A halogatással kapcsolatban még adós maradtam egy kicsit.
Tehát nincs több hercehurca: kezdjünk neki!
Az ember vérében van a halogatás, mer’ már őseink is tökélyre vitték ezt a módszert fennmaradásuk érdekében. Képzeljünk el egy olyan világot, ahol minden percben meghalhatsz, megehetnek, agyontaposhatnak, illetve találkozhatsz olyan természeti jelenségekkel, mint a gyakori földrengés és túlbuzgó vulkanikus tevékenység. Nem mindegy, hogy mire fekteted be az energiát és nem mindegy hogyan teszed azt meg. Őseink is jól tudták ezt, ösztöneiket követték e téren. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy az ősember tanakodott volna azon, hogy most ne egyen vagy egyen, hanem arról, hogy igenis kockázatot kellett vállalniuk azért hogy a legyen élelmük ,vizük és biztonságos legyen környezetük. Nem voltak olyan szinten ellátva olyan alap erőforrásokkal, amikkel mi a modern ember rendelkezünk. A halogatás miben léte abban rejlett, hogy miként kell lebonyolítani a vadászatot, felkészülni a télre vagy egy háborúra. Mivel az életüket kockáztatták szinte minden órában, ezért ha meg volt rá az esély, hogy elkerüljék az ilyen típusú helyzeteket, akkor inkább halogattak.
A mai ember erőforrásai nem annyira elzártak, mint őseink idejébe volt. Könnyebben hozzájutunk az élelemhez, biztonsághoz és kényelemhez. Nem kell küzdenünk a kardfogú tigrissel az őstulokért, nem halunk bele olyan betegségekbe, mint a fertőzések és nem tapos agyon minket egy mamut. Igaz az ellenséges törzsek lehet most is lebunkóznak, de az ember igazából mindig saját maga ellensége volt. A modern homo sapiens sapiens nincs olyan mostoha körülmények között, viszont gyakran távoli célokért küzd, ami nem közvetlenül kapcsolódik csak ösztöneihez és szükségleteinkhez. Olyan homályos célok mint a munkaerőpiacon való megjelenés és fennmaradás és a későbbi elhelyezkedés jóval kevésbé mozgósít bennünket, mint egy feldühödött mamut elől való futás, lehetőleg minél gyorsabban.
A halogatás jó dolog egy bizonyos mértékig,ha ezt alkalmaztuk volna, akár melyik órán az iskolában – hogy stílszerű legyek törin- akkor, sokkal könnyebben vettük volna az akadályokat és fölöslegesen nem stresszeztünk volna. Konkrét formula nincs arra, hogy kell „most” nekilátni a feladat megoldásának. Lényeg tégy mindent úgy, hogy neked jó legyen. Hallgass hangosan zenét, alkoss éjjel , csinálj vagy szüntess meg a rendetlenséget magad körül, mert fontos a saját környezet, hogy kibontakozhass. Miután megteremtettük a teret jöhet a küldetés teljesítése. A misszió tökéletes elvégzésese érdekében, koncentráljunk az adott problémára.
Ez amolyan itt és most.
Próbálkozhatunk feladatlistával vagy napirend összeállításával, de ha ez merevnek tűnik, akkor választhatunk színes jegyzetlapokat, amikre felírjuk a teendőket és határidőket vagy üzeneteket saját magunknak.
Például ilyeneket:
„Lusta vagyok. De a lusta ember találta fel a biciklit, mert utált gyalogolni és cipekedni”
Tehát legyünk kreatívak.
Fontos : egyszerre csak egy dologra fókuszáljunk és ha végzetünk vele jöhet a következő. Attól, hogy valamit már elvégeztél, valószínűleg könnyebbnek fogod magad érezni és előbb vágsz bele következő részbe. Látványossá válik az elvégzett munka és több lesz a motivációd. De mik azok lelki okok, amik a halogatáshoz vezetnek?
- találkozás a „nem szeretem feladattal”
- fölöslegesnek tartod a feladatot
- perfekcionizmus: sokat vársz el magadtól
- szorongsz mások véleménye miatt/félelem az esetleges kritikától
- előfordulhat , hogy nehezen vagy félreérted a feladatot
- félsz a hibáktól, nem bízol eléggé magadban
- képtelen vagy kezelni a feladatot
- nem rendelkezel megfelelő és szükséges információval és ennek hiánya megtorpanásra késztett a feladat úgy tűnik, elborít
- túlvállalod magad és túl sok feladatot vállalsz el, és képtelen vagy neki kezdeni, mert nem tudod melyik legyen az első.
Ha a krónikus halogatókat nézzük, általában mindig ugyan azt a feladatot tolják maguk előtt rendszeresen. Ha például nem szeretsz Excel- lel dolgozni, akkor valószínűleg halogatni fogod a dolgot. Ugyan ez a helyzet a macskaalom takarítással vagy akár humanoid személyekkel is. Elképzelhető, hogy valakit nem igazán kedvelsz és valamilyen oknál fogva vele kell lenned, dolgoznod vagy a rosszabbik eset az utasításait eltűrni. Ilyenkor, már a gondolat szinten is halogatunk, konkrétan bevesszük a nem szerettem tablettát és várjuk a jó szerencsét, de ez itt nem megoldás. Egyszerűbb – személyeknél, de Excel táblával kapcsolatban is jó megoldás- vesszünk egy nagy levegőt és torony iránt elindulunk, hogy lehető legkevesebb időt töltsünk eme vizeken. Mindenki megnyugtatására elmondhatom, hogy a halogatást vagy a feladatok arrébb tologatása, akár nemzeti érdek vagy stílus is lehet. Nálunk magyaroknál a „Pató Pál Effekt” igazi hungarikumnak számít.
A spanyoloknak van a halogatásra egy nagyon szép életérzést kifejező szavuk : mañana . A déli életérzésnél maradva az olasz nyelv is rendelkezik egy kitűnő szófordulattal. Ez pedig a “dolce far niente” szinte mindent elmond. Őszintén látott valaki karót nyelt mediterrán embert?
A halogatás nem csak egy nemzet sajátja lehet, hanem emberek attitűdjei alapján is meg lehet határozni , hogy ki milyen halogató, mert ez sem mindegy.
Sokunk találkozott már azzal a helyzettel, hogy valamit meg kéne csinálnunk, de abszolút nincsen kedvünk teljesíteni ezt a feladatot, akkor se ha fontos. Mindig találunk valami sokkal fontosabbat. Bogyós játékot játszunk a számítógépen vagy találunk valami érdekeset a kertben, esetleg neki állunk szekrényt lomtalanítani. Igazából olyan energiákat és időt fordítunk az elterelésre, hogy akár 20-szor is képesek lennénk megcsinálni a halogatásunk tárgyát. A halogatásra való hajlam kétélű fegyver, mert rossz annak, akire jellemző, és őrületbe kergetheti a környezetét, de ezt lehet tudatosan fejleszteni. A halogatás nem egyszerűen lustaság vagy szétszórtság, hanem a előfordulhatnak mélyebb lelki fékek is.
Íme a halogató típusok:
Dacos:
Aktívan ellenáll, reakciójának lényege, hogy ne mondják meg neki ,hogy és mikor csináljon meg bármit.
Túlvállaló:
Állandóan valamit tevékenykedik, bevállal, gyakran extrém feladatokat is és nem figyel magára és a feladatok minőségére. Imád mártír lenni.
Kényelmes halogató:
Kerüli a túl nagy stresszet, kihívást jelentő feladatokat. Elve az, hogy a feladat várhat, ha valami örömteli tevékenység van kilátásban és előbb vagy utóbb valaki megcsinálja helyette.
Tökéletességre törekvő:
A magas elvárások miatt nem kezd bele, vagy nem meri befejezni a feladatokat.
Álmodozó:
Motivált, de nem jól, vagy egyáltalán nem méri fel és tervezi meg tevékenységét. A feladatra koncentrálás nehezére esik és nem szereti, ha visszatérítik a földre.
Aggódó:
Fél a változástól, a kockázatokról, nem bízik önmagában.
Kríziskeltő:
Az utolsó pillanatok szorítása, vagy valamilyen kényszer, vagy vészhelyzet beálltára számít, így biztosítva maga számára a kellemes izgalmi szintet.
Akkor mit tehetünk a halogatás ellen?
- Halogatás a munkakörnyezetben jóval ritkább, de előfordul,főleg akkor mikor nem jó a motivációs rendszer.
- Ha tehát valakinek tartozunk egy beszámolóval vagy szorít a határidő minket , akkor bátorítást adhat a környezetünk, vagy mi is saját magunkat lelkesíthetjük. Fontos és motiváló lehet, ha tudjuk, hogy az egyes munkafolyamatok hogyan épülnek egymásra, és ismerjük, mi múlik azon,
ha mi késünk egy feladattal.
- Ha nagy feladatot kapsz érdemes részekre bontai. Így a nagy, távlati célok fenyegető jellege csökken, elérhetőbbé, betarthatóbbá, tervezhetőbbé válnak.
- A halogatás oka lehet mélyen személyes ok, aminél érdemes mélyen magunkba néznünk és megvizsgálnunk viselkedésünket. Lényeges , ha rájövünk mi az a szituáció vagy kötelesség amitől tartunk, akkor érdemes direktbe megcsinálni, Persze utána ünnepeljük meg magunkat valami jó dologgal.
Összefoglalva mit is kell tenni az ügy érdekében? A válasz :
A halogatás úgy kerülhető el, ha a határidőt jelen időben képzeljük el, tehát ha például egy projektet a jövő hétre kell befejezni, úgy kell tekinteni, hogy a dolog „most” aktuális, nem pedig „majd”, mert nem fogod az utat megtalálni, ha nem magad válsz az úttá.
Utolsó kommentek