- Benzaiten Tréning

A magányosság komoly lelki sérüléseket (illetve krónikussá válása után súlyos fizikai betegségeket) okozhat. A krónikus magány ugyanolyan mértékben rövidíti meg az életünket, mint a dohányzás.  De amíg a cigaretta veszélyeire számos médiumon keresztül próbálják felhívni a figyelmünket, addig a magányosság – figyelmeztet a pszichológus Guy Winch – alattomosan férkőzik az ember bőre alá, és talán észre sem veszi, hogy milyen és mennyi problémát okoz.

A magányosságot nagyon fontos elkülöníteni az egyedülléttől. Utóbbi kreatív időtöltéssé, önismereti forrássá, konstruktív cselekedetek platformjává válhat. A magányosság érzése ezzel szemben mindig lehúzza és tönkreteszi az embert.

Kihangsúlyoznám az „érzés” szót: magányosnak lenni eléggé szubjektív dolog, mely nem a külső tényezőkön múlik (hiszen társaságban is lehetünk magányosak), hanem saját hozzáállásunkon, és azon, hogyan éljük meg a helyzetet. Mint minden érzés, a magányosság is örvényszerű jelleget ölt, folyamatosan egyre mélyebbre taszítva az embert nem kívánt állapotba, felerősítve a nem kívánt érzést. Ennek oka, hogy a magányosság eltorzítja a percepciónkat és összezavarja a gondolkodásunkat.

Olyan viselkedést vált ki (mások kerülése, önmagunk leértékelése, visszahúzódás, mások irántunk való érzéseinek érvénytelenítése), mely önbeteljesítő jóslatot létrehozva tovább mélyíti magányunkat, még több lelki fájdalmat és a világtól való elvonulást okozva. Ezek után pedig egy olyan ördögi körbe kerülhetünk, amit nem könnyű megtörni.
A magányos emberek sokszor elkövetik azt a hibát, hogy vagy nem is próbálkoznak, vagy ha igen, akkor félelmeik által vezérelve olyan sután, visszahúzódón vagy „furcsán” viselkednek, hogy sikerül elérniük, hogy tényleg kerülni fogják őket a többiek. A magányos ember nincs könnyű helyzetben, ha ki akar szabadulni ebből az egyre inkább lehúzó örvényből, de helyzete nem reménytelen. Alább a már említett Guy Winch TED Ideas-on megosztott tippjeit olvashatjátok, melyek a magányossággal vívott harchoz hivatottak némi eszköztárat nyújtani.

Ezen szokások azok, amelyek segítenek a magány érzésének megértésében és megküzdésében.

Cselekedj!
 

Nagyon sok embertől hallom, hogy „Ha őket nem érdeklem, én miért keressem őket?” c. mondatot. Itt a az gond, amit már fentebb említettem: a magányosság torzítja a percepciót és a gondolkodást. Ebben az állapotban (meg szerintem amúgy is) igen nehéz eldönteni, hogy tényleg nem érdekled az embereket, vagy saját magadat látod így?
Ezzel a hozzáállással csak annyit érsz el, hogy tényleg magadra maradsz, ezért inkább cselekedj! Nézd át az ismeretségi listádat és vedd fel azokkal a kapcsolatot, akikkel régóta nem beszéltél! Találj 5 embert, akikkel jóban voltál, közeli barátok voltatok, és beszélj le velük egy találkát!

Áldásos kétely

Persze bátornak lenni és kezdeményezni igen nehéz, ha közben folyton az megy a fejedben, hogy elfognak utasítani, kiröhögnek, hülyének néznek, stb.

Egy szóval kételkedsz magadban. Helyes, ezt szintén a magányosságtól megfáradt elméd mondatja Veled.
De   ki ezt a kételyt, és ne csak a sikerben, hanem a negatív okokban is kételkedj! Igen, a barátaid, volt kollégák, ismerősök, kis család nem kerestek meg, mikor azt ígérték hívni fognak, igen, elfelejtették a szülinapod, és a múltkor a pályaudvaron nem köszöntek vissza Neked. De biztos vagy benne, hogy ez miattad van, hogy ez mind Rólad szól? Nem lehet, hogy ők is ugyanolyan emberek mint Te? Tele problémákkal, sok melóval, rengeteg gyerekkel – tehát lehet tényleg nem volt idejük, lehetőségük Rád. Nem tudhatod, hogy mások mit miért csinálnak, mert nem vagy sem gondolatolvasó, sem mindenható. Ha tudni akarod, hogy mi az oka, amiért az ismerősök elhanyagoltak, akkor szervezz le velük egy találkát és kérdezd meg!

Csak pozitívan!

A magányosság állapotában lehetetlennek érezzük az optimizmust, de itt most nem is erről van szó.  A trükk annyi, hogy sokkal nagyobb esélyed van a sikerre, ha pozitívan, vonzó módon adod elő magad, mintha bánattal telt hangon rágalmaznád a másikat. Ezért lehet célszerűbb kezdetben írásban megkeresni a másikat, mert ott könnyebb kontrollálni, mit és hogyan mondasz. Lehetőleg kerüld a másikról ítéletet alkotó megjegyzéseket
(Nem kerestél, hónapok óta nem hallottam felőled, nem hívtál pedig ígérted, stb.) és helyette beszélj pozitívan
a saját érzéseidről, mint pl.: 

Épp rád gondoltam, nagyon hiányzol, szívesen meginnék Veled egy kávét és hasonlók. Ezen kívül nagyon fontos, hogy légy pontos és konkrét, mert a “majd valamikor” – okból soha nem lesz semmi.  Nyugodtan kérdezz rá, hogy a másiknak melyik nap jó az elkövetkező két hétben, vagy ajánlj fel egy konkrét programot (Jövő héten menjünk el valamilyen klassz helyre, bedobunk vmit itt és itt?).

A fentebb bemutatott technikákkal kezedbe veheted az irányítást, hogy ne a magányosság által beléd ültetett félelmek realizálódjanak, hanem amit tényleg szeretnél elérni a kapcsolataidban.  Nyúlj ki az emberekért körülötted, légy aktív és pozitív, és felejtsd el, hogy minden rossznak Te vagy az oka. 

Fontos, hogy tudd azt az alapvető igazságot,nem a helyzet, hanem annak értelmezése és az arról alkotott elképzelésünk és hozzáállásunk fogja eldönteni, hogy meddig jutunk és mit érünk el!