A Holdújév a világ népességének egynegyede számára az év legnagyobb ünnepe, nem csak Kínában és Tibetben, de Kelet-Ázsia más országaiban is ünneplik. A Holdújév alkalmával Tibetben nagy ünnepségeket rendeznek ami tizenöt napig vagy még tovább tarthat. Az Újév első 3 napja a családé – de a távoli ismerősökkel és a szomszédokkal is megünneplik az újév kezdetét.



Mi is az a Holdév?

Az időszámítás Holdhoz kapcsolódó rendszere a szoláris évnél 11 nappal rövidebb.
Ezt az eltérést 3 évenként egy beiktatott szökőhónappal ellensúlyozzák ki. Ez a január második harmadát követő, február közepéig tartó időszak valamelyik napja is lehet, ezért esik a Holdújév kezdete minden évben más napra. 2016 - ban a Holdújév első napja a mai nap (február 8.). Igazából ez az ünnep a tavaszünnepe is egyben, amellyel nagy családi ünnepléseket kezdetét is jelenti, hosszú heteken át. A tavaszünnep a tavasz és egyben az új év kezdete, mint ilyen, két célt szolgál. Ilyenkor Ázsia szeret ( Dél- Kelet - Ázsia, Kína azon belül Tibet) a nagycsaládok tagjai összegyűljenek, megajándékozzák és jókívánságaikkal elhalmozzák egymást. Közösen búcsúznak az óévtől és igyekeznek a jó szerencsét beinvitálni az életükbe.

Ilyenkor szerte a Távol- Keleten - kivéve Japánt, ahol az európai időszámítást követik, igaz más módon is ünneplik az újévet- az ünnepre való készülődés már hetekkel a nagy nap előtt elkezdődik. A legfontosabb a szokásos előkészületeken - mit mi is ismerjük a karácsonyi tennivalók tükrében - azon kívül, hogy mindenki ajándékot vásárol és süt- főz az, hogy a házuk szép tiszta legyen és kisöpörjék az előző év ártalmas hatásait.

Mivel az Újév napja meghatározó az egész évre nézve, nagyon fontos, hogy ilyenkor minden tökéletes legyen. Mindenki igyekszik vadonatúj ruhát viselni s megszabadulni régi rongyaitól, és még a betegek is kikelnek ágyukból, nehogy egész évben betegek maradjanak.
 

Kínában az emberek az ünnep előtt megpróbálják behajtani adósságaikat is, ha ugyanis Újév napján valaki az adósuk, akkor, úgy vélik, egész évben tartozni fognak nekik. A színeknek rengeteg tulajdonságot társítanak , így Kínában az újév színének számít vörös és arany színek.  A vörös szín a szerencsét, a gazdagságot és a bőséget szimbolizálja. Az arany pedig szintén a gazdagság színe, a régi aranybugákra (feldolgozás előtti arany) emlékeztet.
 

A vörös és arany szimbolikájához és az újévhez egy ősi legenda is tartozik.

A legenda szerint réges-régen létezett egy kis falu a hegyek között, amely folyamatos rettegésben tartott egy Nian nevű szörny.


A szörny minden Holdújév kezdetén rátámadt a falucskára, hogy követelje ami jár neki. Rombolása idején szinte mindent megevett, ami elé került és a gyerekek voltak a kedvenc csemegéi. Egy este szikár idős ember érkezett a faluba, aki éjszakára is maradni akart újévkor az elátkozott faluban. A falusiak hiába kérlelték, hogy tartson velük a biztonságot nyújtó hegyekbe, de bölcs  még is maradt szándékozott és meggyőzte őket, hogy ne féljenek és maradjanak vele.

Amikor éjjel felkelt a telihold és az árnyak elmélyültek a falu körül, Nian újra eljött, hogy 
elvegyen mindent ami kedves az embereknek. Miután végig lebegett a kihalt utcákon, 
hirtelen zenét és nevetést hallott, ami sértette fülét. Tovább ment és meglátott valamit, amitől halálra rémült. A legnagyobb ház vörös lampionok fényét árasztotta, az ajtókra vörös papír volt ragasztva és nagy mulatság, zene és nevetés szűrődött ki és vörös-arany oroszlán járta győzelmi táncát.  A vörös szín, az oroszlán  és a boldogság zenéje olyan rémülettel töltötte el amit idáig nem érzett végtelen szörnyéletében. Fejvesztve menekült és elrejtőzött a homályba. A falusiak így megtanulták, hogy a vörös színnel és a zajkeltéssel űzhetik el a gonoszt. Innen ered az oroszlántánc hagyománya.

Persze a mondának több verziója is létezik, valahol ezt a történetet úgy mesélik, hogy egy vörösbe öltözött kisfiú űzte el a gonoszt bátorságával és ártatlanságával megmentve a falut. 


Tibetben - igaz jelenleg Kína része, de folyamatosan küzd identitásának megmaradásáért- a Holdújév alkalmával sok azonos szokás fellelhető.

Ilyen a rokonok és szomszédok meglátogatása, a nagy családi összejövetelek és a napokig tartó  ünneplés. Az ünnep alatt a boldogság vidámság hangulata uralkodik mindenhol.

Spirituális szempontból fontos ez az időszak tibetiek számára. Tibeti kolostortokban ilyenkor tisztítószertatásokat, pudzsákat tartanak, amik 5-8 napig is eltarthatnak.
Az újév ünneplése Tibetben a buddhizmus előtti időkre nyúlik vissza, akkoriban még a bön vallást gyakorolták tibetiek (animisztikus, sámánisztikus belső-ázsiai vallás) és minden télen tavaszköszöntő szertartást rendeztek. Az ősi vallásból és a buddhista hagyományokból fejlődött ki a Holdújévi szertartások menete is. A Holdújév első napján a tibeti családok monostorokat látogatnak, hogy ünnepelhessék az új évet. Az oltároknál füstölőt gyújtanak és felajánlásokat tesznek, azon belül borókaágakat visznek, hogy majd helyben megnyújtsák és megtöltsék a levegőt a boróka szent illatával.

A boldogságért és a reménységért imádkoznak ilyenkor.

Különlegessé és egyedivé teszi az ünnepet a Csötrul Dücsen-t, azaz a Vaj lámpa Fesztivál. A szerzetesek, akik a jak vajból készülő szobrokat megformázzák, speciális rituális fürdőt vesznek és szertartást hajtanak végre, mielőtt a szobrok “faragásába” kezdenének. A szertartások igazából, amolyan "testesednek" is tekinthetőek, mert a szobrok faragása közben, állandóan hideg vízbe mártogatva kell lehűteniük az ujjaikat, hogy a vaj ne olvadjon meg formázás közben, s az ilyen hűtés normális helyzetben bizony eléggé merevvé tenné a kezeket ahhoz, hogy olyan csodákat készítsenek.

A Holdújév rengeteg csodát hozzhat és jó szerencsét is.