Orthorexia - Veszélyes egészség

Ép testben ép lélek, tartja a mondás és ez a megfigyelés valós tényeken alapul. Ahhoz, hogy az életünk és egészségünk teljes legyen, mindenképpen gondoskodnunk kell  a testünkről és a szellemünkről. Testnek és léleknek szinte ugyanaz a táplálék szükséges csak más formában. Mikor odafigyelünk magunkra  fizikai értelemben, hogy mit eszünk, mennyit és mikor mozgunk, az a lelki állapotunkra is hat.

divatsprint

A mozgás - ami örömet okoz és ezért mindenkinek érdemes olyan sportot űzni, amit szeret  - segíti az endorfin termelést, így a depresszió is megelőzhető.  Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet rossz hangulatunk vagy nehéz időszak az életünkben, miközben sportolunk, de az aktív életmóddal könnyebben megbirkózunk a negatív helyzetekkel.

divatsprint

Nem is gondolnánk, hogy az étkezés is befolyásolja a lelki állapotot. A kiegyensúlyzott étrend hozzájárul a nemcsak a harmonikus testkép kialakuláshoz, de a lelki egészséghez is. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha megfigyeljük mi az ami jó nekünk - ténylegesen nem csak azért, mert finom és most akarok  késő este például krémest enni -  akkor testünk meg fogja ezt hálálni és nem fog olyan kényelmetlen fizikai tüneteket produkálni , mint puffadás vagy a kajakóma. Igen, ha  a kajakómát észleljük magunkon az nem csak a túlevés miatt van, hanem, hogy olyan étellel lőttük túl a célt, ami nem kell a szervezetnek. Aki ételallergiával él együtt, annak nem hat ez az információ az újdonság erejével, de akiknek semmilyen ételintoleranciája sincsen, ők is megtapasztalják a habzsi-dőzsi úgymond sötét oldalát.

divatsprint

Odafigyeléssel és egy kis testtudatossággal megelőzhetjük a nem várt kellemetlenségeket. Ha  a reggeli kávét éhgyomorra iszom és ettől fáj  a gyomrom, akkor lehetőleg előtte igyak meg inkább egy pohár vizet vagy egyek kekszet, mert így nekem is könnyebb lesz. Nem fog fájni a hasam, ergo nem leszek feszült emiatt.  Tudom itt sokan a teát javasolnák a kávé helyett, de jó az, ha gyakorlunk egy kis együttérzést a koffein-és kávéfüggők felé.   

Tehát már tudjuk miért jó jól enni és mozogni és  azt, hogy  megéri az a fizikai és lelki egészségünkkel foglalkozni. Viszont mi történik akkor, ha túlzásba visszük az egészség-mániát?  Mi történik akkor velünk ?

divatsprint

Ha az egészség kényszerré válik, akkor már köszönőviszonyban sincsen a tényleges egészséges életmóddal. Az ilyen típusú függés Orthorexia nervosa elnevezést viseli, vagyis ezt nevezzük egészséges étel függőségnek. A táplákozási zavarok kialakulásában számos tényező közre játszik.  Ilyen a kor karcsúság-vagy testkép ideálja. A túlzott elvárások, bizonytalanság vagy  a betegségre való hajlam. Olyan szociológiai és pszichológiai  modell határozza meg, amely inkább a kialakulást hajlamosító és kiváltó tényeket integrálja egy mintábaAmit nagyon érdekesnek találok, hogy a  orthorexiát kifejezetten a jóléti társadalmak hozták létre. Egy olyan kultúrában, ahol nincsen élelmiszer fölösleg, biztosan nem találunk evészavarral és új diéta-trendekkel küzdő embereket.

Nyilvánvaló, hogy a média és a társadalmi “téves” elvárások befolyásolják az emberek életstílusát és ez nem csak a nőket, de a férfiakat is érinti. Előszőr 1997-ben írták le a jelenséget. Steven Bratmant amerikai  pszichiáter foglalkozni kezdett orthorexia jelenségével, mert azt vette észre egyes emberek túlzottan is egészségesen élnek.

divatsprint

Az orthorexia nervosa - röviden ON - amolyan trendként jelenik meg az adott személy életében.  A tiszta étkezés elméletén alapszik, amely azt taglalja nagyon szigorúan, hogy mit kell kitiltani és elkerülni az étkezésünkben. Minden étel alapanyagának válogatott minőségűnek  kell lennie. Akik ON függők, olyan ideákat, filozófiákat, trendeket és életmódrendszereket követnek, illetve úgy építik fel az életüket, melyeknek sok esetben az ég adta világon semmilyen tudományos alapja nincsen. Azzal nincsen probléma, ha az ember kerüli a nagy mennyiségű cukrot és a glutént. Figyel rá, hogy mit miért eszik és hogyan. Az olyan étrendek, mint a nyers ételek fogyasztása vagy a vegán étrend önmagukban is elég ingoványos talajon állnak, de itt nem az a kóros, hogy valaki így eszik, hanem ha túlzásba viszi. Az egészsége már nem érte van, hanem magért a filozófiáért és a küldetéstudatért, ami barátok közt is a fanatizmus alapjait fekteti le.

divatsprint

A szigorral, a megingathatatlansággal és a kontroll mániával van itt baj és persze a teljes rugalmatlansággal. Ha az ON-es úgy dönt, hogy ő biza fotoszintetizálni fog, akkor ezt a téves hozzáállást nehezen lehet kipalántálni belőle. Azt eszi, amire ő azt mondja, megfelelő számára és az elveinek. Az ON  embernek fontos a tisztaság és az egészség, annyira hogy ezt az étkezést nem szakítaná meg semmi pénzért. Akkor sem, ha a nagymamájának születésnapja van, baráti szalonnasütés vagy csak egy póker parti. Kivétel nincsen, de ha még is bele megy - kizárt - akkor olyan mély és maró bűntudat kezdi gyötörni, hogy még drasztikusabb megoldásokhoz nyúl. Egy időben jóga gyakorlók és vegánok körében volt divat, hogy 4 napig csak sós vizet ittak, hogy átmossák a szervezetüket. Az biztos sikerült is nekik, de a veséjük és a vízháztartásuk biztosan kapitulált, ők mégis hittek benne.

divatsprint

Erről szól ez a függőség is. Ha nem tudja a berögzött rendszer szerint élni az életét - vagy enni az életét - akkor inkább nem megy el sehova. Se barátok, se család. Az ilyen típusú ember nem eszik a főnök szülinapi tortájából, nem megy moziba, saját magával hordozza az ennivalóját és ha valaki megjegyzést tesz erre, azt még ki is oktatja, hogy mennyire elmaradott. ON-val ugyanis társul egyfajta felsőbbrendűségi érzés másokkal szemben. A szigorú étrend, a szabályok következetes betartása, és a hit abban, hogy csak az egészséges ételeket veszi magához valaki, akkor automatikusan szeretné ellenőrzése alá vonni azokat is, akik szerinte gyengék. Ugyanis így igazolja magának elmélete helyességét.

A kényszeresség nem csak az étkezéshez fűződő viszonyában jelentkezik, hanem az élet számos más területén is. Rituálisan ragaszkodnak az időpontokhoz, a szokásokhoz, kezdve azzal, hogy vásárolok répát és csak ott és akkor. Vagy csak a bizonyos méretű paradicsom a megfelelő és abból csak 10 darabot veszek egyszerre.

divatsprint

Páratlant már nem, és ha nincsen annyi paradicsom, akkor meg se veszi és ez okoz némi belső feszültséget is. Ebben az életmódban az a veszélyes, hogy fizikailag nagyon hamar tönkre teheti magát és szociálisan elszigetelődik, és egy idő után- valljuk be- kifejezettem idegesítő lesz a környezete számára. Az orthorexia nem teljesen étkezési zavar, mint egy anorexiás esetében. Míg egy anorexiásnak az a célja, hogy fogyjon, addig az orthorexiásnak csak az egészséges és tiszta életmód.

Az orthorexiásnál nincs visszacsatolás, mint egy anorexiásnál, mert nem tűnik az elején annyira drasztikusnak  és pont ezért veszélyes. A hitén és a rögeszméjén kívül nem kapaszkodik semmibe. A hitrendszere miatt kerülhetnek olyan helyzetbe - főleg ha nagyon egysíkú diétát követ -  hogy vas-, vitamin- és nyomelem hiány lép fel. A hiányokból kialakulhat kóros szívelégtelenség, vese-és gyomorbántalmak, a neurológiai betegségekről nem is beszélve. Hosszú évek alatt derül csak ki, hogy amit az orthorexiás egészségesnek vélt, valójában tönkre tette őt.

divatsprint

Az ilyen típusú emberekkel nagyon nehéz bánni. Nehéz családtagok, barátok, kollégák és kliensek számára. A rugalmatlanságuk rabjai, amit kellő segítséggel fel lehet oldani, de csak akkor, ha szembesítjük a hibás értékrendel, de ez nagyon hosszú folyamat.

 0
Tovább

A reality műfaj 

Egy kicsit másként megközelítve a tanácsadás témáját. Mert mindenki add vagy kér tanácsot, de jó ez egyáltalán ? Tanácsot adni nem könnyű. Sőt, egyenes TILOS! Ez most zavaró lehet, hiszen tréninggel ÉS tanácsadással foglalkozunk, de megmagyarázom: tanácsadás és tanácsadás között is van különbség.

film

A Benzaiten Tréning elsősorban készségfejlesztéssel foglalkozik. Az egyéni tanácsadás része is főleg a készségfejlesztésre fókuszál. Empátia, kommunikáció, önismeret, konfliktuskezelés – mindegyikkel kapcsolatban vannak hasznos trükkjeink, hogyan lehetne adaptívabb, jobb és konstruktívabb módon hozzájuk állni. Egyéni tanácsadás keretében azt nézzük meg, hogy személyre szabottan Neked melyik módszer lenne a legmegfelelőbb és azt miként tudod maximálisan hasznosítani. Ez is tanácsadás. Meg az is, hogy szakíts e a pároddal vagy ne – na ez az utóbbi tanácsadás az, amit el kell kerülni! Soha ne adj tanácsot, ne kérj és ne fogadj tanácsot ilyen témakörben – bár tisztában vagyok vele, hogy pont ezek azok a kérdések, amikor a leginkább igényelnénk. 

film

Mit tartsunk szem előtt?

Több probléma is akad a magánéleti válságokra adott tippekkel. Teljesen mindegy, hogy szakember adja, vagy egy jó barátod, vagy a spirituális vezetőd, a probléma mindig ugyanaz: Ő nem TE vagy!

Miért van ez így?

film

1. A másik embernek fogalma sincs róla, hogy min mész keresztül.


Ecsetelheted neki órákon vagy napokon keresztül, jobb esetben annyit fog fel belőle, hogy szenvedsz, megérti és együtt érez Veled. De nem ismeri a párodat, a főnöködet, soha nem nevelte a gyerekedet, és még sorolhatnám.

film

2. Egy kívülállónak semmi sem drága.


Ugye sokunk hallotta már azt a jó tanácsot, mikor a munkahelyünkre panaszkodtunk, hogy „Hagyd ott a francba, keress másik állást!”? Vagy amikor a párkapcsolatunk nem stimmel, hogy hagyjuk ott. Egy kívülálló értheti a helyzetünket, és a racionális oldalát valószínűleg ő jobban is látja a problémának. De a döntéseinket általában érzelmekre alapozzuk, arról meg fogalma sem lesz, mert lásd 1. pont. Neki csak egy pasi a sok közül a férjed, míg Neked az egyetlen. Nem mindegy.

film

3. A másik embernek is megvan a maga életszemlélete.


Az őt ért traumák és megoldások, tapasztalatok, sikerek és kudarcok formálták olyanná amilyen ma. A döntései által lett olyan az élete amilyen. Ezért az ő szemüvegén keresztül lát mindent: a Te problémádat is. A gúla tipikus esete: aki alulról nézi négyzetet lát, aki oldalról az háromszöget. Mindegyik igaz a gúlára, de valahol egyik sem.

film

4. Mindenki a saját életéért felelős.


Miért vennéd ki bárki kezéből ezt a felelősséget? Nem a kötelességed, ráadásul még jogod sincs megoldani mások problémáját. A segítségnyújtás inkább a meghallgatásnál kezdődik. Ha eleve úgy állsz a dologhoz, hogy tuti nem fogsz tanácsot adni, akkor legalább nem azzal kötöd le a figyelmedet, miközben a másik beszél, hogy mit válaszolj neki, hanem tényleg arra koncentrálsz, amit ő mond. Ha pedig úgy jönnek oda hozzád, hogy adjál tanácsot, akkor kedvesen utasítsd vissza az illetőt – de ajánld fel a legőszintébb odafigyelésedet.

Ne passzold le a felelősségedet!

film

Ha boldog akarsz lenni, akkor felelősséget kell vállalnod az életed minden döntéséért. Ez sokaknak ijesztően hangzik, ezért erről lemondva másokra támaszkodnak, amivel 4 probléma van:

  • - Ha más hozza meg a döntéseket helyetted, akkor sosem fogsz fejlődni
  • - Ha nincs ott a másik, életképtelenné válsz, tele félelmekkel és tehetetlenségérzéssel –           egyik sem fog előrébb vinni az utadon
  • - Ha a másik összeroppan a helyzet súlya alatt, Te is vele roppansz
  • - Végül: úgy sem tudod lepasszolni a felelősséget, mert az, hogy másokra hagyatkozol, az is a   Te döntésed

De akkor miben segíthet egy szakember?

Egy szakember nem mutatja meg Neked, hogy merre kéne indulni. Ezt a döntést Te hozod meg, viszont ha már döntöttél, hogy merre mész tovább, akkor egy tanácsadó remek támogató lehet az úton: ötleteket ad, hogyan tudnál a legjobban haladni, segít, ha elakadtál, vagy megpróbál irányban tartani, ha épp visszafelé kezdenél el lépegetni. A párkapcsolati példánál maradva, ha úgy döntesz, maradsz a pároddal, segít, hogy miként tudnátok megmenteni a kapcsolatotokat, boldogabban együtt lenni. Ha pedig a szakítás mellett teszed le a voksod, akkor pedig a veszteség megélésénél és feldolgozásánál tud sokat nyújtani egy jó, pártatlan szakember.

film

A legfontosabb, hogy ha úgy döntünk, nem tudunk megbirkózni egy adott élethelyzettel, akkor célszerű szakember segítségét kérni, mindegy, hogy az coach, pszichológus vagy lelki pásztor “verzióban” a legmegfelelőbb számunkra. És csak akkor kérjünk segítséget, ha képesek vagyunk elviselni a kritikát (hiszen ha mindent szuperul csinálnánk, nem kellene segítséget kérnünk), és vállaljuk a felelősséget, a mi részünket a kialakult a helyzetért (hiszen azzal csak mi tudunk foglalkozni, a mások részével meg foglalkozzanak mások).

 0
Tovább

Portréfilm önmagunkról 

Az önismeret röviden önmagunkról való tudást jelent, amikor tisztába kerülünk értékeinkkel, pozitívumainkkal, de korlátainkat, hiányosságainkat is felismerjük. Tudatossá válunk vágyaink, céljaink és szükségleteink iránt.

film

Hála a nagy mennyiségű pszichológiai tudásnak, már bárki felmérheti magát tesztekkel és elmehet csoportokra, egyéni tanácsadásra hogy rájöjjön, milyen is ő valójában. Megtanulja, hogy az ember olyan mint a hagyma, lehántva a múltból hozott tapasztalásokat, rétegről rétegre felfedezheti önmagát, hogy a folyamat végén ráleljen a saját Én-magjára, lénye esszenciájára. Az önismeret célja a minél pontosabb énkép kialakítása, ami által lehetségessé válik a tökéletesedés, önmagunk és képességeink maximalizálása.

film

Ez mind nagyon jól hangzik, de jó ha tisztába kerülünk két kacifántos ténnyel is.

1.

Nem létezik egy állandó, születésünktől kezdve bennünk lüktető én-mag.

Az ember énképét tudása, tapasztalatai, emlékei, érzelmei, félelmei, vágyai és még számos más dolog adja. A nyugati felfogás szerint az énkép, az önmagamnak, selfnek a megtapasztalása szilárd és változatlan: van valami belül, ami miatt én megcáfolhatatlanul ÉN vagyok, eredeti, mindenki mástól különböző. Születésem óta vagyok, ÉN vagyok, és halálom pillanatáig ÉN leszek, ezen nem tud semmi változtatni. Miért is tudna? Bármi történik, az VELEM történik, vagy ÁLTALAM történik, én látom, hallom, érzem és teszek meg dolgokat, bennem válnak élménnyé, emlékké, és én teszek-veszek a világban. Röviden, a nyugati felfogás szerint van egy központi ÉN, aki uralja a különböző emlékeket, vágyakat, tudást, stb., ami az élettapasztalatát alkotja.

film

Azonban van egy nagy probléma ezzel a felfogással. Mégpedig az, hogy nem létezik egy ego-esszencia, amit az évek alatt a különböző élmények és élettapasztalatok elfedtek és elferdítettek, és az önismeret által lehányva róla a mocskot felfedezhetjük újra régi és tökéletes önmagunkat. Nem létezik egy szilárd, központi ÉN, amit meg kell találni. Akkor mi van helyette? 

Röviden válaszolva: maga az élet.

Hosszabban: az élettapasztalatok összefüggései adják azt, akik vagyunk (a részek összessége vagyunk), valamint hogy a különböző jelenségek (emlékek, félelmek, stb.) sem függetlenek egymástól. Hiszen lehet azért vágyok valamire, mert régen tapasztaltam valami pozitívat vele kapcsolatban, ami által kialakult egy jó emlékem róla. De lehet azért félek valamitől, mert azt tanultam róla, hogy veszélyes. Hihetek valamiben, ami által valami értékké válik a szememben.

film

Ha a második felfogást fogadjuk el, akkor be kell látnunk, hogy állandón változunk. Hiszen emlékeink megkophatnak, illetve (ahogy egy régi kutatás bebizonyította), nem létező emlékek is alkothatják személyiségünket. Céljainkat, értékeinket folyamatosan változtathatjuk, ahogy tudásunk is – remélhetőleg  egyre nő. Megtanulunk nem félni valamitől, miközben elkezdünk valami mástól rettegni.

2.

Az érzések változatosságáról meg nem is kell beszélni… és pontosan ez az a bizonyos második kacifántos csavar az önismereti történetben, hogy: mindig minden változik

film

Semmi sem állandó, még Te sem. Értékeid, nézeteid, külső és belső tulajdonságaid mind hatalmas változáson estek át, csupán az elmúlt pár évet nézve is. Csak hogy ez sokszor nem tudatosul, vagy direkt ellenállunk a változásnak, mert úgy tanultuk anno, hogy ez a jó.

Pedig ha önmagunkat egy állandó énnel azonosítjuk, akkor nem olyannak látjuk a világot, amilyen, hanem amilyenek mi vagyunk. Amint megtanuljuk, hogy X tulajdonsággal rendelkező emberek vagyunk, és a másik meg Y tulajdonsággal bír, ezzel a nézettel fogunk belemenni a különböző helyzetekbe. Nem magát a helyzetet fogjuk megélni és nem arra fogunk nyitottan reagálni, hanem a rólunk, a másikról és a helyzetről alkotott előzetes nézeteinkre adunk választ – rengeteg kellemetlenséget okozva magunknak.

film

Nézzünk erre néhány példát a pszichológia szakterületéről:

Az egyik az önbeteljesítő jóslat, ami esetében tipikus példa a kishitű ember, aki úgy vág neki a feladatnak, hogy „Ez tuti nem fog menni”, ez a gondolat pedig egy sor olyan viselkedést generál, aminek az eredménye tényleg kudarc lesz. Persze mások viselkedésére is hathatunk előzetes vélekedéseinkkel, ilyen a pedagógiában sokat emlegetett pygmalion-effektus, amikor is egy tanár azt hiszi, hogy az egyik diákja egy zseni (holott távolról sem), ezért úgy kezd hozzá viszonyulni, aminek hatására a gyermek tényleg jó jegyeket produkál.

Mi történik, ha az állandóhoz ragaszkodunk?

Tragédia persze nem fog érni ha az énkép és önismeret első megközelítését választod. Sokan mondják, hogy „kutyából nem lesz szalonna”, és hogy ők biza’ már nem változnak soha. Nincs ezzel semmi baj. De véleményem szerint az énképhez és önismerethez való merev hozzáállás sok lehetőségtől szakít el, hiszen egy idő után nem látod majd értelmét és lehetőségét a fejlődésnek. Megrekedsz egy szinten, viszont a világ körülötted nem fog, és elhúz mellőled.

film

Az énkép második modellje az önismeretet és a selfet egy folyamatosan változó és fejlődő folyamatként írja le, aminek segítségével bármeddig eljuthatunk, és minden helyzetből a legtöbbet hozhatjuk ki. Ha sikerül kialakítani egy megfelelően rugalmas hozzáállást önmagaddal kapcsolatban, akkor képessé válsz alkalmazkodni az állandóan változó világhoz, emberekhez, önmagadhoz.

film

A rugalmasságnak hála nem egy előzetes elképzelés alapján vágsz bele egy új helyzetbe, hanem nyitottan, telve az összes lehetőséggel – így érve el a békésebb és boldogabb mindennapokat.

 0
Tovább

A vágyak idomítása

Akármennyire több ezer éves bölcsesség, Buddha tanítása, miszerint minden szenvedés forrása a ragaszkodás, nem nőtte ki általános felfogássá magát. Persze nehéz a mai világban nem ragaszkodni, mikor annyi ígéretesnek tűnő, vágykeltő inger vesz minket körbe, amit muszáj megszerezni, ha beledöglünk is, illetve annyi borzalommal találkozunk, hogy jogosan bújhatunk az önsajnálat és panaszkodás jóleső, meleg takarója alá – ezt a luxust is igen nehezen adjuk fel.

remény

Persze már rég szivárványtestben páváznék egy csapat Buddha társaságában, ha tudnám, hogyan kell szenvedésmentesen élni, de erről szó sincs. Távolról sem. Mindössze annyit sikerült elérnem, hogy lényegtelen dolgokon már nem pörgetem be magam, a fájdalmas szituációkon hamarabb túllépek, és összességében sokkal nyugodtabb vagyok (legalább is én ezt érzékelem, aztán lehet, hogy a barátaim, családom, kollégáim, terapeutáim, felügyelő tisztjeim mást gondolnak… :P).

Tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek más számít lényegtelen dolognak (itt jegyezném meg, hogy a kávé elfogyasztása új adag főzése nélkül semmilyen kultúrában sem számít lényegtelennek, sőt!!!!!!444!NÉGY!), és a fájdalom is eléggé szubjektív, éppen ezért nem létezik 100%-os, mindenkinél bevált recept. Csak a saját tapasztalataimat tudom megosztani, ha ez másnál is hatásosan csökkenti a szorongást, önutálatot, önhibáztatást, megfelelési kényszert és halogatást, akkor már megérte. (Megjegyzés: a halogatást annyira nem sikerült még leküzdeni, ezt a bejegyzést kb. fél éve meg akartam már írni…)

Rugalmas gondolkodás

Erre még az autogén tréning nevű módszer tanított meg évekkel ezelőtt, melyet bárki elsajátíthat, és nagyon tudom ajánlani, hiszen nem csak közvetlen foglalkozik a stresszel és a szorongással, de egy nagyon rugalmas hozzáállást is segít kialakítani. A lényege, hogy bármi történik, az éppen történik oszt’ csókolom, nem ítélkezünk felette, nem próbáljuk befolyásolni, legyen az pozitív vagy negatív élmény, érzet, gondolat, bármi.

remény

Helyette csak megpróbáljuk megfigyelni: honnét jött, milyen érzéseket vált ki, milyen fontos részletei vannak? Milyen más helyzetekben éreztem még így magam vagy jöttek elő ezek a gondolatok? Mik a közös vonásai ezeknek a helyzeteknek? Mi segített abban, hogy elmúljon (ha negatív) / előjöjjön (ha pozitív)?

Ez a módszer azért zseniális, mert észrevétlenül tanítja meg, hogy ha valami negatív érzés, gondolat bukkan fel bennünk, akkor ne akarjuk rögtön megoldani. Pl. mikor erős szorongásom volt, pánikszerűen kerestem rá bármit, ami azonnal enyhíti, mert rossznak, elviselhetetlennek címkéztem. Viszont mikor megengedtem a szorongásomnak, hogy létezzen (ez most nagyon spirihuszáros volt, de értitek, mire akarok kilyukadni), rájöttem, mikor milyen helyzetben miért bukkan fel – így mégis csak könnyebb volt túljutni rajta, hiszen miután kiismertem és rájöttem, hogy nem egy állandó állapot – ahogy semmi sem az! – nem pazaroltam az energiáimat felesleges kompenzálásra.

remény

Az, hogy mennyire szorongunk, félünk vagy bántódunk meg egy adott helyzetben, mindig attól függ, hogy mennyire ragaszkodunk az énünkhöz. Egóra szükség van, de ha mindig minden helyzet rólunk szól és minket sért, akkor valamit túltoltunk. A Moreno-elmélet szerint a személyiséget azon szerepek összessége határozza meg, melyeket az egyén elfogadni és befogadni képes. Tehát minél több szereppel azonosulunk, ha valamelyik sérül, annál kevésbé roppan bele az önértékelésünk. A buddhizmus a másik oldalról közelít: ott arra buzdítanak, hogy nézzük meg, mivel azonosulunk, és jöjjünk rá, hogy nem vagyunk azok, így a végén nem találunk semmit, amit Énnek hívhatnánk. Ellentmondónak tűnhet, de ha jobban belegondolunk: ha semmivel sem azonosulok, bármi lehetek, ha mindennel azonosulok, voltaképp nem vagyok egyik sem.

remény

De már az sokat segíthet a rugalmas hozzáállás kialakításában, ha az önjellemzésünk olyan tulajdonságokat ölel fel, melyek külső tényezőktől függetlenek. Ha úgy definiálom magam, mint aki Pistával járok, fodrászként dolgozom és Győrben élek, akkor eléggé elveszítem az identitásom, mikor Pista kirak, nem tudom eltartani magam ezért Bécsbe kell költöznöm és beállnom recepciósnak. Míg ha türelmesnek, viccesnek, szarkasztikusnak és kávéfüggőnek írom le magam, ezek a dolgok nagyobb valószínűséggel maradnak énem részei lakhelytől és bármi mástól függetlenül (bár természetesen ezek is változhatnak, a változást soha sem lehet kizárni!)

Ítéletmentesen megélni minden pillanatot

Na, ez az, ami még annyira nem megy, főleg mivel 1479-es szintű nappali álmodozó és ADHD-s vagyok, de mikor valami erős negatív érzés (félelem, szorongás, stressz, önutálat, bármi) elfog, akkor remekül tudom alkalmazni. Eleve azt tapasztaltam, hogy egy brutális pofon az élettől és az azt követő fájdalom sokat segít megélni a jelent, mert annyira az aktuális helyzetre irányítja az ember figyelmét és energiáit, hogy nem marad erő rágódni a múlton vagy a jövőre koncentrálni (de ez megint csak saját tapasztalat). Az ítéletmentesség meg nálam annyiban merül ki, hogy próbálom nem megítélni, hogy adott helyzet jó e vagy sem. Természetesen el tudom dönteni, hogy éppen most milyen rossz érzéseket vált ki belőlem, de igyekszem nem bemerevíteni a helyzetet azzal, hogy azt gondolom: ez mindig így lesz, ennek tuti a hosszú távú életemre is negatív hatása lesz, stb., mert nem tudhatom, hogy egy veszteség később merre viszi a sorsomat.

remény

A pillanat megélésében még sokat segít, ha nem a mennyiségre, hanem a minőségre hajtunk rá.

A mai felszínes világban az emberek nagy része (de főleg a fiatalabb korosztály), pipákat gyűjt és nem élményeket. Itt jártam – pipa, megnéztem ezt – pipa, találkoztam XY-nal – pipa, aztán rohanás tovább… A világ felgyorsult, de az agyunk nem, képtelen ennyi infót szerencsétlen idegrendszerünk befogadni, és ennek mindig a lelki egészségünk látja kárát. Amikor valamit csinálsz, ne gondolj arra, hogy 2 óra múlva már máshol kell lenned, hogy milyen feladatot hagytál félbe a találkozó miatt!

remény

Merülj bele abba, amit, akivel, ahol éppen csinálsz, így létrehozva flow élményeket, vagy tudatos jelenlétet vagy nekem mindegy hogy hívjuk, a lényeg, hogy ha leteszed valahova a popsidat, akkor az agyad is legyen a közelben, különben szétszakadsz! Ha ismered már magad annyira, hogy tudod, mi szokta könnyen elterelni a figyelmed a jelenről, akkor egy időre azokat zárd ki: telefon lehalkít, laptop lehajt, TV kikapcs, és egyéb trükkök.

Múlt és jövő – a két nagy mumus

A jelenben lenni valahol magában rejti a múlt és jövő elengedését. Ez megint elcsépelt igazság, amit mindenki tud, mégis elképesztő, hogy mennyire hagyjuk a még/már nem létező dolgoknak, hogy hatással legyenek ránk. Természetesen tanulni kell a múltból és tervezni kell a jövőt, de ezt is csak itt és most tudjuk megtenni. A jelenlegi cselekedeteim mutatják meg, hogy mit tanultam a múltból, és a jelenlegi tetteimmel tudok hatni a jövőmre. És van, hogy a nem cselekvés a legjobb, amit tehetünk. Van, hogy el kell fogadni, hogy nem tehetünk semmit, hogy jobb legyen, hanem ki kell várnunk.

remény

Az önismeret ezért is fontos: mire van éppen szükségem? Melyik a számomra leghasznosabb út, ami elvezet a céljaimhoz?

Ésszel az ember „tudja, tudja, de nem sejti”, hogy szinte alig van valami, amit irányíthat az életében, ami felett 100%-os kontrollt gyakorolhat. Én is régóta tudtam ezt, ezért nem is ragaszkodtam a terveimhez, és próbáltam elfogadni, ami a múltban történt: hisz megváltoztatni már úgy sem tudom. De igazság szerint egy veszteség volt az, ami át is éreztette ezt velem. Akkor alakult ki bennem egyfajta alázat, amitől minden porcikámban megtapasztaltam: mindegy, hogy milyen jövőt terveztem, mennyi mindent alárendeltem a célért, mennyit feláldoztam az álmaimért – a sors egy tollvonással áthúzta a számításaimat. Azt hittem belepusztulok, de ha most megnézem az életemet, ugyan nem úgy alakult, ahogy vágytam volna, de pont úgy történt, ahogy szükségem volt rá. És mikor azt kapod, amire szükséged van, akkor a legjobb úton vagy. Még ha nehéz is az út néha.

remény

Szóval fogadd el a múltat, és ne a félelemre koncentrálj a jövővel kapcsolatban, hanem a jó dolgokra. Legfőképp a jelenre légy nyitott. És bármi történjék is, próbáld meg higgadtan kommentálni magadnak. Régen hajlamos voltam érzelem/hangulat alapú képeket és sztorikat lenyomni a fejemben. Szép színes szagos történetek, drámai fordulatokkal és persze hatalmas tragédiával a végén. 

remény

Egy sima ügyintézésből zombi-apokalipszist csináltam a fejemben, szerintem nem csoda, hogy évekig szociális fóbiával küzdöttem és még a szüleimnek alig mertem köszönni. Még manapság is néha elszalad velem a ló, amikor fejben pörgetek le szitukat, de már nyakon csípem a fantáziámat és megpróbálom reálisabb irányba terelni. Mert a „Mi a legrosszabb, ami történhet?” kérdést muszáj megválaszolni, amikor félünk valamit megtenni, de ha a válasz felér egy Tarantino-filmmel és a #minditthalunk címke villog felette, akkor ideje picit visszavenni… Ó, egy fun fact: tudtátok, hogy ha idegen nyelven gondolják át az emberek a dolgaikat, akkor reálisabb képet alkotnak róla és racionálisabb döntést hoznak? Még egy ok a nyelvtanulás mellett!

Elengedni az eredményt

Ha már kontrollról volt szó, nekem ezt a legnehezebb elfogadnom, valószínűleg ebből ered a halogatásom is (bár nem, inkább tömény hedonizmusból, de így hátha több együttérzést válthatok ki… A halogatásról remek írást olvashattok IDE KATTINTVA). Az ember azért tesz valamit, hogy annak egy konkrét dolog legyen a vége. Ha tudom előre, hogy nem jön össze, akkor bele sem vágok. Ha már belevágtam, akkor jöjjön össze úgy, ahogy elképzeltem. Jó lenne, ha így működne, de sajnos a kölcsönös függés miatt (mindig minden mindennel összefügg) bár némi hatással lehetek a kimenetelre, de ragaszkodni hozzá óriási hiba. Ugyanis sokszor nem a számításaink szerint fog alakulni az élet (sőt, soha kb.). Ezért kell hagyni, hogy a dolgok történjenek. Amikor teheted, ne avatkozz be, és ne ítélkezz az eredmény felett. Így csökkenhet a kontrollmánia, és megtapasztalhatod, hogy sokszor a Te ráhatásod nélkül is születhetnek jó dolgok.

remény

Ha azt látod, hogy nagyon ragaszkodsz egy adott kimenetelhez, akkor azt kérdőjelezd meg: biztos, hogy annyira jó lenne, ha úgy alakulnának a dolgok? Nem lehet, hogy illúziót kergetek? Hogy többet vetítettem rá, mint ami valójában elérhető? Persze nem azt mondom, hogy soha se tégy semmit. Sokszor ez a másik hiba, amit elkövetünk: nem létező, adott dolgokhoz kötjük az eredményt, és ezért nem teszünk érte semmit.

Ez sem jó. A célod felé mindig tehetsz lépéseket, mert még a legeslegapróbb is arra felé vezet. Talán nincs pénzed házat venni, de átnézni, min tudnál spórolni, hogy félre tudj tenni, nem kerül semmibe. 

remény

Ne feledd: A jövő eredményeit a most tetteivel lehet csak elérni!

 0
Tovább

A stressz az élet díszlete

A stressz a nyugati kultúra természetes velejárója, ezért elfojtani vagy nem venni róla tudomást ugyanolyan zsákutca, mint démonizálni. Mindnyájan tisztában vagyunk a stressz negatív következményeivel és életünkre való hatásával, de biztos hogy helyén kezeljük azt?

remény

Nem lehet, hogy néha a stressz hatásaitól való félelmünk nagyobb kárt okoz, mint maga a stressz? Tisztában vagy a stressz pozitív hatásaival? Tudod mikor válik károssá?

Stressz. Milyen szavak jutnak eszedbe ha meghallod? Elkezded felsorolni a vegetatív tüneteit, sőt, már produkálod is őket? Látod lelki szemeid előtt azokat a stresszkeltő helyzeteket melyek megnyomorítják az életedet? Vagy csak legyintesz egyet, mondván, nem lehet mit kezdeni vele, ilyen világban élünk?

remény

A stresszel kapcsolatos elképzelések és hozzáállások folyamatosan változtak az elmúlt évtizedekben, és ahány szakember foglalkozott vele nagyjából annyi elmélet és megoldás született rá. Szükséges vagy nem? Káros vagy nem? Megszabadulhatunk tőle végleg, vagy örökké ott liheg majd a nyakunkba?  

Krónikus stressz, distressz, eustressz – annyi neve és oldala van ennek az éremnek, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik azon, mikor melyik stresszforrást kell elkerülni, megoldani vagy épp meglovagolni. Közben ott lebeg előttünk egy mítosz, ami tényleg csak a mesében létezik: ez pedig a stresszmentes élet ígérete. 

remény

A stressz démonizálása régóta zajlik, természetesen mi sem elbagatellizálni akarjuk a témát, de fontos észrevennünk, hogy mindennapi életünk velejárója, voltaképp egy régi ismerős, akitől teljesen megszabadulni nem lehet, mert ha kidobod az ajtón, visszamászik az ablakon keresztül. Akkor mit tehetünk ellene? Jól kezelni a stresszt vagy akár a szorongást ugyanolyan, mint jól kezelni egy nemkívánatos személyt. Tisztelettel bánsz vele, illemtudóan, de határokat szabva és nem hagyod, hogy befolyásolja lelki békédet. Hogyan érhető ez el?

1. ISMERD MEG ÉS KEZELD "JÓL" A STRESSZT!

remény

Mit is jelent ez pontosan? Korábban azt gondolták, hogy aki jól kezeli a stresszt, az egy megpróbáltatásokkal teli helyzetben is Buddha-türelemmel viseli magát. Ezzel viszont egy olyan elvárhatatlan teljesítményt támasztanak az ember elé, mely plusz teherként nyomja a vállát az amúgy is nehéz szituációban. Ugyanis jól kezelni a stresszt nem ezt jelenti.

remény

Fejlődni. Tanulni. Változni. Növekedni. A stressztől, a problémáktól. Ezt jelenti kezelni a stresszt. Ha történik valami, kiborulunk, felpörög a testünk, küzdünk, és – talán elbukunk. Nem ez számít. Hanem az, hogy amikor vége van, vagy akár közben (az már haladó szint!) akkor leülünk és átgondoljuk, mi történt, miért, mit tanulhatunk belőle. És tényleg tanulunk belőle.

remény

Ez az elgondolás annyira nem újdonság, talán csak a tudománynak. Hiszen nézzük meg a nyelvet, ami régebbi, mint bármilyen tudomány. A nyelvnek hála olyan okosságokat hangoztatunk (csak nem gondolunk bele hogy mennyire bölcs igazságok ezek!), mint „Ami nem öl meg, az megerősít”, vagy „Teher alatt nő a pálma”.

2. A POZITÍV STRESSZ,MINT VALÓSÁG

remény

Mielőtt azt gondolnánk, hogy könnyű ezt mondani, felhívnám a figyelmet Természet Anyára és arra, ahogy az evolúció vagy a Jóisten összerakta az embert. Ugyanis a kutatások kimutatták, hogy nem csak negatív vegetatív válaszok indulnak be a kortizol (stressz hormon) hatására, hanem az ún. DHEA hormon is, mely csökkenti az esélyét a szorongás, depresszió, szívbetegségek és egyéb stresszhez köthető kórságok megjelenésének. Emellett kiemelném, hogy a DHEA neuroszteroid, tehát pontosan ugyanúgy működik az agyban, mint a normál szteroid a testben: igénybevétel esetén erősít, izmosít.

remény

Azaz ennek a hormonnak köszönhetően stressz hatására (és mindegy, hogy akut, krónikus vagy poszttraumás stresszről van szó) az agyban új pályák és idegkapcsolatok alakulnak ki, elősegítve, hogy tanulni tudjunk a helyzetből és fejlődhessünk a stressznek hála. Persze ez csak akkor működik, ha a DHEA szint magasabb, mint a negatív következményekkel járó kortizol szint. De hogy tudjuk befolyásolni, hogy egy problémás helyzetben ne a kortizol termelődjön, hanem a DHEA?

Természetesen minden megint fejben dől el: a pozitív gondolkodás és hozzáállás által a stressz fiziológiája átvált egy olyan állapotba, melyben inkább előnyös kimenetelű reakciók jelennek meg, míg a stressz káros mellékhatásainak megjelenése és ereje lecsökken. Ha úgy állsz a stresszhez, mint lehetőséghez, hogy valami újat és hasznosat sajátíts el általa, akkor amikor stressz hatására beindul a szervezeted, az az üzenet fog eljutni az agyadba (és az agyad úgy is fog reagálni rá!), hogy álljon készen új „tananyag” befogadására, nem pedig a megterhelő „harcolj vagy menekülj!” reakció alapján fog kattogni.

remény

Röviden válaszolva a kérdésre: akik jól kezeli a stresszt, azok megengedi maguknak és a szervezetüknek, hogy a stressz megtapasztalása megváltoztassa őket, és elfogadják, hogy az ember természetes növekedésre való „hajlama” akkor is pozitív irányba tereli őket, amikor olyan helyzetben kell megnyilvánulni, amit egyébként soha nem kívánna magának. Tudja, hogy valahogy kezelni fogja a helyzetet és biztos benne, hogy bölcsebben kerül ki belőle.

3. AZ ÖNISMERET, MINT SEGÍTSÉG 

remény

Általánosságban rengeteg stresszkezelő és burn out megelőző technika létezik, elméletek százai magyarázzák el, mi hogyan és miért történik velünk stressz hatására. De mint minden az életben, ezt sem lehet egy faktorra leegyszerűsíteni, hiszen mindig ott van a személyes tényező: különbözünk egymástól, senki nem működik egy adott séma szerint. Mi úgy gondoljuk, hogy a stressz nem elfojtandó probléma vagy gonosz Isten csapása és nem is ilyen megközelítéssel foglalkuzunk vele.

remény

Bemutatjuk Neked, mint régi jó ismerőst, akire olyan lehetőségként kell gondolni és "használni", mely jelenlegi helyzetedről, viselkedésedről ad visszajelzést, melyre építve számos területen fejlődhetsz. Fontos, hogy tudd azt az alapvető igazságot, mely nem csak a stresszre értendő: nem a helyzet, hanem annak értelmezése és az arról alkotott elképzelésünk és hozzáállásunk fogja eldönteni, hogy meddig jutunk és mit érünk el! Az általunk kialakított keretek és a szemüveg, amin keresztül látjuk a világot a legjobban önismeret fejlesztése által érthető meg. Ha megértjük, mire hogyan és miért reagálunk, akkor tudunk változtatni rajta, amennyiben szükségesnek érezzük.

remény

Velünk képet kaphatsz arról, hogyan kezeled a stresszes, megterhelő helyzeteket,szorongáscsökkentő, imaginatív vagy relaxációs technikák által szó szerint képet kapsz saját magad működéséről, bónuszként pedig olyan szorongáscsökkentő technikákat is elsajátíthatsz, melyeket bármikor bevethetsz a feszültséggel teli helyzetekben.

 0
Tovább

Benzaiten Tréning

blogavatar

„A valódi tudáshoz nincs rövid út”

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek

Reblog