Nincs nagyobb kockázat az elfojtásnál

A mai blog bejegyzés a gyászról és a halálról fog szólni.

szokas

Viszont nem olyan formában, amit általában megszokott az ember. Elképzelhető, hogy nem fogsz egyet érteni vele, vagy teljesen mást vársz egy ilyen bejegyzéstől, de az élet nem csak móka és kacagás. Léteznek könnyek is.

A halál és élet kapcsolata - vagy a másik oldalról is megközelíthetjük-  az élet és a halál kapcsolata örök és állandó. Ami szültetik előbb vagy utóbb eltávozik. Nehéz ezt elfogadni- kevés ember él a földön, aki bölcsen tud hozzáállni ehhez a témához és átérezni azt. A gyász folyamatát nem merjük megélni és ebben rejlik a későbbi elengedéssel kapcsolatos problémák gyökere is. A halállal való kapcsolat a modern világban egy olyan megfoghatatlan valami lett, amiről igazán nem beszélünk. Félünk tőle és az ezzel járó folyamatoktól is. Régen a halottak mosdatását a nők végezték, ami szerintem kézenfekvő, mert mi tudunk életet adni, ezáltal közelebb kerülünk az élet és halál misztériumához. Egy temetéssel kapcsolatban legtöbbször azt hallom, hogy sokan nem mernek ránézni halott szeretteikre, mert félnek, netalántán undorodnak magától a holttesttől.

Mi ennek az oka?

A szokások eltűnnek és elkényelmesedünk a látszat-világunkban. Itt nincs betegség, nem fáj semmi és nem is beszélünk róla, mert minden a szórakozásról szól. Konkrétan, ha már a gyásznál tartunk, rendezvényszervező cégek képesek akár tort is levezényelni.

Mind a temetkezési szokásokban, mind pedig a gyász kezelésében jelentős változásokat hozott az elmúlt évszázad. Ahogy a régi hagyományok feledésbe merültek, a gyászolók egyedül maradtak a fájdalmukkal, amit manapság egyre gyakrabban csak szakember segítségével képesek feldolgozni. Korábban a gyászhoz nem volt szükséges a ilyen fajta segítség. Kezdetektől fogva a közösség feladata volt „megtartani” a veszteséget elszenvedett családot, a gyászoló személyeket. Ezt szolgálták a pontosan meghatározott rítusok, a kialakult tradíciók. A tradíciók felmorzsolódása folytán az összes ilyen típusú támogatást elvesztettünk. Ehhez hozzájárulnak a társadalmi szokások megváltozásai  és a sokat említett probléma: az elszigetelődés.

szokas

Az elvesztett hagyomány helyett inkább egyéb lehetőségeket követnek az emberek. Azonban a modern kor a halált és a gyászt tabunak tartja. A gyászolók sokszor csak akkor fordulnak valakihez, mikor szeretteik belefáradtak a támogatásba. Kevés ember ismeri fel, hogy hozzákötötte magát az elmúláshoz. Amúgy is jellemző egyfajta elkerülő magatartás, a gyászolók sokszor magukra maradnak, de egy idő után az a kevés segítő is elkopik mellőlük, akik kitartottak.

szokas

Természetesen ezek a legsúlyosabb esetekre vonatkoznak, mert ha a család erős és az egyén nem fél a fájdalmától és a veszteségtől, akkor közösen "sikerrel" járnak . Ha képesek vagyunk pozitív emlékeket kötni az elhunythoz, akkor a gyász folyamata a maga módján, de egészségesen lezajlik.

Vigyázzunk a férfiakra

szokas

A férfiakra viszont nagyon vigyázni kell. A nők sokkal inkább megengedhetik maguknak a panaszkodást, sírást, mint a férfiak, akik nem akarják kimutatni gyengeségüket, kétségbeesésüket, hiszen ez ellenkezne a férfiakkal szemben támasztott elvárásokkal, a férfiúi szerepükkel.

szokas
Ez azonban megnehezíti a gyászuk feldolgozását. Mivel csöndben tűrnek vagy valami másba fojtják a gyászukat, ezért az tovább húzódik. Ha olyan közösségben élnek, ahol nem szégyen az érzelmek kimutatása, akkor ez a folyamat a férfiaknál könnyebben lezajlik. Viszont azokban a családokban, ahol úgymond „nem illik” hangosan sírni vagy átkozódni, esetleg nevetni ( a gyász kihozhat olyan érzelmi reakciókat, amelyek a helyzethez képest abnormálisnak tűnnek, de ez nem baj) sokkal nehezebb lesz végig menni az úton.

A gyász rendkívül egyéni, ezért fontos, hogy mindenki maga módján élje meg és ne úgy, ahogyan ezt elvileg elvárják. Nekem segített ez a módszer, főleg az a gondolat és kívánság, hogy ha eltávoznék, én sem szeretném, hogy azok, akik szeretnek, a halálomhoz legyenek láncolva. Az élet halad és haladnia kell.

szokas

Nem azzal kell foglalkozni, hogy a halál után van-e élet, hanem arra kell a választ megtalálni, van-e élet a halál előtt.


 

 0
Tovább

Tűz és hamu

Cigaretta: Hosszú lenne elmesélni,hogy miért és hogyan szoktam rá, de a leszokást megelőző 10 évben az életem minden területét meghatározta az, hogy dohányzom.

szokás

Egy „bagós” barátnőmmel (aki utánam két héttel tette le a cigit) annyira megszoktuk, hogy füstölve beszéljük meg a mindennapokat és a problémákat (amióta ismertük egymást, mindketten cigiztünk), hogy a leszokás után hetekig szenvedtünk attól, hogy hogy a fenébe kell füstmentesen beszélgetni?Hogyan várunk a buszra 10 percet, ha nem gyújthatunk rá? Ha felhúzták az agyunkat (ami valljuk be, sem nála, sem nálam nem egy komplikált folyamat…), csak néztünk mint hal a szatyorban, és fogalmunk sem volt (illetve fogalmunk volt, csak gyakorlatunk nem volt benne), hogy cigaretta nélkül hogyan lehet ezt úgy levezetni, hogy abba senki ne haljon bele (Ezúton is kifejezném minden tiszteletemet közvetlen környezetünknek!). És még sorolhatnám, hogy milyen téren mennyit szenvedtünk, de a lényeg a  tényleg : függtem a cigarettától.

szokás

De miért is?

Számos elmélet született már arról, hogy valaki miért lesz dohányos, de őszintén szólva ezek inkább azt magyarázzák, hogy miért olyan nehéz leszokni róla. Ezen elméleteket felhasználva próbálnak trükköket, technikákat és fortélyokat bevetni, hogy a dohányos ne gyújtson rá, de amint az a füstölési statisztikából látszik, nem túl sok sikerrel. Ez mind szép és jó, de segít valamit is a leszokásban? Nem hiszem. Legalább is kétségeim vannak afelől, hogy ha anno barátnőmmel kiültem volna nikotinos rágót rágva origamizni egy tálca égő mécses mellé az erkélyre, akkor leszoktunk volna. Ugyanakkor az akkoriban új őrületnek számító e-cigi hónapokig tisztán tartott, pedig nem nikotinos patront vettem bele. Mit nyújt az e-cigi, amit más leszoktató módszerek nem? (Félreértés ne essék, nem pártolni vagy reklámozni akarom az elektromos cigarettát, mert valljuk be, nagyjából ugyanolyan káros mint a rendes dohány, csak a környezetünk nem szenved tőle annyit.)

szokás

A leszokás első nehéz lépéseit,amelyet a füst utáni a vágyakozás kísér végig. Folyton önmagunkkal küzdve,hogy képesek legyünk az általunk kitűzött célt elérni.

A legnehezebb még is az volt,hogy a vágyakozás létét, hogyan lehet átalakítani, anélkül hogy szépen lassan be ne csavarodjunk. Cigarettázás közben átérezzük és látjuk azt, hogy lélegzünk. A légzés pedig a legfontosabb aspektusa az életünknek, hiszen anélkül pár perc alatt meghalnánk. Az első megnyilvánulásunk ebben az életben a levegővétel, az utolsó pedig egy lehelet. A kettő között pedig csináljunk bármit, lélegezni biztosan fogunk. Aztán arra gondoltam egyszerűbb, ha magával a "történettel és az áramlással,légzéssel" foglalkozok. A leszokás  érdekében mentesnek kellett lennem minden ellenállástól, hogy érvényre tudjam juttatni a taoizmus világszemléletét,miszerint;

szokás

„Nincs nagyobb bűn, mint engedni a mohóságnak, nincs nagyobb baj, mint az önmérséklet hiánya, nincs nagyobb veszedelem, mint a nyerészkedés vágya"


Az élettel, a körülöttünk lévő környezettel folyamatosan kapcsolatban állunk minden egyes levegővétellel. „Egy levegőt szívunk” másokkal, vagy épp nem vagyunk hajlandók erre, így kontrollálva a kapcsolatba kerülést illetve izolációt. Ha „elakad a lélegzetünk”, akkor korlátozva érezzük magunkat, míg mikor „fellélegzünk”, a szabadság megnyugtató érzése jár át minket. Amint látjuk, a légzés egy cserefolyamat, nem csak biológiailag, de átvitt értelemben is (kontaktus, szabadság, adás-kapás), éppen ezért egyensúlya boldog, elégedett élethez vezet. Aki a légzését kontrollálja, az életet kontrollálja. Egy harcművészeti technika, vagy meditációs módszer, jóga vagy sport, de akár valamilyen hangszer megszólaltatásának elsajátítása is mindig a helyes légzéssel és a helyes légzéshez szükséges testtartással kezdődik.

szokás

A dohányzás ugyanezt nyújtja: nem a nikotin nyugtatja le bagósokat, nem is a tűz látványa, vagy az hogy, közben elmondhatja élete minden fájdalmát. Ha ez igaz lenne, akkor a leszoktató módszerek működnének. Nem.  Ami a dohányzásban nyugtat és leköt minket, az az, ahogyan a füstöt ki- és beszívjuk. Hosszan, sietve, felváltva, füst karikát fújva, teljesen mindegy: én döntöm el, én irányítom, és ami legfontosabb: át is érzem, sőt látom is, minden egyes slukknál.

szokás

Amit egy bagósnak meg kell tanulnia, hogy a légzés szabályozásához és átéléséhez nincs szüksége cigarettára. Őszintén szólva tényleg jó dolog és hálás vagyok a ciginek, amiért leszokhattam róla. Egy függőséggel szembenézni talán a legjobb önismereti módszer, mely számos gyengeségünkre és erősségünkre, valamint a dolgok és személyiségünk állandótlanságára hívja fel a figyelmet.

 0
Tovább

A halogatás evolúciója

A halogatással kapcsolatban még adós maradtam egy kicsit.
Tehát nincs több hercehurca:
 kezdjünk neki!

szokás

Az ember vérében van a halogatás, mer’ már őseink is tökélyre vitték ezt a módszert fennmaradásuk érdekében. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol minden percben meghalhatsz, megehetnek, agyontaposhatnak, illetve találkozhatsz olyan természeti jelenségekkel, mint a gyakori földrengés és túlbuzgó vulkanikus tevékenység. Nem mindegy, hogy mire fekteted be az energiát és nem mindegy hogyan teszed azt meg. Őseink is jól tudták ezt, ösztöneiket követték e téren. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az ősember tanakodott volna azon, hogy most ne egyen vagy egyen, hanem arról, hogy igenis kockázatot kellett vállalniuk azért hogy a legyen élelmük ,vizük és biztonságos legyen környezetük. Nem voltak olyan szinten ellátva olyan alap erőforrásokkal, amikkel mi a modern ember rendelkezünk. A halogatás miben léte abban rejlett, hogy miként kell lebonyolítani a vadászatot, felkészülni a télre vagy egy háborúra. Mivel az életüket kockáztatták szinte minden órában, ezért ha meg volt rá az esély, hogy elkerüljék az ilyen típusú helyzeteket, akkor inkább halogattak.

szokás

A mai ember erőforrásai nem annyira elzártak, mint őseink idejébe volt. Könnyebben hozzájutunk az élelemhez, biztonsághoz és kényelemhez. Nem kell küzdenünk a kardfogú tigrissel az őstulokért, nem halunk bele olyan betegségekbe, mint a fertőzések és nem tapos agyon minket egy mamut. Igaz az ellenséges törzsek lehet most is lebunkóznak, de az ember igazából mindig saját maga ellensége volt. A modern homo sapiens sapiens nincs olyan mostoha körülmények között, viszont gyakran távoli célokért küzd, ami nem közvetlenül kapcsolódik csak ösztöneihez és szükségleteinkhez. Olyan homályos célok mint a munkaerőpiacon való megjelenés és fennmaradás és a későbbi elhelyezkedés jóval kevésbé mozgósít bennünket, mint egy feldühödött mamut elől való futás, lehetőleg minél gyorsabban.

szokás

A halogatás jó dolog egy bizonyos mértékig,ha ezt alkalmaztuk volna, akár melyik órán az iskolában – hogy stílszerű legyek törin- akkor, sokkal könnyebben vettük volna az akadályokat és fölöslegesen nem stresszeztünk volna. Konkrét formula nincs arra, hogy kell „most” nekilátni a feladat megoldásának. Lényeg tégy mindent úgy, hogy neked jó legyen. Hallgass hangosan zenét, alkoss éjjel , csinálj vagy szüntess meg a rendetlenséget magad körül, mert fontos a saját környezet, hogy kibontakozhass. Miután megteremtettük a teret jöhet a küldetés teljesítése. A misszió tökéletes elvégzésese érdekében, koncentráljunk az adott problémára.

Ez amolyan itt és most.

szokás

Próbálkozhatunk feladatlistával vagy napirend összeállításával, de ha ez merevnek tűnik, akkor választhatunk színes jegyzetlapokat, amikre felírjuk a teendőket és határidőket vagy üzeneteket saját magunknak.

Például ilyeneket:

„Lusta vagyok. De a lusta ember találta fel a biciklit, mert utált gyalogolni és cipekedni”
Tehát legyünk kreatívak.

Fontos : egyszerre csak egy dologra fókuszáljunk és ha  végzetünk vele jöhet a következő. Attól, hogy valamit már elvégeztél, valószínűleg könnyebbnek fogod magad érezni és előbb vágsz bele következő részbe. Látványossá válik az elvégzett munka és több lesz a motivációd. De mik azok lelki okok, amik a halogatáshoz vezetnek?

szokás

  1. találkozás a „nem szeretem feladattal”
  2. fölöslegesnek tartod a feladatot
  3. perfekcionizmus: sokat vársz el magadtól
  4. szorongsz mások véleménye miatt/félelem az esetleges kritikától
  5. előfordulhat , hogy nehezen vagy  félreérted a feladatot
  6. félsz a hibáktól, nem bízol eléggé magadban
  7. képtelen vagy  kezelni a feladatot
  8. nem rendelkezel megfelelő és  szükséges információval és ennek hiánya megtorpanásra késztett     a feladat úgy tűnik, elborít
  9. túlvállalod magad és túl sok feladatot vállalsz el, és képtelen vagy neki kezdeni, mert nem               tudod melyik legyen az első.

Ha a krónikus halogatókat nézzük, általában mindig ugyan azt a feladatot tolják maguk előtt rendszeresen. Ha például nem szeretsz  Excel- lel dolgozni, akkor valószínűleg halogatni fogod a dolgot. Ugyan ez a helyzet a macskaalom takarítással vagy akár humanoid személyekkel is. Elképzelhető, hogy valakit nem igazán kedvelsz és valamilyen oknál fogva vele kell lenned, dolgoznod vagy a rosszabbik eset  az utasításait eltűrni. Ilyenkor, már a gondolat szinten is halogatunk, konkrétan bevesszük a nem szerettem tablettát és várjuk a jó szerencsét, de ez itt nem megoldás. Egyszerűbb – személyeknél, de Excel táblával kapcsolatban is jó megoldás- vesszünk egy nagy levegőt és torony iránt elindulunk, hogy lehető legkevesebb időt töltsünk eme vizeken. Mindenki megnyugtatására elmondhatom, hogy a halogatást vagy a feladatok arrébb tologatása, akár nemzeti érdek vagy stílus is lehet. Nálunk magyaroknál a „Pató Pál Effekt” igazi hungarikumnak számít

szokás
A spanyoloknak van a halogatásra egy nagyon szép életérzést kifejező szavuk : mañana . A déli életérzésnél maradva az olasz nyelv is rendelkezik egy kitűnő szófordulattal. Ez pedig a “dolce far niente” szinte mindent elmond. Őszintén látott valaki karót nyelt mediterrán embert?

szokás

A halogatás nem csak egy nemzet sajátja lehet, hanem emberek attitűdjei alapján is meg lehet határozni , hogy ki milyen halogató, mert ez sem mindegy.

Sokunk találkozott már azzal a helyzettel, hogy valamit meg kéne csinálnunk, de abszolút nincsen kedvünk teljesíteni ezt a feladatot, akkor se ha fontos. Mindig találunk valami sokkal fontosabbat. Bogyós játékot játszunk a számítógépen vagy találunk valami érdekeset a kertben, esetleg neki állunk szekrényt lomtalanítani. Igazából olyan energiákat és időt fordítunk az elterelésre, hogy akár 20-szor is képesek lennénk megcsinálni a halogatásunk tárgyát. A halogatásra való hajlam kétélű fegyver, mert rossz annak, akire jellemző, és őrületbe kergetheti a környezetét, de ezt lehet tudatosan fejleszteni. A halogatás nem egyszerűen lustaság vagy szétszórtság, hanem a előfordulhatnak mélyebb lelki fékek is.

Íme a halogató típusok:

Dacos:

szokás

Aktívan ellenáll, reakciójának lényege, hogy ne mondják meg neki ,hogy és mikor csináljon meg bármit.

Túlvállaló:

szokás

Állandóan valamit tevékenykedik, bevállal, gyakran extrém feladatokat is és nem figyel magára és a feladatok minőségére. Imád mártír lenni.

Kényelmes halogató:

szokás

Kerüli a túl nagy stresszet, kihívást jelentő feladatokat. Elve az, hogy a feladat várhat, ha valami örömteli tevékenység van kilátásban és előbb vagy utóbb valaki megcsinálja helyette.

Tökéletességre törekvő:

szokás

A magas elvárások miatt nem kezd bele, vagy nem meri befejezni a feladatokat.

Álmodozó:

szokás

Motivált, de nem jól, vagy egyáltalán nem méri fel és tervezi meg tevékenységét. A feladatra koncentrálás nehezére esik és nem szereti, ha visszatérítik a földre.

Aggódó:

szokás

Fél a változástól, a kockázatokról, nem bízik önmagában.

Kríziskeltő:

szokás

Az utolsó pillanatok szorítása, vagy valamilyen kényszer, vagy vészhelyzet beálltára számít, így biztosítva maga számára a kellemes izgalmi szintet.

Akkor mit tehetünk a halogatás ellen?
 

  • Halogatás a munkakörnyezetben jóval ritkább, de előfordul,főleg akkor mikor nem jó a motivációs rendszer.
     
  • Ha tehát valakinek tartozunk egy beszámolóval vagy szorít a határidő minket , akkor bátorítást adhat a környezetünk, vagy mi is  saját magunkat lelkesíthetjük. Fontos és motiváló lehet, ha tudjuk, hogy az egyes munkafolyamatok hogyan épülnek egymásra, és ismerjük, mi múlik azon,
    ha mi késünk egy feladattal.
     
  • Ha nagy feladatot kapsz érdemes részekre bontai. Így a nagy, távlati célok fenyegető jellege csökken, elérhetőbbé, betarthatóbbá, tervezhetőbbé válnak.
     
  • A halogatás oka lehet mélyen személyes ok, aminél érdemes mélyen magunkba néznünk és megvizsgálnunk viselkedésünket.  Lényeges , ha rájövünk mi az a szituáció vagy kötelesség amitől tartunk, akkor érdemes direktbe megcsinálni, Persze utána ünnepeljük meg magunkat valami jó dologgal.

 Összefoglalva mit is kell tenni az ügy érdekében?  A válasz :

szokás

A halogatás úgy kerülhető el, ha a határidőt jelen időben képzeljük el, tehát ha például egy projektet a jövő hétre kell befejezni, úgy kell tekinteni, hogy a dolog „most” aktuális, nem pedig „majd”, mert nem fogod az utat megtalálni, ha nem magad válsz az úttá.

szokás

 0
Tovább

A megszelídített  stressz

Mikor felkelünk és elkezdünk egy új napot, megtesszük a szokásos köreinket. Iszunk egy kávét vagy teát, megreggelizünk és mint minden modern ember,belelesünk a napi elektronikus sajtóba vagy nyomtatott sajtótermékbe.

szokas

Ízlések és pofonok; én az „életmód” rovatokat szoktam megtekinteni. Egy kis könnyű reggeli olvasnivaló. Feltűnt, hogy mennyi cikk foglalkozik – szakértővel a háttérben vagy nem szakértővel konzultálva- a stresszel. Általában külön választva a testi vagy lelki tüneteket, amik eredetileg összefüggenek. Az egyik következik a másikból: pro és kontra.Amit észre vettem, hogy folyamatosan az a téma, mi történik ha túl sokat „stresszelünk” és hogyan kell megküzdeni “a csúnya és gonosz stresszel”.Biztosan kijelenthetem olyan , hogy  „megküzdeni” nincsen. Ettől nem fog elmúlni a stressz által okozott probléma, mert ha a másik oldalról nézzük, stressz nélkül nem lennénk képesek létezni. A jó stressz nem okoz gondot, mert nélküle életben sem tudnánk maradni, mert segít az általános problémák elhárításában és a célok elérésében.

szokas

Persze meghatározás szerint a distressz – a stressz azon állapota, amely már káros-  okozhat problémát, de a megküzdést nem szabadna így megfogalmazni. A hangsúlynak ott kéne lenni, hogyan előzzük meg ezt az állapotot. Az ember képes új dolgokat tanulni, így  meg lehet tanulni kezelni a folyamatot még mielőtt nagyobb baj lenne.  Ha a fizikai oldalról közelítjük meg ezt a témát, láthatjuk, hogy mennyit foglalkozunk azzal , hogy mit eszünk – vitaminok, egészséges ételek, szénhidrátmentesen stb-  és mikor, mennyit.  Persze az odafigyelés segíthet, hogy a testünk egyensúlyban legyen, így akár a szellemünk is. Tudjuk, így profitálhatunk magunkból még többet.

szokas

Viszont az egészség szempontjából elengedhetetlen, hogy figyeljünk a lelkünkre és szellemünkre is, mert így lesz egész a saját életünk.  A pszichénk is igényli a fitten tartást. A gyakorlott eleme  meg tudja oldani a negatív stressz által okozott problémákat. Nem omlik össze, nem hátrál meg és nem is harcol vele. Egyszerűen megkeresi a legjobb megoldást, ami számra – minden ember a saját habitusának megfelelően – könnyebb és célravezetőbb.

szokas

Nem utolsó sorban emlékszik is ezekre a fogásokra. A stressz  minden nap velünk együtt kel és fekszik. A kérdés az, hogy mennyire tudjuk idomítani. A pozitív és a negatív stressz között a határvonalat ott lehet meghúzni, mikor már a mindennapi életünket sem tudjuk élni a stressz miatt, betegek és  frusztráltak vagyunk és az alapvető feladatokhoz is rosszul állunk hozzá.
Na ez a distressz, de meg lehet szelídíteni.

Előzőleg említettem, hogy mindenki a saját személyiségének megfelelően álljon hozzá a megoldáshoz vezető módszerekhez. Például, ha valakinek a csend nem jelent megnyugvást, de azt hallja és azt a tanácsot kapja, hogy “de neked igenis csönd kell” és ezzel próbálkozik, az nem fog működni. Fordított helyzetben is így van, ha valakinek elvonulásra, csendre van szüksége, lehetőleg kerülje el az „aktív stresszoldó” programokat, hiába  mondják azt a guruk, hogy így aktívabb leszel. Biztos hogy nem, csak le leszel még jobban merülve és a stressz csak hopp, megint előadja  számodra saját tragédiádat.

szokas

Tehát azt kell választanod, ami számodra jó és ne érdekeljen, hogy a barátaid, a szomszédod vagy bármiféle spirihuszár azt mondta „hogy”.  Én az utóbbi példát nem feltétlenül tudnám beilleszteni az  életembe és a stresszeimbe. Alapjáraton nekem az tesz jót, ha kifárasztom magam. Tenisz közben ütöm vágom a labdát- néha üvöltve- vagy futás közben érzem minden izmom és vérem lüktetését. Ilyenkor nem gondolok soha sem az adott problémára vagy fennálló helyzetre, csak a testem és én vagyok, meg az út, a táv vagy az  ütő a kezemben.  Miután ez a szertartás véget ér, fáradt vagyok testileg, de az agyam nagyon tiszta és teljesen máshogy állok hozzá az adott problémához.

szokas

Nyugodtan és megfontoltan tudok dönteni és a stressz szépen leül és megelégszik ennyivel.

A stressz a nyugati kultúra természetes velejárója, ezért elfojtani vagy nem venni róla tudomást ugyanolyan  zsákutca, mint démonizálni. Felmerül itt a kérdés, hogy : mindnyájan tisztában vagyunk a stressz negatív következményeivel és életünkre való hatásával,de biztos hogy helyén kezeljük azt?Akárhová nézzünk, rengeteg interakció közül kell választanunk. Van az eszméletlen mértéket öltő  információ áradat amit folyamatosan szűrnünk, kategorizálnunk kell és  folyamatosan szükséges az alkalmazkodás is.  A változás jó, és ezt elfogadni is egy remek tett önmagunkra nézve… mégis inkább ne lett volna.  Ahhoz, hogy ne úgy érezzük, hogy ez a valószerűtlenül képlékeny világ csak a distresszt támogatja, elsőnek el kell fogadnunk, hogy a ha meglegyint bennünket a változás szele,  megállítani már nem tudjuk. 

szokas

Viszont építhetünk szélmalmot magunkban.

Mi kell ehhez?

Elsősorban -az előbb leírtakon kívül- egy hobbi vagy coping – megküzdési készség–  alkalmazása.

A hobbi bármi lehet, ami kikapcsol. Ha sportolni szeretsz, sportolj. Ha a kreatív dolgokat szereted, keress olyan foglalkozást, ahol megmutathatod ezt a képességedet. A hobbik jelentős szerepet játszanak az agyi működés  támogatásában. A stressz így nem tűnik akkora feladatnak, mintha csak a napi robotnak élnénk. Akármilyen hobbit választasz, jobb lesz agyad oxigén ellátása, ami hatással van a memóriádra és az idegrendszeredre.

szokas

Emelett emeli általános jó hangulatot is. Könnyebben, dinamikusabban reagálunk bármire. 

A másik lehetőség (ek) a stresszel való megküzdésre a coping.  Két aspektusát különítették el a szakemberek: az érzelem-orientált és a probléma-orientált megküzdést. A sikeres stresszkezelés érinti mindkét oldalt, tehát foglalkozik a stresszt kiváltó tényezőkkel, problémával, illetve kezeli az azok által kialakult érzelmi tüneteket (félelem, csalódottság, nyomott hangulat, szorongás).

A varázsige itt is : a felkészítés a sikeres alkalmazkodásra.

A stresszre nem elfojtandó problémaként vagy gonosz istencsapásaként kell viszonyulni, hanem olyan lehetőségként, mely jelenlegi helyzetedről, viselkedésedről ad visszajelzést, melyre építve számos területen fejlődhetsz. Fontos, hogy tudd azt az alapvető igazságot, mely nem csak a stresszre értendő: nem a helyzet, hanem annak értelmezése és az arról alkotott elképzelésünk és hozzáállásunk fogja eldönteni, hogy meddig jutunk és mit érünk el! 

szokas

Ha megtartjuk és megfogadjuk ezeket a megoldásokat, akkor minden tekintetben javulni fog a stresszel való kapcsolatunk.

 0
Tovább

A magány természete

A magányosság komoly lelki sérüléseket (illetve krónikussá válása után súlyos fizikai betegségeket) okozhat. A krónikus magány ugyanolyan mértékben rövidíti meg az életünket, mint a dohányzás. De amíg a cigaretta veszélyeire számos médiumon keresztül próbálják felhívni a figyelmünket, addig a magányosság – figyelmeztet a pszichológus Guy Winch – alattomosan férkőzik az ember bőre alá, és talán észre sem veszi, hogy milyen és mennyi problémát okoz.

szokas

A magányosságot nagyon fontos elkülöníteni az egyedülléttől. Utóbbi kreatív időtöltéssé, önismereti forrássá, konstruktív cselekedetek platformjává válhat. A magányosság érzése ezzel szemben mindig lehúzza és tönkreteszi az embert.

Kihangsúlyoznám az „érzés” szót: magányosnak lenni eléggé szubjektív dolog, mely nem a külső tényezőkön múlik (hiszen társaságban is lehetünk magányosak), hanem saját hozzáállásunkon, és azon, hogyan éljük meg a helyzetet. Mint minden érzés, a magányosság is örvényszerű jelleget ölt, folyamatosan egyre mélyebbre taszítva az embert nem kívánt állapotba, felerősítve a nem kívánt érzést. Ennek oka, hogy a magányosság eltorzítja a percepciónkat és összezavarja a gondolkodásunkat. Olyan viselkedést vált ki (mások kerülése, önmagunk leértékelése, visszahúzódás, mások irántunk való érzéseinek érvénytelenítése), mely önbeteljesítő jóslatot létrehozva tovább mélyíti magányunkat, még több lelki fájdalmat és a világtól való elvonulást okozva.

szokas

Ezek után pedig egy olyan ördögi körbe kerülhetünk, amit nem könnyű megtörni. A magányos emberek sokszor elkövetik azt a hibát, hogy vagy nem is próbálkoznak, vagy ha igen, akkor félelmeik által vezérelve olyan sután, visszahúzódón vagy „furcsán” viselkednek, hogy sikerül elérniük, hogy tényleg kerülni fogják őket a többiek. A magányos ember nincs könnyű helyzetben, ha ki akar szabadulni ebből az egyre inkább lehúzó örvényből, de helyzete nem reménytelen. Alább a már említett Guy Winch TED Ideas-on megosztott tippjeit olvashatjátok, melyek a magányossággal vívott harchoz hivatottak némi eszköztárat nyújtani.

Ezen szokások azok, amelyek segítenek a magány érzésének megértésében és megküzdésében.

Cselekedj!

szokas

Nagyon sok embertől hallom, hogy „Ha őket nem érdeklem, én miért keressem őket?” c. mondatot. Itt a az gond, amit már fentebb említettem: a magányosság torzítja a percepciót és a gondolkodást. Ebben az állapotban (meg szerintem amúgy is) igen nehéz eldönteni, hogy tényleg nem érdekled az embereket, vagy saját magadat látod így? Ezzel a hozzáállással csak annyit érsz el, hogy tényleg magadra maradsz, ezért inkább cselekedj! Nézd át az ismeretségi listádat és vedd fel azokkal a kapcsolatot, akikkel régóta nem beszéltél! Találj 5 embert, akikkel jóban voltál, közeli barátok voltatok, és beszélj le velük egy találkát!

Áldásos kétely

szokas

Persze bátornak lenni és kezdeményezni igen nehéz, ha közben folyton az megy a fejedben, hogy elfognak utasítani, kiröhögnek, hülyének néznek, stb. Egy szóval kételkedsz magadban. Helyes, ezt szintén a magányosságtól megfáradt elméd mondatja Veled. De használd ki ezt a kételyt, és ne csak a sikerben, hanem a negatív okokban is kételkedj! Igen, a barátaid, volt kollégák, ismerősök, kis család nem kerestek meg, mikor azt ígérték hívni fognak, igen, elfelejtették a szülinapod, és a múltkor a pályaudvaron nem köszöntek vissza Neked. De biztos vagy benne, hogy ez miattad van, hogy ez mind Rólad szól? Nem lehet, hogy ők is ugyanolyan emberek mint Te? Tele problémákkal, sok melóval, rengeteg gyerekkel – tehát lehet tényleg nem volt idejük, lehetőségük Rád. Nem tudhatod, hogy mások mit miért csinálnak, mert nem vagy sem gondolatolvasó, sem mindenható. Ha tudni akarod, hogy mi az oka, amiért az ismerősök elhanyagoltak, akkor szervezz le velük egy találkát és kérdezd meg!

Csak pozitívan!

szokas

A magányosság állapotában lehetetlennek érezzük az optimizmust, de itt most nem is erről van szó. A trükk annyi, hogy sokkal nagyobb esélyed van a sikerre, ha pozitívan, vonzó módon adod elő magad, mintha bánattal telt hangon rágalmaznád a másikat. Ezért lehet célszerűbb kezdetben írásban megkeresni a másikat, mert ott könnyebb kontrollálni, mit és hogyan mondasz. Lehetőleg kerüld a másikról ítéletet alkotó megjegyzéseket (Nem kerestél, hónapok óta nem hallottam felőled, nem hívtál pedig ígérted, stb.) és helyette beszélj pozitívan a saját érzéseidről, mint pl.: Épp rád gondoltam, nagyon hiányzol, szívesen meginnék Veled egy kávét és hasonlók. Ezen kívül nagyon fontos, hogy légy pontos és konkrét, mert a “majd valamikor” – okból soha nem lesz semmi. Nyugodtan kérdezz rá, hogy a másiknak melyik nap jó az elkövetkező két hétben, vagy ajánlj fel egy konkrét programot (Jövő héten menjünk el valamilyen klassz helyre, bedobunk vmit itt és itt?).

A fentebb bemutatott technikákkal kezedbe veheted az irányítást, hogy ne a magányosság által beléd ültetett félelmek realizálódjanak, hanem amit tényleg szeretnél elérni a kapcsolataidban. Nyúlj ki az emberekért körülötted, légy aktív és pozitív, és felejtsd el, hogy minden rossznak Te vagy az oka. 

szokas

Fontos, hogy tudd azt az alapvető igazságot,nem a helyzet, hanem annak értelmezése és az arról alkotott elképzelésünk és hozzáállásunk fogja eldönteni, hogy meddig jutunk és mit érünk el!

 0
Tovább

Benzaiten Tréning

blogavatar

„A valódi tudáshoz nincs rövid út”

Legfrissebb bejegyzések

Utolsó kommentek

Reblog