- Benzaiten Tréning

Mikor felkelünk és elkezdünk egy új napot, megtesszük a szokásos köreinket. Iszunk egy kávét vagy teát, megreggelizünk és mint minden modern ember,belelesünk a napi elektronikus sajtóba vagy nyomtatott sajtótermékbe.

Ízlések és pofonok; én az „életmód” rovatokat szoktam megtekinteni. Egy kis könnyű reggeli olvasnivaló. Feltűnt, hogy mennyi cikk foglalkozik – szakértővel a háttérben vagy nem szakértővel konzultálva- a stresszel. Általában külön választva a testi vagy lelki tüneteket, amik eredetileg összefüggenek. Az egyik következik a másikból: pro és kontra.Amit észre vettem, hogy folyamatosan az a téma, mi történik ha túl sokat „stresszelünk” és hogyan kell megküzdeni “a csúnya és gonosz stresszel”.Biztosan kijelenthetem olyan , hogy  „megküzdeni” nincsen. Ettől nem fog elmúlni a stressz által okozott probléma, mert ha a másik oldalról nézzük, stressz nélkül nem lennénk képesek létezni. A jó stressz nem okoz gondot, mert nélküle életben sem tudnánk maradni, mert segít az általános problémák elhárításában és a célok elérésében.

Persze meghatározás szerint a distressz – a stressz azon állapota, amely már káros-  okozhat problémát, de a megküzdést nem szabadna így megfogalmazni. A hangsúlynak ott kéne lenni, hogyan előzzük meg ezt az állapotot. Az ember képes új dolgokat tanulni, így  meg lehet tanulni kezelni a folyamatot még mielőtt nagyobb baj lenne.  Ha a fizikai oldalról közelítjük meg ezt a témát, láthatjuk, hogy mennyit foglalkozunk azzal , hogy mit eszünk – vitaminok, egészséges ételek, szénhidrátmentesen stb-  és mikor, mennyit.  Persze az odafigyelés segíthet, hogy a testünk egyensúlyban legyen, így akár a szellemünk is. Tudjuk, így profitálhatunk magunkból még többet.

Viszont az egészség szempontjából elengedhetetlen, hogy figyeljünk a lelkünkre és szellemünkre is, mert így lesz egész a saját életünk.  A pszichénk is igényli a fitten tartást. A gyakorlott eleme  meg tudja oldani a negatív stressz által okozott problémákat. Nem omlik össze, nem hátrál meg és nem is harcol vele. Egyszerűen megkeresi a legjobb megoldást, ami számra – minden ember a saját habitusának megfelelően – könnyebb és célravezetőbb.

Nem utolsó sorban emlékszik is ezekre a fogásokra. A stressz  minden nap velünk együtt kel és fekszik. A kérdés az, hogy mennyire tudjuk idomítani. A pozitív és a negatív stressz között a határvonalat ott lehet meghúzni, mikor már a mindennapi életünket sem tudjuk élni a stressz miatt, betegek és  frusztráltak vagyunk és az alapvető feladatokhoz is rosszul állunk hozzá.
Na ez a distressz, de meg lehet szelídíteni.

Előzőleg említettem, hogy mindenki a saját személyiségének megfelelően álljon hozzá a megoldáshoz vezető módszerekhez. Például, ha valakinek a csend nem jelent megnyugvást, de azt hallja és azt a tanácsot kapja, hogy “de neked igenis csönd kell” és ezzel próbálkozik, az nem fog működni. Fordított helyzetben is így van, ha valakinek elvonulásra, csendre van szüksége, lehetőleg kerülje el az „aktív stresszoldó” programokat, hiába  mondják azt a guruk, hogy így aktívabb leszel. Biztos hogy nem, csak le leszel még jobban merülve és a stressz csak hopp, megint előadja  számodra saját tragédiádat.

Tehát azt kell választanod, ami számodra jó és ne érdekeljen, hogy a barátaid, a szomszédod vagy bármiféle spirihuszár azt mondta „hogy”.  Én az utóbbi példát nem feltétlenül tudnám beilleszteni az  életembe és a stresszeimbe. Alapjáraton nekem az tesz jót, ha kifárasztom magam. Tenisz közben ütöm vágom a labdát- néha üvöltve- vagy futás közben érzem minden izmom és vérem lüktetését. Ilyenkor nem gondolok soha sem az adott problémára vagy fennálló helyzetre, csak a testem és én vagyok, meg az út, a táv vagy az  ütő a kezemben.  Miután ez a szertartás véget ér, fáradt vagyok testileg, de az agyam nagyon tiszta és teljesen máshogy állok hozzá az adott problémához.

Nyugodtan és megfontoltan tudok dönteni és a stressz szépen leül és megelégszik ennyivel.

A stressz a nyugati kultúra természetes velejárója, ezért elfojtani vagy nem venni róla tudomást ugyanolyan  zsákutca, mint démonizálni. Felmerül itt a kérdés, hogy : mindnyájan tisztában vagyunk a stressz negatív következményeivel és életünkre való hatásával,de biztos hogy helyén kezeljük azt?Akárhová nézzünk, rengeteg interakció közül kell választanunk. Van az eszméletlen mértéket öltő  információ áradat amit folyamatosan szűrnünk, kategorizálnunk kell és  folyamatosan szükséges az alkalmazkodás is.  A változás jó, és ezt elfogadni is egy remek tett önmagunkra nézve… mégis inkább ne lett volna.  Ahhoz, hogy ne úgy érezzük, hogy ez a valószerűtlenül képlékeny világ csak a distresszt támogatja, elsőnek el kell fogadnunk, hogy a ha meglegyint bennünket a változás szele,  megállítani már nem tudjuk. 

Viszont építhetünk szélmalmot magunkban.

Mi kell ehhez?

Elsősorban -az előbb leírtakon kívül- egy hobbi vagy coping – megküzdési készség–  alkalmazása.

A hobbi bármi lehet, ami kikapcsol. Ha sportolni szeretsz, sportolj. Ha a kreatív dolgokat szereted, keress olyan foglalkozást, ahol megmutathatod ezt a képességedet. A hobbik jelentős szerepet játszanak az agyi működés  támogatásában. A stressz így nem tűnik akkora feladatnak, mintha csak a napi robotnak élnénk. Akármilyen hobbit választasz, jobb lesz agyad oxigén ellátása, ami hatással van a memóriádra és az idegrendszeredre.

Emelett emeli általános jó hangulatot is. Könnyebben, dinamikusabban reagálunk bármire. 

A másik lehetőség (ek) a stresszel való megküzdésre a coping.  Két aspektusát különítették el a szakemberek: az érzelem-orientált és a probléma-orientált megküzdést. A sikeres stresszkezelés érinti mindkét oldalt, tehát foglalkozik a stresszt kiváltó tényezőkkel, problémával, illetve kezeli az azok által kialakult érzelmi tüneteket (félelem, csalódottság, nyomott hangulat, szorongás).

A varázsige itt is : a felkészítés a sikeres alkalmazkodásra.

A stresszre nem elfojtandó problémaként vagy gonosz istencsapásaként kell viszonyulni, hanem olyan lehetőségként, mely jelenlegi helyzetedről, viselkedésedről ad visszajelzést, melyre építve számos területen fejlődhetsz. Fontos, hogy tudd azt az alapvető igazságot, mely nem csak a stresszre értendő: nem a helyzet, hanem annak értelmezése és az arról alkotott elképzelésünk és hozzáállásunk fogja eldönteni, hogy meddig jutunk és mit érünk el! 

Ha megtartjuk és megfogadjuk ezeket a megoldásokat, akkor minden tekintetben javulni fog a stresszel való kapcsolatunk.