Hogyan figyeljünk egymásra?

A családon belüli kommunikáció egyik legfontosabb szabálya, hogy nem lehet nem kommunikálni. Még ha meg sem szólalunk, már megjelenésünkkel, testbeszédünkkel fontos információkat közlünk a környezetünkkel.

család

A kommunikáció verbális és non-verbális összetevőinek fejlesztése a magánéletben, elengedhetetlen, hiszen:

– így tudatossá válhatunk, milyen első benyomást alakítunk ki másokban

– a közlésre szánt információ nem csak a tartalomtól, hanem a csomagolástól is függ

– mások jelzéseinek megértése javítja a kapcsolataink minőségét, és még a manipuláció elkerülésében is segít

– kommunikációs stílusunk mélyen beépült  a személyiségünkbe, így annak fejlesztése személyiségfejlesztés is egyben

Kommunikálni nem egyszerű 

Bár az emberiség a beszédfejlődésnek köszönheti, hogy ennyire kiemelkedett a többi faj közül és elérte amit eddig elért, ettől függetlenül a kommunikáció és nyelv az, ami legtöbb problémát okozza emberi kapcsolataink során. Hála a nyelvnek képesek vagyunk előre tekinteni és olyan dolgokat elkerülni, melyek még be sem következtek (és ezáltal be sem fognak), vagy pont ellenkezőleg, a régmúlt történéseiben ismét részt venni. Mi ennek a hátránya? Egyrészt a nyelv sosem lesz olyan fejlett, hogy visszaadja pontosan a bennük lezajló eseményeket.

család

Történik bennünk valami, de mire megtaláljuk a megfelelő szavakat, hogy ezt leírjuk, számos fontos információ elveszik. Az elmondottakból pedig egyáltalán nem biztos, hogy a hallgatóság pontosan azt szűri le, amit mi mondani akarunk. Ennek oka, hogy mindenkinek más tapasztalatai, élettörténete és ezáltal kognitív szűrője van, amin keresztül értelmezi a hallottakat. Beszélni – jobb esetben – mindenki megtanul, kommunikálni viszont úgy tűnik, nem tudunk egymással. Kommunikáció során információcsere történik beszéd és meghallgatás által. A mai világban viszont két nagyon fontos tényezőben elvérzünk, ami miatt az egész kommunikációnk megbénul. Az egyik a beszéd, a másik pedig a meghallgatás…

Kommunikációs szűrők

család

Elmondani és teljességgel átadni, ami bennünk van nem csak azért és azoknak nehéz, akik képtelenek kifejezni önmagukat, hanem mindenkinek, mert azok a fránya, ún. kommunikációs szűrők megnehezítik a mindennapi társas érintkezéseinket mind a beszéd, mind a meghallgatás szintjén. Ezek a szűrők a következők:

Érzelmi állapot

Mivel tudatállapotunkat erősen elhomályosítja az aktuális érzelmi állapotunk, így nem meglepő, hogy ugyanaz a helyzet „rózsaszín ködös’” állapotunkban teljesen más képet fest, mint mikor pl. félünk.

Kultúra

Természetesen az általunk és a másik által beszélt nyelv és képviselt értékek is torzíthatják a kommunikációt. Sőt, nem elég az azonos beszélt nyelv, ha a mögötte lévő jelentés eltér a két embernél.

Egyéni tényezők

Életünk minden pillanatának megélését elhomályosíthatják a korábbi tapasztalatok vagy tanultak nyomain általunk felállított értékek (értékítéletek), hiedelmek, félelmek, attitűdök és persze szándékok. Ezek két féle módon csaphatnak be minket. Egyrészt ha az ember valamit nagyon hallani, látni akar, akkor azt fogja is, mert az agyunk, tudatunk könnyen megtéveszthető. 

Fizikai tényezők

Itt nem csak az egyén fizikai vagy mentális állapotára kell gondolni (bár sokszor hisszük hogy a másik ezért nem fogja fel, amit mondunk neki…), hanem olyan egyszerű tényezőkre is mint a zaj, a távolság, a technika malőrök és minden ami, nehezíti hogy az üzenet eljusson egyik személytől a másikig.

Hogyan beszéljünk, akkor egymással?

család

Számos kommunikációs tanácsot megfogadhatunk, melyek biztosan előbbre visznek minket a kifejezés útján, de ha betartunk pár alapszabályt MINDEN HELYZETBEN (tehát nem csak mikor fontos beszédet tartunk, hanem a postással, a gyerekünkkel vagy barátunkkal szemben is), akkor nagyon hamar a figyelem középpontjában fogjuk találni magunkat, mondandónk pedig kíváncsi fülekre talál majd – egyszerűen azért, mert hiteles közlőkké válunk a többi ember szemében.

család

  1. Óvakodjunk a hamis beszédtől!

Aki hazudik, pletykálkodik, rágalmaz, attól előbb-utóbb elfordulnak az emberek. Hogy miért? Mert senki nem szereti, ha hülyének nézik vagy komolytalan spekulációkra kell az idejét szánnia, ráadásul mindenki tisztában van vele, hogy bármelyik pillanatban ő is terítékre kerülhet.

család

  1. Óvakodjunk a haszontalan beszédtől!
     

Üres fecsegés, negativitás, állandó panaszkodás. Mind ismerünk ilyen embert, és általában a nagyon kedves „energiavámpír” kifejezéssel illetjük őket, mert öt perc alatt elszívják az ember életerejét. Ha mondanivalód tele van panasszal, sérelmekkel, szarkazmussal, ne csodáld, ha rád se hederítenek az emberek, mert semmi hasznuk nem fog származni abból, ha meghallgatnak.

család

  1. Óvakodjunk a durva beszédtől!
     

A káromkodás valamilyen szinten beépült a mindennapjainkba, ettől függetlenül biztos mindenki járt már úgy, hogy egy amúgy értelmes mondanivalóval rendelkező embert egyszerűen nem tudott végighallgatni a sok b+ és egyéb közbeszúrások miatt. A sértő megjegyzések, az állandó és nem megfelelő stílusú ítélkezés, ha nem is felénk irányul, ugyanolyan hatással bír, mint a pletyka, így jobb ezeket elkerülni közléseinkben!

A fent leírt jó tanácsok egyébként a Nyolc Rétű Nemes Ösvény egyikét, a helyes beszédet mutatják be. A helyes és hiteles kommunikáció alappillérjeit a történelmi Buddha már több mint két ezer évvel ezelőtt leírta, mégis valahogy hiába fedezi fel a tudomány is újra meg újra, képtelenek vagyunk alkalmazni. (Ami mellesleg szintén megérne egy elmélkedést, hogy miért vagyunk ennyire ellenállóak a hasznos tanításokkal szemben, míg gondolkodás nélkül befogadjuk a világraszóló marhaságokat…).

Hogyan hallgassunk meg egymást?

család

Tekintve, hogy amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten, ezért ha jó kommunikátorok akarunk lenni, a másikra való odafigyelést is el kell sajátítanunk. Arról nem is beszélve, hogy ha csak a saját gondolatainkat hangoztatjuk, és csak arra figyelünk egy beszélgetés során, hogy mit fogunk reagálni, akkor semmivel nem leszünk gazdagabbak a beszélgetés végén, mint ahogy belementünk. De ha odafigyelünk a másikra és a mondanivalójára, akkor számos ötlettel, nézőponttal gazdagodhatunk.

A tudatos odafigyelés növeli a megértést, ennek megtámogatására pedig Julian Treasure „hangszakértő” és előadó a következő 5 gyakorlatot javasolja:


Csend

család

A mai felgyorsult, zajos világban hajlamosak vagyunk átsiklani a csendesebb, visszafogottabb ingerek felett. Treasure javaslata, hogy naponta 3 percet próbáljunk meg csendben eltölteni, így szoktatva fülünket és agyunkat a kisebb ingerekhez.

Mixer

család

A következő gyakorlat, amit a szakember javasol voltaképp egyike a buddhista meditációs / éber figyelem gyakorlatoknak (amit a pszichológia Mindfulness néven vett át és alkalmaz sikeresen a szorongásos, depressziós vagy szomatikus panaszok enyhítésében). A gyakorlat lényege, hogy a szemünket behunyva próbáljuk meg a hangzavarban elkülöníteni a különböző hangokat: melyik honnét jön, mi mihez tartozik. Ha mindezt úgy csináljuk, hogy közben nem ragadunk le egy hangnál sem, és megpróbálunk nem ítélkezni felette, akkor nem csak hallásunkat, de lelkiállapotunkat is javíthatjuk ezzel a gyakorlattal.

Ízlelgetés

család

Ebben a gyakorlatban nem hogy nem ítélkezünk a mindennapi hangok felett, de még meg is kell találnunk bennük az élvezhető aspektusokat. Ha odafigyelünk a hétköznapi hangokra, és megtanuljuk értékelni őket, akkor idővel az élet apró örömeinek megtalálása sem fog nehézségekbe ütközni – amivel szintén nem csak hallásunk minősége javul majd drasztikusan, de a boldogságszintünk is.

Hallgatási pozíciók

család

Figyelmünket nem mindig tudjuk tudatosan irányítani, de testtartásunkat igen. Vegyünk fel aktív, figyelő, bátorító pozíciót, így partnerünk is könnyebben kommunikál felénk, illetve (mivel a testtartás hatással van a lelkiállapotunkra és a tudatunkra, ld. egy korábbi bejegyzést a témáról) mi is jobban tudunk koncentrálni.

RASA

Treasure akronímát alkotott egy szankszrit szóból, melynek több jelentése is van: keringés, nagyrabecsülés, lényeg, tartalom. Ez a 4 jelentés gyönyörűen tükrözi azt a 4 szót, amiből az akroním áll, és olyan kommunikációs szabályokra vonatkoznak, melyek mind az üzenet átadásában, mind a befogadásában segítségünkre lehetnek:

RECIEVE: Befogadni. Mert egy olyan körforgásban, mint a kommunikáció csak úgy tarthatod fenn a keringést, ha nem csak adsz, de el is fogadsz. Egyébként ez az élet minden területére, sőt az életre magára is igaz.

APPRECIATE: Értékelni. Apró jelzésekkel biztosíthatjuk nagyrabecsülésünkről a másik felet, pl. bólogatással, hümmögéssel, igenekkel.

SUMMARISE: Összefoglalni. Röviden mondjuk el a másik mondanivalójának lényegét. Ezzel nem csak figyelmünkről biztosítjuk, de ha valami félrecsúszás van, az azonnal kiderül. „A tehát szó nagyon fontos a kommunikációban” – mondja Treasure.

ASK: Kérdezni. Ne féljünk rákérdezni az elhangzottakra, főleg ha nem világos valami. Egy jól irányzott kérdés további gondolatokat ébreszt, és növeli a megértést. A buddhisták pl. mindig példát kérnek a viták során. Képekkel, analógiákkal, példákkal kell megvilágítani, hogy mit akarnak közölni. Ha a példa jó, akkor a másik elfogadja, ha nem segíti a megértést, akkor újat kér.

A mai világban nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a kommunikáció egyik aspektusára, a közlésre. Fejlesztő tréningek, vitaórák, önkifejezést bátorító gyakorlatok tömkelege mutatja nekünk az utat, hogyan tanuljuk meg kifejezni önmagunknak és másoknak gondolatainkat, érzéseinket. Azonban mi a Benzaiten Tréningnél fontosnak tartjuk (és biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki az emberi boldogulással foglalkozik így van ezzel) a másik oldalt is.

család
Meghallgatni, odafigyelni: ez mindennek az alapja. Másképp nem tudunk fejlődni, tanulni, sőt túlélni sem – próbáljunk csak elbambulni pl. vezetés közben. Az emberi kapcsolatok minőségét leginkább az befolyásolja, hogy mennyire figyelnek egymásra oda az emberek. A világot előrevivő nagy gondolatok mind a csendből, hallgatásból és a megfigyelésből születtek. Ne hanyagoljuk el ezt a roppant fontos aspektusát életünknek!

 0
Tovább

Mire figyeljünk mobbing esetén?

Családban élni a lehető legjobb dolog, mai történhet velünk. A szeretet, az odafigyelés és az egymás támogatása - feltétel nélkül - segít minket a külvilágban való boldogulásban. Viszont mi történik akkor, ha ez az harmonikus állapot felborul és nem értjük, hogy miért. A szüleink - bármelyikük bele kerülhet ilyen helyzetbe -  vagy gyermekünk árnyéka lesz önmagának és a személyiségétől teljesen eltérő módon kezd viselkedni. A rossz hangulat szépen lassan mindenkire  átragad, de miért is történik mindez?

család

Elképzelhető, hogy a munkahelyi vagy iskolai stressz az oka? Vagy talán valami súlyosabb?

család
Lehet elképzelhetetlennek tűnik, de az ilyen viselkedésnek a hátterében összefüggő probléma állhat. Mikor azt látjuk, hogy valaki konkrétan fáradékonnyá, betegessé ,visszahúzódóvá - vagy pont az ellenkezőjévé türelmetlenné és dühössé válik-  de még az is előfordulhat, hogy a szorongás tüneteit vesszük észre rajta, akkor a probléma igaz súlyos, de nem megoldhatatlan. Főleg, ha ezek a tünetek gyakran a  munka vagy a suli után jönnek elő - vagy affelé menet - el kéne gondolkodnunk rajta, hogy mi történik családtagjainkkal ott, ahova nem követhetjük őket. Stresszhelyzetbe bárhol, bármikor kerülhetünk. Az, hogy ezekben a szituációkban hogyan cselekszünk, függ attól is, hogyan tudunk megküzdeni az adott helyzettel, mennyire bízunk önmagunkban, saját erőnkben, saját döntéseink helyességében.

család

A munkahelyünkön vagy az  iskolánkban -minő véletlen- emberekkel dolgozunk, tanulunk együtt, és jobb esetben van annyira nyílt és kompromisszumra törekvő a csapat, hogy probléma esetén a megoldásra törekedjenek.  Abban a helyzetben, mikor nincs egy ilyen erős közösség - vagy jó és harmonikus viszony - a csoport úgy vezeti le az önmagával és a munkahellyel/iskolával kapcsolatos elégedetlenségét, hogy finoman szólva verbálisan és mentálisan is  egymásnak esnek. A lelki terror kihat a családunkra, barátainkra és az egész életünket megkeseríti. A szándékos és ismételt bántó viselkedés azt a célt szolgálja, hogy az adott személyt, akit kinéztek maguknak  kontroll alatt tartsák. A mobbing nem vállogat. Ha a megalázás és lelki terror legalább hat hónapon keresztül heti egy alkalommal minimum megtörténik, az már egy komoly ok, hogy segítséget kérjünk vagy bevonjunk egy külső személyt a probléma megoldására.

Ahhoz, hogy megértsük a mobbing  működését egy két dolgot tisztázni kell a hátterével kapcsolatban. Mint mindig, itt is az alapokkal van a legnagyobb probléma. Az ilyen hangulatú "közösségben" ahelyett, hogy átgondolnák, min tudnának változtatni, hogy helyzetük jobb legyen, pont az ellenkezőjét teszik.  Egyszerűen csak  tovább nehezítik ezt az állapotot  azzal, hogy egymást bántják, piszkálják és hozzák megalázó helyzetbe. 

család

Ez a negatív hangulat még jobban szétzilálja a csapatot... A mobbing alattomos és kész. Céltáblává szinte mindenki válhat, függetlenül, hogy nő vagy férfi, gyerek vagy - lehet meglepetésként hangzik - tanár. Az igaz, hogy nők és a gyerekek - főleg a vissazhúzódóak, bizonytalanok és gyenge fizikummal rendelkezők - ilyen szempontból veszélyeztettebb csoportja a társadalomnak, de egy férfi aki egyedül neveli a gyerekét vagy egzisztenciális problémával küzd, ugyanúgy válhat munkahelyi terror áldozatává , mint egy nő. Ennek a magatartásformának  szimpla és primitív célja van. Kiközösíteni, megalázni, tönkretenni, kikészíteni viselkedésükkel a másik embert. Nem is hinnénk milyen könnyű ezt megvalósítani. Előfordulhat, hogy gúnyos megjegyzéseket tesznek a ruhájára, megjelenésére csak félig suttogva és alaposan  végig mérik. Rosszindulatú pletykát terjesztenek róla - sajnos ez nem fog kimenni a divatból - és nem beszélnek vele,  csak alap dolgokról - esetleg hozzá se szólnak.

család

Az is problémát jelent, ha folyamatosan félbeszakítják, leüvöltik a fejét, fenyegetik és állandóan kritizálják. Viszont az is megtörténhet, hogy magában a munkában akadályozzák. Nem adnak át üzeneteket, eltüntetnek iratokat  vagy  megígérik, hogy segítenek, de hírtelen, amikor szükség lenne a támogatásra, amnéziások lesznek

család

A folyamatos zaklatás vagy munkahelyi terror fásultságot, közönyt és elfojtott dühöt eredményez. Fizikai szinten  is negatív változások keletkeznek, amiről először  nem is gondolnánk, hogy a mobbing az alapja. A mobbing miatt  sokszor lesznek betegek az emberek és nehezen gyógyulnak ki a különböző betegségekből. 

Mit tehetünk ?

Nincs mit szépíteni, léteznek olyan emberek, akiknek az a jó, ha a másiknak rossz vagy árt neki. Az ilyen emberek bármire képesek. Azt viszont tudnunk  kell, hogy ez csak akkor működik, ha ehhez a másik fél is aktív partner. Magyarán beszáll játszmába. A játszma viszont azonnal működésképtelenné válik, ha a szenvedőnek kipécézett fél nem a másik elképzeléseinek megfelelően reagál, hanem meg tudja védeni magát, ki tud állni önmagáért.

család

Nem sérül lelkileg ebben a folyamatban, mert a belső ereje - az önbizalma - egy tökéletes védelmi rendszert képez közte és a támadó fél között.  Ilyenkor gellert kap a provokátor törekvése, hiszen nem az történik, amit ő elképzelt. Nem sikerült  kiszolgáltatottá tenni és lealacsonyítani a másik embert, akit kinézett magána. Ugyanis áldozata képes volt megfordítani a játszma menetét. Az asszertivitás elsajátítása már hozzá segít a mobbing legyőzéséhez. A belső harmónia elérése érdekében figyelembe kell venni, hogy mi által jutunk közelebb céljainkhoz. Azonban célválasztásunk, valamint az ahhoz vezető úton tanúsított cselekedeteink (legyenek azok tettek, szavak vagy gondolatok) mindig minden esetben kihatnak a környezetünkre, embertársainkra, és a következmények által pedig visszahat ránk is. Mindegy, hogy hagyjuk magunkat eltiporni vagy mások jogait söpörjük félre, előbb-utóbb szenvedni fogunk helytelen viselkedésünk miatt.

család

Az asszertív viselkedés az arany középút a behódoló, alárendelt magatartásforma és a fenyegető agresszivitás között. Az asszertivitás által csökken a belső feszültség és az emberek közötti konfliktus, hiszen olyan közösség alakul ki általa, ahol értékesnek érzed magad, ahol megoszthatod érzéseidet, gondolataidat, vágyaidat, félelmeidet és nemtetszésedet, illetve ahol a felesleges játszmák helyett a célokra fordíthatod az energiádat.

család

Fontos, hogy különbséget tegyünk mobbing és a munkahelyi kritika vagy iskolai bírálat között.Minden munkahelyen lehetőség van alkotó vitára, teljesítményértékelésre, az elvégzett munka minősítésére. Ha év végén a főnök bírálja a teljesítményünket az kellemetlen ugyan, de még nem jelenti, hogy pszichoterror alá kerültünk. Viszont, ha mégis fennáll ez a veszély, hogy a  munkahelyi mobbing (zaklatás, terror)  teret nyer egy közösség fölött, akkor a feltárására és megoldására, valamint a kollégák közötti konfliktusok kezelésére kell helyezni a hangsúlyt.  Egy külső személy könnyebben és világosabban rálát a probléma gyökerére, pártatlanul tudja megoldani azt úgy, hogy mindegyik fél nyerjen vele. 

 0
Tovább

Bemutatkozik Hikari, az első virtuális feleség

Japán a világ harmadik leggazdagabb országa, az elmúlt években egy nagyon fontos társadalmi problémával kellett szembesülnie, amely egyaránt érint férfiakat és nőket is.
Ez pedig a társadalmi izoláció, amely depresszióhoz vagy öngyilkossághoz is vezethet.

csalad

Ez a tendencia a korai 20-as éveikben és a 30-as éveikben járó japánokra jellemző. Hogy miért? Egyszerűen annyit dolgoznak, hogy nincs idejük kapcsolatot építeni, nem is szólva a párkapcsolatokról. Tetőzi még a problémát, hogy a mai, új japán generáció nem akar, és nem is tud beilleszkedni egy olyan társadalomba, amely szigorú hierarchián, elvárások, kötelezettségek és normák tömkelegén alapszik, elnyomva egyéniségüket. Ebbe az is beletartozik, hogy a családi modell megváltozott. Több generáció már nem lakik együtt egy otthonban és a rövid együttélésből is hiányzik az érzelmi kötődés. A legtöbb fiatal japán egyedül él és a magányosság konkrétan hozzátartozik a mindennapjaikhoz.

A magány és az elszigetelődés hívta “életre” Hikarit. Az első virtuális “feleséget”. Hikari egy hologram, "aki" támogatja az egyedülálló japán férfiak mindennapjait. Hikari segít nekik, hogy társadalmilag ne zárkózzanak el még jobban. Azon belül ez kis virtuális robotlány az okos otthonunk úrnője ,irányítója is. Felügyeli az áramfogyasztást,  az otthonunk biztonságát, befizeti a számlákat, kaját rendel és még örül is neked,ha hazatérsz. Még ha túlóráznod is kell. Amellett beszélgethetsz vele Facebookon és egyéb más eszközön is, ha épp eszedbe jut valami vagy unatkozol az ebédszüneben. A programot nem csak a lakás fenntartására hozták létre, hanem a depresszió megelőzésére is.

Itt az a kérdés, hogy egy virtuális feleség-társ-barátnő ténylegesen tudja e helyettesíteni a hús- vér emberi kapcsolatokat.


 

 5
Tovább

A dzsungel törvénye

Általában a konfliktusokat nem vesszük eléggé komolyan, pedig egy egyszerű vitahelyzet vagy érdekkülönbség is odáig fajulhat, ha nem oldják meg időben, hogy nagyon hamar nem csak a résztvevő felekre, hanem a környezetre is negatív hatással lehet.

eroszak

Az így keletkező feszültség szép lassan lerombolhatja a munkahelyi morált és légkört, családokat tehet tönkre, baráti kapcsolatokat zúzhat szét. Ezért nagyon fontos, hogy konfliktusokat időben, megfelelő módszerekkel kezeljük. A konfliktusok forrása általában az a hozzáállás, hogy igaza csak egy valakinek lehet, a többi mind téved és hülye. Pont. A tévedést, hibázást nagyobb félelem övezi, mint bármi mást az életünkben, mert úgy érezzük, hogy akkor sebezhetővé, közröhej tárgyává válunk.

eroszak

A másik téves megközelítés, mellyel a mindennapjainkat éljük, hogy ha valamire szükségem van, akkor azt másokon keresztül érhetem csak el. 

Kezeljük a konfliktust!

Egy kialakult helyzet megoldásának első lépcsője, ha tárgyilagosan felmérjük, hogy miként alakult ki a konfliktus. Célszerű egy kívülálló segítségét kérni, mert, különösen egy elharapózott konfliktus esetén, a résztvevőket az érzelmeik, saját érdekeik és egyéni konfliktuskezelési módszereik nagyon rossz irányba vihetik a megoldási kísérletet.
eroszak

A második lépcsőfok a résztvevők felmérése. A legtöbb esetben nem is vagyunk tudatában annak, hogy mit teszünk konfliktushelyzetben, és csak ösztöneinket és érzelmeinket követve reagálunk és hozunk döntéseket. Sokszor nem vesszük figyelembe, hogy a különböző emberek különböző megoldásokat alkalmaznak konfliktusaik során, és már ez az eltérés okozhat súrlódásokat. Közhelyes példa, mikor egy párkapcsolatban az egyik fél beszélgetéssel, a másik magánnyal oldaná meg a helyzetet. Az egyiket a hallgatás, a másikat a téma állandó felhozatal fog az őrületbe kergetni.
 

eroszak

A harmadik szint a megoldási módszerek megvizsgálása. Mindenkinek van személyes, egyéni konfliktuskezelési stílusa, mely bizonyos helyzetekben sikerrel jár, máskor viszont csak tovább ront a felek kapcsolatán. Szerencsére a stílus tanulható, finomítható, és át is alakítható új és hatékonyabb módszerek elsajátításával. A konfliktus így is létezni fog , amíg világ a világ, de megtanulhatjuk megoldani.

Nagyon általános probléma, hiszen teljesen mindegy, hogy állásinterjúról, családi ebédről, orvosi vizságlatról, iskolai versmondásról vagy új emberek megsimeréséről van szó, minden társas helyzetben érdekek, igények, elvárások és vágyak, szükségletek találkoznak – és sokszor – ütköznek egymással, ezek között kiigazodni, megfelelően reagálni, ne adj Isten jól kijönni kész kihívás.

eroszak

Ez a fajta megmérettetés pedig lehet egyeseknek maga a Paradicsom, de a „kishitűeknek” kész rémálom: lefagy az agy, furcsa nyelven kezdenek el beszélni, és úgy érzik, hogy bármelyik pillanatban ájulás-stroke-epilepszia kombó törhet rájuk.

No és mi a helyzet a „másik oldallal”?

eroszak

A dominancia nonverbális jelei (ahogy az alárendelődésé is), az állatvilágban is megfigyelhetők, és ellentétei a megadás jeleinek. Ide tartozik a testméret megnagyobbítása,a fogak megmutatása, kiszélesítése valamilyen technikával: felfújják magukat, kitárják a szárnyukat, két lábra állnak, felborzolják a szőrüket. Teljesen mindegy hogyan, a lényeg, hogy uralják a teret.

Az ember ugyanezt teszi: szabaddá teszi mellkasát, lazán minél nagyobb területet foglal el, még a győztes pillanatban is kitárják felemelt karjukat. A domináns emberek nyugodtságot, határozottságot és méltóságot sugároznak, míg szorongó társaik és egyszerűbben állnak hozzá az agresszióhoz is, mert egy domináns ember nem lesz áldozat.

eroszak

Míg akik inkább kerülik vagy nem bírják az agressziót, lesznek a konfliktusok szenvedő alanyai. A nem domináns személyek - szemben a domináns nyugodtságával -   azt mutatják a világ felé , hogy "nyami fincsi kaja vagyok".

eroszak

Ráadásul, ha alávetőként kifogunk egy domináns társat, akkor még inkább megmutatkoznak a nonverbális jelek. Azért reagálunk így, mert hatalmi helyzetben hajlamosak vagyunk a másik nonverbális jeleit kiegészíteni (nem pedig tükrözni), tehát pont az ellenkezőjét fogjuk mutatni annak, amit a másik mutat.

Ezt a fajta viselkedést két okból is célszerű lenne lecserélnünk valami jobbra:

  1.  Egyrészt testbeszédünkkel embertársaink felé üzenünk, a nonverbális jelzéseinken KERESZTÜL fog eljutni a másikhoz, azon át szűri meg és értelmezi a hallgató a mondanivalónkat: ha pedig a testbeszéd ellentétes a hallott információval, akkor az előbbire fog támaszkodni.
     
  2.  Másrészt saját magunk felé is üzenünk. Köztudott, hogy ha boldogok vagyunk, nevetünk, és
    ha nevetünk, attól jobb lesz a kedvünk. Ahogy kint, úgy bent – ahogy bent, úgy kint. Ez igaz a dominanciánál is. A magabiztos emberek magas tesztoszteron és alacsony kortizol szintje segíti őket, hogy határozottan és nyugodtan viselkedjenek egy stresszel terhelt helyzetben. Ugyanakkor, ha kihívást jelentő szituációban határozottnak és nyugodtnak tettetjük magunkat, akkor csökken a kortizol szint és megnő a tesztoszteron szint.

Ezen felül érdemes 1-2 trükköt is lesajátítani, ha úgy érezzük ebben a dzsungelben mi leszünk a főfogás.


1.

eroszak
Pózolj!Mielőtt bemész állásinterjúra, előadni, vagy hasonló, előrelátható helyzetbe, két percre vonulj félre ahol senki sem lát, és vegyed fel valamelyik dominanciára utaló testhelyzetet. 120 mp, de utána kevesebb kortizollal és több tesztoszeronnal állsz neki a feladatnak, ami hidd el, sokat fog segíteni! 

2.

eroszak

Éljen a paradoxon! Sokszor azért fagyunk le pl. előadás közben, mert a gondolataink nem a mondandónk körül forog, hanem azon pörgünk, mikor fogunk hibázni, hányan veszik észre, hogy szorongunk, vajon megint kiszárad e a szánk beszéd közben, stb. Megpróbáljuk titkolni esendő mivoltunkat, és ez viszi el az értékes energiánk 90%-át. Például : szóljunk, hogy izgulunk, emiatt gyakran hadarunk. Nyugodtan hadarjunk, hebegjünk-habogjunk, álljunk meg inni, ha kiszáradt a szánk – bármit megtehetünk, hiszen szóltunk előre, hogy ez lesz, így a mi dolgunk már csak a célra való koncentrálás.

3.

eroszak
Figyelő pózt fel! Saját belső reakcióink (gondolataink, érzéseink, érzelmeink) annyira leköthetnek minket egy társas helyzetben, hogy a beszélgetés végén arra sem emlékszünk, hogy nézett ki az, akit 3 órán át bámultunk. A jelen pillanat átélése helyett elsodródunk a múlt („Amit mondtam jó volt?”) és a jövő („Amit mondani akarok jó lesz?”) félelmei által. Próbáljuk meg elterelni figyelmünket idegesítő és haszontalan gondolatainkról, és irányítsuk a másik félre. Ebben segítenek az olyan egyszerű technikák, mint a jegyzetelés (pályám kezdetén sok kellemetlen pillanattól mentett meg), vagy a másik ruházatának, kinézetének precíz leírása és memorizálása gondolatban. Ezáltal nem csak TÉNYLEG meghallgatjuk a másikat és rákoncentrálunk, de az erőfeszítés hatására ezt a testtartásunk is automatikusan tükrözni fogja – ami sokkal pozitívabb képet fog festeni rólunk, mint egy félelemtől összement test látványa.
 

4.

eroszak
Mosolyogj! Az első ponthoz hasonlóan, nem csak a többi embert deríti jobb kedvre (és jobb véleményre rólunk), ha sokat mosolygunk, de mi is jobb kedvűek, magabiztosabbak és nyugodtabbak leszünk általa. Más részt ezt hoztuk a közös főemlős ősöktől: a mosoly egyben a fogaink kimutatása is, ami ha belső nyugalommal társul, az az  abszolult a magabiztosságot fogja tükrözni.

5.

eroszak
Gesztikulálj! A sikeres emberek sokat gesztikulálnak, és a hallgatóság is  jobban tud figyelni a gesztikuláló embertársaikra, mint a nyugodtan  ülőre. A kutatások alapján sokkal jobban megértjük az üzenetet,  ha a nyomatékot egy-két kalimpáló kéz adja.

5.

eroszak
Beszélj színesen!Bátran térj el az előre megírt szövegtől - ha előadást tartasz - , mert az emberek szeretik a lazaságot, a rugalmasságot és az ezt megtestesítő improvizációkat. A saját szavaiddal elmondva amit akarsz, azt a képet sugárzod, hogy elmélyedtél a témában és értesz hozzá.
Ha mindezt változatos hangszínben teszed, akkor még élvezetéssé is válik maga az egész lényed és győztesként tekintenek rád.
 

Amint látható, a fent leírt praktikák egyszerűek, semmibe nem kerülnek, viszont annál hatásosabbak. De fontos rájönnünk, hogy az emberi szokások (legyen szó dohányzásról, kocogásról, vagy lámpalázról) mindig egy apró viselkedéssel kezdődnek, amit sokszor elvégzünk és a végén belsővé válik.

eroszak

Itt sincs másképp: a módszereknek hála előbb-utóbb elmúlik a szorongásunk, és őszinte határozottsággal tudunk kiállni az emberek elé bármilyen helyzetben és az élet dzsungele nem jelent többé veszélyt ránk. 

 0
Tovább

Önmenedzsment Buddhával

Akármennyire több ezer éves bölcsesség, Buddha tanítása, miszerint minden szenvedés forrása a ragaszkodás, nem nőtte ki általános felfogássá magát. Persze nehéz a mai világban nem ragaszkodni, mikor annyi ígéretesnek tűnő, vágykeltő inger vesz minket körbe, amit muszáj megszerezni, ha beledöglünk is, illetve annyi borzalommal találkozunk, hogy jogosan bújhatunk az önsajnálat és panaszkodás jóleső, meleg takarója alá – ezt a luxust is igen nehezen adjuk fel.

elnök

De nem muszáj ennyire a végletek között leélni egy életet, illetve nem mindenkinek. Van, aki jól érzi magát az érzelmi hullámvasúton ülve, jól kezeli a helyzeteket és épen jön ki belőlük, akármennyire mély vagy magas állapotokat élt meg. No és persze vannak, akik ugyanilyen széles érzelmi skálát járnak be egy nap alatt, de annyira nem élvezik ezt és szeretnének változtatni rajta – utóbbiakhoz szól most ez a kis értekezés. Persze már rég szivárványtestben páváznék egy csapat Buddha társaságában, ha tudnám, hogyan kell szenvedésmentesen élni, de erről szó sincs. Távolról sem. Mindössze annyit sikerült elérnem, hogy lényegtelen dolgokon már nem pörgetem be magam, a fájdalmas szituációkon hamarabb túllépek, és összességében sokkal nyugodtabb vagyok (legalább is én ezt érzékelem, aztán lehet, hogy a barátaim, családom, kollégáim, terapeutáim, felügyelő tisztjeim mást gondolnak… :D  ). 

elnök

Tisztában vagyok vele, hogy mindenkinek más számít lényegtelen dolognak és a fájdalom is eléggé szubjektív, éppen ezért nem létezik 100%-os, mindenkinél bevált recept. Csak a saját tapasztalataimat tudom megosztani, ha ez másnál is hatásosan csökkenti a szorongást, önutálatot, önhibáztatást, megfelelési kényszert és halogatást, akkor már megérte. Nézzük akkor meg, hogy zajlik az önmenedzsment Buddhával 4 lépésben.

1Rugalmas gondolkodás

Erre még az autogén tréning nevű módszer tanított meg évekkel ezelőtt, melyet bárki elsajátíthat, és nagyon tudom ajánlani, hiszen nem csak közvetlen foglalkozik a stresszel és a szorongással, de egy nagyon rugalmas hozzáállást is segít kialakítani. A lényege, hogy bármi történik, az éppen történik oszt’ csókolom, nem ítélkezünk felette, nem próbáljuk befolyásolni, legyen az pozitív vagy negatív élmény, érzet, gondolat, bármi.

elnök

Helyette csak megpróbáljuk megfigyelni: honnét jött, milyen érzéseket vált ki, milyen fontos részletei vannak? Milyen más helyzetekben éreztem még így magam vagy jöttek elő ezek a gondolatok? Mik a közös vonásai ezeknek a helyzeteknek? Mi segített abban, hogy elmúljon (ha negatív) / előjöjjön (ha pozitív)?

Ez a módszer azért zseniális, mert észrevétlenül tanítja meg, hogy ha valami negatív érzés, gondolat bukkan fel bennünk, akkor ne akarjuk rögtön megoldani. Pl. mikor erős szorongásom volt, pánikszerűen kerestem rá bármit, ami azonnal enyhíti, mert rossznak, elviselhetetlennek címkéztem. Viszont mikor megengedtem a szorongásomnak, hogy létezzen (ez most nagyon spirihuszáros volt, de értitek, mire akarok kilyukadni), rájöttem, mikor milyen helyzetben miért bukkan fel – így mégis csak könnyebb volt túljutni rajta, hiszen miután kiismertem és rájöttem, hogy nem egy állandó állapot – ahogy semmi sem az! – nem pazaroltam az energiáimat felesleges kompenzálásra.

elnök

Az, hogy mennyire szorongunk, félünk vagy bántódunk meg egy adott helyzetben, mindig attól függ, hogy mennyire ragaszkodunk az énünkhöz. Egóra szükség van, de ha mindig minden helyzet rólunk szól és minket sért, akkor valamit túltoltunk. A Moreno-elmélet szerint a személyiséget azon szerepek összessége határozza meg, melyeket az egyén elfogadni és befogadni képes. Tehát minél több szereppel azonosulunk, ha valamelyik sérül, annál kevésbé roppan bele az önértékelésünk. A buddhizmus a másik oldalról közelít: ott arra buzdítanak, hogy nézzük meg, mivel azonosulunk, és jöjjünk rá, hogy nem vagyunk azok, így a végén nem találunk semmit, amit Énnek hívhatnánk. Ellentmondónak tűnhet, de ha jobban belegondolunk: ha semmivel sem azonosulok, bármi lehetek, ha mindennel azonosulok, voltaképp nem vagyok egyik sem.De már az sokat segíthet a rugalmas hozzáállás kialakításában, ha az önjellemzésünk olyan tulajdonságokat ölel fel, melyek külső tényezőktől függetlenek. 

elnök

Ha úgy definiálom magam, mint aki Pistával járok, fodrászként dolgozom és Győrben élek, akkor eléggé elveszítem az identitásom, mikor Pista kirak, nem tudom eltartani magam ezért Bécsbe kell költöznöm és beállnom recepciósnak. Míg ha türelmesnek, viccesnek, szarkasztikusnak és kávéfüggőnek írom le magam, ezek a dolgok nagyobb valószínűséggel maradnak énem részei lakhelytől és bármi mástól függetlenül (bár természetesen ezek is változhatnak, a változást soha sem lehet kizárni!).

2. Ítéletmentesen megélni minden pillanatot

elnök

Na, ez az, ami még annyira nem megy, főleg mivel 1479-es szintű nappali álmodozó és ADHD-s vagyok, de mikor valami erős negatív érzés (félelem, szorongás, stressz, önutálat, bármi) elfog, akkor remekül tudom alkalmazni. Eleve azt tapasztaltam, hogy egy brutális pofon az élettől és az azt követő fájdalom sokat segít megélni a jelent, mert annyira az aktuális helyzetre irányítja az ember figyelmét és energiáit, hogy nem marad erő rágódni a múlton vagy a jövőre koncentrálni (de ez megint csak saját tapasztalat). Az ítéletmentesség meg nálam annyiban merül ki, hogy próbálom nem megítélni, hogy adott helyzet jó e vagy sem. Természetesen el tudom dönteni, hogy éppen most milyen rossz érzéseket vált ki belőlem, de igyekszem nem bemerevíteni a helyzetet azzal, hogy azt gondolom: ez mindig így lesz, ennek tuti a hosszú távú életemre is negatív hatása lesz, stb., mert nem tudhatom, hogy egy veszteség később merre viszi a sorsomat. 

elnök

A pillanat megélésében még sokat segít, ha nem a mennyiségre, hanem a minőségre hajtunk rá. A mai felszínes világban az emberek nagy része (de főleg a fiatalabb korosztály), pipákat gyűjt és nem élményeket. Itt jártam – pipa, megnéztem ezt – pipa, találkoztam XY-nal – pipa, aztán rohanás tovább… A világ felgyorsult, de az agyunk nem, képtelen ennyi infót szerencsétlen idegrendszerünk befogadni, és ennek mindig a lelki egészségünk látja kárát. Amikor valamit csinálsz, ne gondolj arra, hogy 2 óra múlva már máshol kell lenned, hogy milyen feladatot hagytál félbe a találkozó miatt! Merülj bele abba, amit, akivel, ahol éppen csinálsz, így létrehozva flow élményeket, vagy tudatos jelenlétet vagy nekem mindegy hogy hívjuk, a lényeg, hogy ha leteszed valahova a popsidat, akkor az agyad is legyen a közelben, különben szétszakadsz! Ha ismered már magad annyira, hogy tudod, mi szokta könnyen elterelni a figyelmed a jelenről, akkor egy időre azokat zárd ki: telefon lehalkít, laptop lehajt, TV kikapcs, és egyéb trükkök.

3. Múlt és jövő elfogadása

elnök

A jelenben lenni valahol magában rejti a múlt és jövő elengedését. Ez megint elcsépelt igazság, amit mindenki tud, mégis elképesztő, hogy mennyire hagyjuk a még/már nem létező dolgoknak, hogy hatással legyenek ránk. Természetesen tanulni kell a múltból és tervezni kell a jövőt, de ezt is csak itt és most tudjuk megtenni. A jelenlegi cselekedeteim mutatják meg, hogy mit tanultam a múltból, és a jelenlegi tetteimmel tudok hatni a jövőmre. És van, hogy a nem cselekvés a legjobb, amit tehetünk. Van, hogy el kell fogadni, hogy nem tehetünk semmit, hogy jobb legyen, hanem ki kell várnunk. Az önismeret ezért is fontos: mire van éppen szükségem? Melyik a számomra leghasznosabb út, ami elvezet a céljaimhoz?

elnök

Ésszel az ember „tudja, tudja, de nem sejti”, hogy szinte alig van valami, amit irányíthat az életében, ami felett 100%-os kontrollt gyakorolhat. Én is régóta tudtam ezt, ezért nem is ragaszkodtam a terveimhez, és próbáltam elfogadni, ami a múltban történt: hisz megváltoztatni már úgy sem tudom. De igazság szerint egy veszteség volt az, ami át is éreztette ezt velem. Akkor alakult ki bennem egyfajta alázat, amitől minden porcikámban megtapasztaltam: mindegy, hogy milyen jövőt terveztem, mennyi mindent alárendeltem a célért, mennyit feláldoztam az álmaimért – a sors egy tollvonással áthúzta a számításaimat. Azt hittem belepusztulok, de ha most megnézem az életemet, ugyan nem úgy alakult, ahogy vágytam volna, de pont úgy történt, ahogy szükségem volt rá. És mikor azt kapod, amire szükséged van, akkor a legjobb úton vagy. Még ha nehéz is az út néha.

Szóval fogadd el a múltat, és ne a félelemre koncentrálj a jövővel kapcsolatban, hanem a jó dolgokra. Legfőképp a jelenre légy nyitott. És bármi történjék is, próbáld meg higgadtan kommentálni magadnak. Régen hajlamos voltam érzelem/hangulat alapú képeket és sztorikat lenyomni a fejemben. Szép színes szagos történetek, drámai fordulatokkal és persze hatalmas tragédiával a végén. 

elnök
Egy sima ügyintézésből zombi-apokalipszist csináltam a fejemben, szerintem nem csoda, hogy évekig szociális fóbiával küzdöttem és még a szüleimnek alig mertem köszönni. Még manapság is néha elszalad velem a ló, amikor fejben pörgetek le szitukat, de már nyakon csípem a fantáziámat és megpróbálom reálisabb irányba terelni. Mert a „Mi a legrosszabb, ami történhet?” kérdést muszáj megválaszolni, amikor félünk valamit megtenni, de ha a válasz felér egy Tarantino-filmmel és a minditthalunk címke villog felette, akkor ideje picit visszavenni… Ó, egy fun fact: tudtátok, hogy ha idegen nyelven gondolják át az emberek a dolgaikat, akkor reálisabb képet alkotnak róla és racionálisabb döntést hoznak? Még egy ok a nyelvtanulás mellett!

4. Elengedni az eredményt

elnök

Ha már kontrollról volt szó, nekem ezt a legnehezebb elfogadnom, valószínűleg ebből ered a halogatásom is (bár nem, inkább tömény hedonizmusból, de így hátha több együttérzést válthatok ki… A halogatásról remek írást olvashattok IDE KATTINTVA). Az ember azért tesz valamit, hogy annak egy konkrét dolog legyen a vége. Ha tudom előre, hogy nem jön össze, akkor bele sem vágok. Ha már belevágtam, akkor jöjjön össze úgy, ahogy elképzeltem. Jó lenne, ha így működne, de sajnos a kölcsönös függés miatt (mindig minden mindennel összefügg) bár némi hatással lehetek a kimenetelre, de ragaszkodni hozzá óriási hiba. Ugyanis sokszor nem a számításaink szerint fog alakulni az élet (sőt, soha kb.). Ezért kell hagyni, hogy a dolgok történjenek. Amikor teheted, ne avatkozz be, és ne ítélkezz az eredmény felett. Így csökkenhet a kontrollmánia, és megtapasztalhatod, hogy sokszor a Te ráhatásod nélkül is születhetnek jó dolgok.

Ha azt látod, hogy nagyon ragaszkodsz egy adott kimenetelhez, akkor azt kérdőjelezd meg: biztos, hogy annyira jó lenne, ha úgy alakulnának a dolgok? Nem lehet, hogy illúziót kergetek? Hogy többet vetítettem rá, mint ami valójában elérhető?  Persze nem azt mondom, hogy soha se tégy semmit. Sokszor ez a másik hiba, amit elkövetünk: nem létező, adott dolgokhoz kötjük az eredményt, és ezért nem teszünk érte semmit. Ez sem jó. A célod felé mindig tehetsz lépéseket, mert még a legeslegapróbb is arra felé vezet. Talán nincs pénzed házat venni, de átnézni, min tudnál spórolni, hogy félre tudj tenni, nem kerül semmibe. 

elnök
Ne feledd: A jövő eredményeit a most tetteivel lehet csak elérni!

 0
Tovább

Benzaiten Tréning

blogavatar

„A valódi tudáshoz nincs rövid út”

Utolsó kommentek

Reblog