Stresszhelyzetbe bárhol, bármikor kerülhetünk. Az, hogy ezekben a szituációkban hogyan cselekszünk,függ attól is, hogyan tudunk megküzdeni az adott helyzettel, mennyire bízunk önmagunkban, saját erőnkben, saját döntéseink helyességében.
Mivel emberek vagyunk, ezért hibázunk is. Az ember egyik fontos feladata, hogy tanuljon meg hibázni és merje felismerni a negatív helyzetet.
A munkahelyi stressz kapcsán sincs ez másként.
Munkánk során a stressz 2 fajtájával találkozunk :
Az objektív stresszel , ami az adott munkával együtt jár, előre látható, tudható,kiszámítható, és a munkába álláskor eldönthető, hogy szeretnénk ezt csinálni vagy nem. Aki hónapok vagy évek eltelte után sem képes megbirkózni ezzel a helyzettel és ezt belátja, akkor munkahelyet lehet és kell változtatnia. Ehhez olyan példát lehet hozzárendelni, mint monoton munka, az egy helyben ülés, a zaj, összezártság és az egyéniségeddel össze nem egyeztethető vállalati kultúra.
A szubjektív stresszel, ami előre nem kiszámítható, aminek oka gyakran belül, a személyiségben keresendő. Az ilyen típusú stressz leggyakrabban önismereti hiányból, tolerancia-hiányból, önértékelési-és önbizalomhiányból fakadhat. Viszont az is előfordul, hogy az előbb leírt “ hiányosságok “ valamelyike egy váratlanul előálló krízishelyzetben tör a felszínre.
A munkahelyünkön -minő véletlen- emberekkel dolgozunk együtt, és jobb esetben van annyira nyílt és kompromisszumra törekvő a csapat, hogy probléma esetén a megoldásra törekedjenek.
Abban a helyzetben, mikor nincs egy ilyen erős közösség - vagy jó és harmonikus kollegiális viszony - a munkahelyi közösség úgy vezeti le az önmagával és a munkahellyel kapcsolatos elégedetlenségét, hogy
finoman szólva verbálisan és mentálisan is egymásnak esnek. Megvalósul az Ember embernek farkasa elmélet.
Munkahelyi pszichoterror mérgezi az életet és nem csak abban az időintervallumban, mikor dolgozunk. A lelki terror kihat a családunkra, barátainkra és az egész életünket megkeseríti. A szándékos és ismételt bántó viselkedés azt a célt szolgálja, hogy az adott személyt, akit kinéztek maguknak kontroll alatt tartsák. A mobbing általában a főnök-beosztott viszonylatban jellemző, de ugyanakkora arányban előfordul azonos beosztású munkatársak között is. Ha a megalázás és lelki terror legalább hat hónapon keresztül heti egy alkalommal minimum megtörténik, az már egy komoly ok, hogy állást változtassunk.
Ahhoz, hogy megértsük a mobbing működését egy két dolgot tisztázni kell a hátterével kapcsolatban:
Mint mindig, itt is az alapokkal van a legnagyobb probléma. A munkatársak ahelyett, hogy átgondolnák, min tudnának változtatni, hogy helyzetük jobb legyen, pont az ellenkezőjét teszik. Egyszerűen csak tovább nehezítik ezt az állapotot azzal, hogy egymást bántják, piszkálják és hozzák megalázó helyzetbe. Akár a vezetőség, akár egymás előtt. Ilyenkor lép be fanfárok szólamára maga a mobbing - bár a szereplők ezt nem veszik észre - és teszi meg azokat köröket, amik által ez a negatív hangulat még jobban szétzilálja a csapatot. A mobbing alattomos és kész. Céltáblává szinte mindenki válhat, függetlenül, hogy nő vagy férfi. Az igaz, hogy nők ilyen szempontból veszélyeztettebb csoportja a társadalomnak, de egy férfi aki egyedül neveli a gyerekét vagy egzisztenciális problémával küzd, ugyanúgy válhat munkahelyi terror áldozatává , mint egy nő.
Ennek a magatartásformának szimpla és primitív célja van. Kiközösíteni, megalázni, tönkretenni, kikészíteni viselkedésükkel a másik embert. Nem is hinnénk milyen könnyű ezt megvalósítani. A mobbingot elszenvedő személy - függetlenül attól, hogy tett vagy nem tett valamit- ha belép egy közös helységbe, akkor mindenki elhallgat. Elég dedósan hangzik, de a felnőttek nem különbek a gyerekeknél és a kamaszoknál. Előfordulhat, hogy gúnyos megjegyzéseket tesznek a ruhájára, megjelenésére csak félig suttogva és alaposan végig mérik. Rosszindulatú pletykát terjesztenek róla - sajnos ez nem fog kimenni a divatból - és nem beszélnek vele, csak alap dolgokról vagy esetleg hozzá se szólnak. Az is problémát jelent, ha folyamatosan félbeszakítják, leüvöltik a fejét, fenyegetik és állandóan kritizálják.
Megeshet az is, hogy kínálgatják egymást valamivel -otthonról hozott sütivel, édességgel, kávéval- de egyvalakit mindig kihagynak. A legunalmasabb munkával bízzák meg konzekvensen, és ha azt elvégzi, kapja az újabb feladatot. Itt a lényeg, hogy minél megalázóbb legyen az a munka. Viszont az is megtörténhet, hogy magában a munkában akadályozzák. Nem adnak át üzeneteket, eltüntetnek iratokat vagy megígérik, hogy segítenek, de hírtelen, amikor szükség lenne a támogatásra, amnéziások lesznek.
Mi történik akkor, ha a mobbing ellenszere nincs a szenvedő fél birtokában? Hova vezet?
A folyamatos zaklatás vagy munkahelyi terror fásultságot, közönyt és elfojtott dühöt eredményez. Fizikai szinten is negatív változások keletkeznek, amiről először nem is gondolnánk, hogy a mobbing az alapja. A mobbing miatt sokszor lesznek betegek az emberek és nehezen gyógyulnak ki a különböző betegségekből. A problémát nehezíti, hogy akit munkahelyi zaklatás ér, annál sűrűbben fordul elő a klasszikus alvászavar. Így nem tudja kipihenni magát és az állandó védekezésben és stresszben szervezete legyengül.
Mit tehetünk ?
Nincs mit szépíteni, léteznek olyan emberek, akiknek az a jó, ha a másiknak rossz vagy árt neki. Az ilyen emberek bármire képesek. Azt viszont tudnunk kell , hogy ez csak akkor működik, ha ehhez a másik fél is aktív partner. Magyarán beszáll játszmába. A játszma viszont azonnal működésképtelenné válik, ha a szenvedőnek kipécézett fél nem a másik elképzeléseinek megfelelően reagál, hanem meg tudja védeni magát, ki tud állni önmagáért. Az asszertív magatartással és kommunikációval képes önmaga érdekeit megvédeni. Nem sérül lelkileg ebben a folyamatban, mert a belső ereje - az önbizalma - egy tökéletes védelmi rendszert képez közte és a támadó fél között. 
Ilyenkor gellert kap a provokátor törekvése, hiszen nem az történik, amit ő elképzelt. Nem sikerült kiszolgáltatottá tenni és lealacsonyítani a másik embert, akit kinézett magának. Ugyanis áldozata képes volt megfordítani a játszma menetét. Az asszertivitás elsajátítása már hozzá segít a mobbing legyőzéséhez. A belső harmónia elérése érdekében figyelembe kell venni, hogy mi által jutunk közelebb céljainkhoz. Azonban célválasztásunk, valamint az ahhoz vezető úton tanúsított cselekedeteink (legyenek azok tettek, szavak vagy gondolatok) mindig minden esetben kihatnak a környezetünkre, embertársainkra, és a következmények által pedig visszahat ránk is. Mindegy, hogy hagyjuk magunkat eltiporni vagy mások jogait söpörjük félre, előbb-utóbb szenvedni fogunk helytelen viselkedésünk miatt.
Az asszertív viselkedés az arany középút a behódoló, alárendelt magatartásforma és a fenyegető agresszivitás között. Az asszertivitás által csökken a belső feszültség és az emberek közötti konfliktus, hiszen olyan közösség alakul ki általa, ahol értékesnek érzed magad, ahol megoszthatod érzéseidet, gondolataidat, vágyaidat, félelmeidet és nemtetszésedet, illetve ahol a felesleges játszmák helyett a célokra fordíthatod az energiádat.
Utolsó kommentek