülj kínos helyzetbe, hogy távol maradsz  a lerészegedett kollégáktól. A flört esetében legyen egy éles határvonal a kedvesség és a túlzásba vitt flört között. Főleg akkor verheti ki a biztosítékot - s így követhetsz el súlyos következményekkel járó hibát - a munkatársaknál , ha egy este alatt többekkel is kihívóan, félreérthetően viselkedsz. Érezd magad jól tánc közben, de azt sem felejtsd el, hogy  nem a helyi csehóban vagy a bulinegyedben vagy.

Csak egy maradhat:
 

másnap
Hiába érzed  jól magad és még kihasználnád a tálcán felkínált finom falatokat, akkor sem nem illik egyedül, utolsóként távozni a céges rendezvényről.
Inkább csatlakozz az utolsóként távozók csoportjához. Az etikett szabályait a munkahelyi bulikon hatványozottan érdemes betartani, ugyanis egy ilyen zárt közösségben sütik az emberre a leghamarabb a kellemetlen bélyegeket. De ha mégis így történt, akkor sem  hagyd el anélkül a bulit, hogy köszönetet mondanál a szervezőnek, illetve a többieknek.

másnap

Mindig elérkezik a következő munkanap, ami lehet nagyon pozitív, ha betartottad az előbb leírt tanácsokat. Konkrétan itt nem arról beszélek, hogy ne bulizz és ne érezd jól magad,mert másnap szégyentáblára kerülsz …  

másnap

Az embereknek  rosszmájúak tudnak lenni, főleg az ilyen esetekben. Nem szabad abból kiindulni, hogy én nem tennék ilyet, de mások simán susmusolnak és kibeszélnek. Lehet azt mondani, hogy ez téged nem érdekel, de igazából saját magadért kell bizonyos szabályokat betartanod, hogy ne adj támadási felületet. A munkahelyi események nem azonosak azokkal az összejövetelekkel, amiket a barátainkkal tartunk.

másnap

A jövőre nézve érdemes odafigyelni magunkra, mert fontos kiemelni, a céges bulik nem csak a szórakozásról szólnak: új kapcsolatokat építhetünk  és nyugodt, lazább körülmények között beszélhetünk munkatársainkkal  és főnökeinkkel.


 

 1
Tovább

A létezés fonákja 

A felnőtt életnek számos nem túl kényelmes pontja van, de felvértezhetjük magunkat a nehézségekkel szembe ha humorral tekintünk rájuk. Hányszor megfogadtuk már, hogy holnap teljesen másképp állunk hozzá: problémáinkhoz, feladatainkhoz és egybe az  egész életünkhöz.

másnap

A hétköznapi kötelező feladataink szinte eltiporják a motivációnkat, de némi humorral segíthetünk ezen.Nézzük meg, hogy valójában mit is teszünk magunkkal, pontosabban hogyan viszonyulunk a testünk és szellemünk kapcsolatához.


másnap

másnap


Az őszinteség nem mindig a hosszú élet záloga, de a nehézségek elutasítása sem az.

másnap

Szinte kötelezővé vált , hogy a közösségi oldalainkon, hétfőutálatunkról és felkelésiszonyunkról adunk egy mini tudósítást. Mindennapjaink sok nehézséget és megoldásra váró feladatot állítanak elénk, de két fontos tulajdonsággal az erővel és a rugalmassággal segíthetünk magunkon. Az erő adja azt a tartást, amire bármilyen szituációban támaszkodhatunk, amitől képesek leszünk felelősséget vállalni az életünkért, míg a rugalmasság által tudunk alkalmazkodni az élet talán legnehezebben elfogadható aspektusához: mindig minden változik, semmi sem állandó.

De segíthet még egy kis reggeli  külső motiváció is.

másnap


Együtt élni csak pontosan, szépen…

Amióta őseink két lábra álltak, sőt, már előtte is, azóta társas lények vagyunk: nincs, nem lesz és soha nem volt olyan kor az emberiség történelmében, amikor egyedül képes lett volna az ember túlélni. Ez a gondolkodásmód aztán rányomja a bélyegét a munkahelyi légkörre, a családon belüli kapcsolatokra és a barátságok alakulására is, hiszen azt is szeretnénk, ha elfogadnának minket és a közösség hasznos tagjává válnánk. Barátokat szerezni felnőttként - igaz ez személyiségfüggő - nem egyszerű,valakinek nagyon nehéz. Íme 3 tipp hogyan célszerű új barátokat szerezni,persze mindenki a saját maga felelősségére próbálja ki.

másnap

másnap

másnap

A kiégés folyamatos érzelmi megterhelések és stressz nyomán kialakuló testi, lelki és mentális kimerülés. Bár korábban úgy gondolták, hogy ez csak a segítő szakmában dolgozókat érinti, a mi teljesítményorientált, felgyorsult és folyamatos elvárásokat támasztó világunkban kiégés bármilyen területen tevékenykedő embert érinthet.

A burn-outnak súlyos egészségromboló hatása van, nemcsak testi, de lelki/mentális betegségek kialakulásához is vezethet, melyek kezelése komoly harcot jelent, hiszen egy krónikussá vált depresszióból, pánikbetegségből, vagy szerfüggőségből nem kis idő kilábalni. Ezért érdemes néha megállni és nem folyamatosan a teljesítésre koncentrálni. 

másnap


Nem könnyű, de feltöltődésünket ne versenyként fogjuk fel. Ne mi akarjunk lenni a legjobb meditáló, a legjobb önfejlesztő vagy diétázó, mert ha  így teszünk paradoxonná válik egész igyekezetünk.

másnap

másnap


Most nézzünk mélyen magunkba: mi történik akkor, ha rendezni szeretnék életünk mozaik darabkáit? Nem is olyan könnyű igaz?

De becsapni magunkat kifejezetten egyszerű…

másnap


Szilárdabb jellem kell ahhoz, hogy visszavonjunk egy téves nézetet, mint ahhoz, hogy megvédjük.

másnap

másnap


Minden amit teszünk, mondunk, minden eddigi sikerünk és kudarcunk hozzájárult ahhoz, akik most vagyunk. Mivel a személyiségünk sem egysíkú, ezért az önismeret is számos oldalról közelíthető meg. Az önkitöltős kérdőívek megmutatják, hogy mit gondolsz magadról egy adott területet tekintve. Ezek nem mindig fedik a valóságot, hiszen amit Te gondolsz magadról az nem biztos, hogy tényleg úgy van, vagy a környezeted is így látja, de ettől függetlenül érdekes és hasznos visszajelzésként szolgál. Szakértővel való beszélgetés sok mindenre fényt derít, még ha nem is merültök alá lelked legmélyebb bugyraiba.

Hogyan viselkedsz, mikor idegennek kell megnyílnod? Hogyan mutatod be magad? Milyen témákat hozol fel egy ilyen szituációban? Viselkedésed alapján a szakértő fontos következtetések levonása és visszajelzések által életed legtanulságosabb tükrévé válhat. A probléma sokszor az, hogy viselkedésünk nem érték vezéreltek, és nem szolgálják, sőt, gyakran akadályozzák céljainkat. Tudatos vezetés elsajátításával  - akár segítséggel is  - megtanulható erősségeink kihasználása , a lehetőségek felismerése és kiaknázása , és az hogyan éljünk pozitív értékeik által.

(Az eredeti képregény - egyben a forrásunk- a Owlturd Comix szellemi terméke amit , eredeti nyelven ezen a linken  olvashattok. )

 0
Tovább

ADHD- val az úton

A boldog embernek nincs története

Ezt a mondatot Lou Marinoff A Tao című könyvében olvastam, és borzasztóan megtetszett. Egy korábbi, az önismeretről szóló  írásban már kifejtettem, hogy előre meghatározott, merev ítéletekkel belemenni bármilyen helyzetbe csak a frusztrációt növeli, ráadásul hamis kép alakul ki bennünk magunkról, másokról és a világról.

szépség

Pszichoterápiába azok az emberek járnak, akiknek van történetük. Történettől függetlenül közös bennük, hogy ragaszkodnak a saját sztorijukhoz, mert valahol úgy érzik, hogy a történetük önmagukkal egyenlő. A történeteink miatt két okból találhatjuk magunkat igen csak csoffadt hangulatban:

  1. A történetünk negatív, ránk vagy a környezetünkre nézve ártalmas és haszontalan, egyáltalán nem szolgálja a céljainkat. Ettől függetlenül ragaszkodunk hozzá, hiszen a történetem én vagyok. Azt meg manapság nem kell kifejteni, hogy a hozzáállásunk hogyan befolyásolja az életünket. Teljesen mindegy, hogy az önbeteljesítő jóslatokat, a vonzás törvényét vagy a tudat teremtő erejét tesszük felelőssé, ha lúzernek tartjuk magunkat akkor lúzer módra fogunk viselkedni és lúzerként fognak bánni velünk. Ahogy a buddhizmus egyik legnagyobb alakja, Padmaszambhava mondta: Ha meg akarod ismerni elmúlt életeidet, vedd szemügyre jelen állapotodat, ha tudni akarod jövődet, nézd meg jelen cselekedeteidet.

     
  2. A másik probléma, ha a tények ütköznek a történetünkkel. Olyankor megáll a tudomány, és helyette jön az értetlenség, hogy velünk ez nem történhet meg, nem voltunk önmagunk, stb. Az ilyen helyzetekben látszik a legjobban, hogy sokszor nem is a történtek vagy a helyzetünk okozza a depressziót, szorongást és egyéb zavarokat, hanem a helyzetről kialakult nézeteink, mivel nem vagyunk hajlandók elengedni őket. Byron Katie Négy kérdés nevű módszerében ez a zseniális: elmondja, hogy voltaképp nem számít, hogy a történeted igaz e vagy sem Ami voszont sorsdöntő, hogy lásd: mi lennél, hogy éreznéd magad a történeted nélkül?

szépség

Persze merev történeteink sokszor nem okoznak annyi problémát, hogy szakembert keressünk, de akkor is lehetnek kellemetlenek a mindennapokban. Hogy ne vádoljanak azzal, hogy csak a számat jártatom, hadd támasszam alá mondanivalómat egy friss saját példával: a vezetéssel.

Sok a gond… de csak szerintem!

Családomtól elég régóta hallgattam, hogy jó lenne jogsit szereznem, mert ki tudja, később még jól jöhet. Én több okból ódzkodtam a dologtól, egyrészt eddigi tapasztalataim alapján nem életszükséglet autót vezetni, másrészt pedig van egy felülírhatatlan történetem: brutálisan figyelmetlen vagyok.

szépség

„Szubklinikai” ADHD-m (ami lehet azért “szubklinikai” mert lusta voltam kivizsgáltatni) okozott pár kellemetlen percet, de szerencsémre már nagyon régóta olyan életmódot folytatok, ahol nem szenvedek hátrányt emiatt. Viszont világ életemben tudtam, hogy vezetni nem fogok tudni megtanulni, mert ahhoz kb. 148 figyelmi funkcióra van szükség egyszerre, nekem meg jobb napokon működik 9… Fogalmam sincs miért, de végül ennek ellenére beadtam a derekam, és neki láttam a jogosítvány megszerzésének. 2013 szeptemberében (majd egy év alatt…) meglett a KRESZ vizsgám, és akkor volt egy pillanat, hogy elhittem, talán még össze is jöhet ez.

Ez az optimista hozzáállás az első rutinpályás vezetésemig tartott, ahol nyilvánvalóvá vált számomra, hogy 35 percnél tovább nem tudok a kocsiban megmaradni, mert a sok koncentrálás miatt (bár tudom, hogy ez anatómiailag lehetetlen, de) megfájdult az agyam, olyan erősen szorongtam, hogy azt hittem pánikrohamot kapok, és a vezetés minden egyes másodpercét gyűlöltem, utáltam, sőt, rihi-rühelltem!! Kilenc gyötrelmes, üvöltözéssel és félelemmel vegyes (hol én üvöltöttem és az oktatóm félt, hol fordítva…) óra után megegyeztünk az akkori oktatómmal, hogy ezt nem nekem találták ki, és fogadjam el, hogy soha nem lesz jogsim, mert közveszélyes vezető lennék. Örömmel elfogadtam, hiszen ez volt a könnyebbik út és olyan szépen illeszkedett a „Nekem ez úgy sem megy mert nem tudok eléggé figyelni” történetemhez.

szépség

Aztán eltelt jó pár hónap, és nem tudom miért, talán a sok meditáció (aminek hála sokat fejlődött a koncentrációm) és külső nyüstölés együttesen, de elindult a vezérhangya a fejemben, hogy ezt nem kéne annyiban hagyni. Gyorsan iskolát váltottam és bejelentkeztem egy nagyon gyors jogsira. Az első alkalommal elmondtam az új oktatómnak, hogy teljesen hülye vagyok a vezetéshez, fizikailag képtelen vagyok feldolgozni az ezzel kapcsolatos infókat és természetesen utálni is fogom minden pillanatát (ld. 1-es pont). Oktatóm ezzel szemben szentül meg volt győződve, hogy nem csak vezetni tanít meg, de még élvezni is fogom és imádok majd kocsiba ülni. Nem röhögtem ki. Legalább is ott nem…

szépség

Le a kalappal oktatóm előtt, aki szerintem a türelem bódhiszattvája álruhában… Ugyan üvöltözött néha velem, de nem azért mert béna voltam, hanem mert elképesztően irritáló stílusban nyomattam a „történetemet”, és az órák alatt/után mindig kifakadt, hogy mennyire rossz engem tanítani, mert még csak meg sem tud dicsérni, rögtön magam ellen fordítom (lásd 2-es pont, egyszerűen nem tudtam elviselni a történetemmel nem összeegyeztethető pozitív visszajelzéseket. Légy átkozott, kognitív disszonancia!).

szépség

Ebben a vidám hangulatban jutottunk el vizsga napjáig szeptemberben. Mivel a KRESZ vizsgától számítva két éven belül meg kell lenni a a forgalminak, ezért tudtuk, hogy max. két lehetőségem van. Én úgy álltam neki a vizsgának, hogy legyek túl rajta, aztán még egyszer és többet kocsiba nem szállok! Az első alkalommal megtörtént a legszebb dolog, ami egy merev énképpel rendelkező, makacsul pesszimista emberrel megeshet: igazam lett. Nem csak megbuktam, de a vizsgabiztos még azt is közölte, hogy közveszélyes vagyok, képtelen vagyok koncentrálni, túlságosan szorongok és látszik, hogy ez az egész meghaladja a képességeimet. Ollé, gyorsan elmondtam mindenkinek, hogy „Tessék, ti naív tiszta lelkek, erről papolok már mióta, lehetetlen küldetés nekem a jogsi!”. Kis családom elfogadta, „Nem kell erőltetni, ha ez ennyire nem megy” és stb. Már csak 10 óra vezetés és még egy vizsga volt hátra a szabadságomig.

Viszont a bukás után valami olyan történt, amire én sem számítottam.  Valószínűleg amiatt, hogy „igazam” lett, (persze nem tudatosan)  elengedtem a történetemet, a vezetéssel kapcsolatos minden  gondolatomat, félelmemet, és – csak vezettem. Élveztem jó fej oktatóm  társaságát, néztem az utat, a tájat, a forgalmat. Figyeltem, hogy  mennyire más a világ a visszapillantó tükrön keresztül, hogy hogyan reagál  a kocsi a kuplung-használatomtól függően, hogy kell játszani a fékkel, hogy  szépen álljon meg az autó. A parkolás megoldandó rejtélynek tűnt, és külön  élvezet volt a saját tempómban, segítség nélkül beállni tolatva két autó közé.

szépség

Eljött a második vizsga napja, ahol ugyan nem vedlettem át Ayrton Senna-vá, de sokkal jobban ment. Nem görcsöltem, végig úgy vezettem, hogy nem érdekelt, mit fog mondani a vizsgabiztos 45 perc elteltével. Vétettem hibákat, de nem indított be semmilyen érzelmi vagy gondolati folyamatot nálam a tökéletlenség, hanem a vezetéssel magával voltam elfoglalva, mindenféle érzelmek, történetek és gondolatok nélkül. A vizsga végén pedig a „Megfelelt” rubrikába került az a bizonyos X…

Éber jelenlétben

Semmiféle csoda nem történt velem a két vizsga között, egyszerűen csak valahogy belecsúsztam abba az állapotba, amit a buddhizmus tudatos jelenlétnek, a pszichológia áramlatnak (flow), a Tao pedig Faragatlan Fának hív (a Taoról IDE KATTINTVA olvashatsz egy rövid összefoglalót). Amikor nincsenek elvárásaid az adott helyzettel kapcsolatban, hanem teljesen nyitottan, történetek és előítéletek nélkül reagálsz. Nem értékeled ami történik, hanem elfogadod hogy éppen úgy zajlanak az események ahogy, és Te úgy reagálsz rá ahogy. Nincs jó vagy rossz. Csak úgy nevezett derű van.

szépség

A keleti filozófia szerint az, aki képes mindig minden körülmények között fenntartani ezt a hozzáállást, a nirvánába érkezett, hiszen a nirvána nem más, mint a szenvedéstől (dukkha) mentes állapot. Nem kell ezt túlmisztifikálni, egy olyan állandó derűvel, bölcsességgel és együttérzéssel teli állapot ez, amikor mentesek vagyunk minden szorongástól. És történettől persze. Kitartó tanulással és gyakorlással elsajátítható, csak meg kell találnod a Hozzád leginkább passzoló kereteket.

szépség

Ne felejtsd el, hogy ha erre az útra lépsz, akkor egyetlen dolgot veszíthetsz: a történeted. És mint tudjuk, a boldog embernek nincs története.

 0
Tovább

Benzaiten Tréning

blogavatar

„A valódi tudáshoz nincs rövid út”

Utolsó kommentek

Reblog