- Benzaiten Tréning

Testnek és léleknek szinte ugyanaz a táplálék szükséges csak más formában. Mikor odafigyelünk magunkra fizikai értelemben, hogy mit eszünk, mennyit és mikor mozgunk, az a lelki állapotunkra is hat.

A mozgás - ami örömet okoz és ezért mindenkinek érdemes olyan sportot űzni, amit szeret  - segíti az endorfin termelést, így a depresszió is megelőzhető.  Ez nem azt jelenti, hogy nem lehet rossz hangulatunk vagy nehéz időszak az életünkben, miközben sportolunk, de az aktív életmóddal könnyebben megbirkózunk a negatív helyzetekkel.

Nem is gondolnánk, hogy az étkezés is befolyásolja a lelki állapotot. A kiegyensúlyzott étrend hozzájárul a nemcsak a harmonikus testkép kialakuláshoz, de a lelki egészséghez is. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha megfigyeljük mi az ami jó nekünk - ténylegesen nem csak azért, mert finom és most akarok  késő este például krémest enni -  akkor testünk meg fogja ezt hálálni és nem fog olyan kényelmetlen fizikai tüneteket produkálni ,  mint puffadás vagy a kajakóma. Igen, ha  a kajakómát észleljük magunkon az nem csak a túlevés miatt van, hanem, hogy olyan étellel lőttük túl a célt, ami nem kell a szervezetnek. Aki ételallergiával él együtt, annak nem hat ez az információ az újdonság erejével, de akiknek semmilyen ételintoleranciája sincsen, ők is megtapasztalják a habzsi-dőzsi úgymond sötét oldalát.

Odafigyeléssel és egy kis testtudatossággal megelőzhetjük a nem várt kellemetlenségeket. Ha  a reggeli kávét éhgyomorra iszom és ettől fáj  a gyomrom, akkor lehetőleg előtte igyak meg inkább egy pohár vizet vagy egyek kekszet, mert így nekem is könnyebb lesz. Nem fog fájni a hasam, ergo nem leszek feszült emiatt.  Tudom itt sokan a teát javasolnák a kávé helyett, de jó az, ha gyakorlunk egy kis együttérzést a koffein-és kávéfüggők felé.   

Tehát már tudjuk miért jó jól enni és mozogni és  azt, hogy  megéri az a fizikai és lelki egészségünkkel foglalkozni. Viszont mi történik akkor, ha túlzásba visszük az egészség-mániát?  Mi történik akkor velünk ?

Ha az egészség kényszerré válik, akkor már köszönőviszonyban sincsen a tényleges egészséges életmóddal.        Az ilyen típusú függés Orthorexia nervosa elnevezést viseli, vagyis ezt nevezzük egészséges étel függőségnek.     A táplákozási zavarok kialakulásában számos tényező közre játszik.  Ilyen a kor karcsúság-vagy testkép ideálja.         A túlzott elvárások, bizonytalanság vagy  a betegségre való hajlam. Olyan szociológiai és pszichológiai  modell határozza meg, amely inkább a kialakulást hajlamosító és kiváltó tényeket integrálja egy mintába.  Amit nagyon érdekesnek találok, hogy a  orthorexiát kifejezetten a jóléti társadalmak hozták létre. 
 

Egy olyan kultúrában,   ahol nincsen élelmiszer fölösleg, biztosan nem találunk evészavarral és új diéta-trendekkel küzdő embereket. Nyilvánvaló, hogy a média és a társadalmi “téves” elvárások befolyásolják az emberek életstílusát és ez nem csak a nőket, de a férfiakat is érinti. Előszőr 1997-ben írták le a jelenséget.  Steven Bratmant amerikai  pszichiáter foglalkozni kezdett orthorexia jelenségével, mert azt vette észre egyes emberek túlzottan is egészségesen élnek.

Az orthorexia nervosa - röviden ON - amolyan trendként jelenik meg az adott személy életében.   
         

A tiszta étkezés elméletén alapszik, amely azt taglalja nagyon szigorúan, hogy mit kell kitiltani és elkerülni az étkezésünkben. Minden étel alapanyagának válogatott minőségűnek  kell lennie. Akik ON függők, olyan ideákat, filozófiákat, trendeket és életmódrendszereket követnek, illetve úgy építik fel az életüket, melyeknek sok esetben az ég adta világon semmilyen tudományos alapja nincsen. Azzal nincsen probléma, ha az ember kerüli a nagy mennyiségű cukrot és a glutént. Figyel rá, hogy mit miért eszik és hogyan. Az olyan étrendek, mint a nyers ételek fogyasztása vagy a vegán étrend önmagukban is elég ingoványos talajon állnak, de itt nem az a kóros, hogy valaki  így eszik, hanem ha túlzásba viszi. Az egészsége már nem érte van, hanem magért a filozófiáért és a küldetéstudatért, ami barátok közt is a fanatizmus alapjait fekteti le.

A szigorral, a megingathatatlansággal és a kontroll mániával van itt baj és persze a teljes rugalmatlansággal.        Ha az ON-es úgy dönt, hogy ő biza fotoszintetizálni fog, akkor ezt a téves hozzáállást nehezen lehet kipalántálni belőle. Azt eszi, amire ő azt mondja, megfelelő számára és az elveinek. Az ON  embernek fontos a tisztaság és       az egészség, annyira hogy ezt az étkezést nem szakítaná meg semmi pénzért. Akkor sem, ha a nagymamájának születésnapja van, baráti szalonnasütés vagy csak egy póker parti. Kivétel nincsen, de ha még is bele megy -         kizárt - akkor olyan mély és maró bűntudat kezdi gyötörni, hogy még drasztikusabb megoldásokhoz nyúl.
Egy időben jóga gyakorlók és vegánok körében volt divat, hogy 4 napig csak sós vizet ittak, hogy átmossák a szervezetüket. Az biztos sikerült is nekik, de a veséjük és a vízháztartásuk biztosan kapitulált, ők mégis hittek benne.

Erről szól ez a függőség is. Ha nem tudja a berögzött rendszer szerint élni az életét - vagy enni az életét - akkor inkább nem megy el sehova. Se barátok, se család. Az ilyen típusú ember nem eszik a főnök szülinapi tortájából, nem megy moziba, saját magával hordozza az ennivalóját és ha valaki megjegyzést tesz erre, azt még ki is oktatja, hogy mennyire elmaradott. ON-val ugyanis társul egyfajta felsőbbrendűségi érzés másokkal szemben. A szigorú étrend, a szabályok következetes betartása, és a hit abban, hogy csak az egészséges ételeket veszi magához valaki, akkor automatikusan szeretné ellenőrzése alá vonni azokat is, akik szerinte gyengék. Ugyanis így igazolja magának elmélete helyességét. A kényszeresség nem csak az étkezéshez fűződő viszonyában jelentkezik, hanem az élet számos más területén is. Rituálisan ragaszkodnak az időpontokhoz, a szokásokhoz, kezdve azzal, hogy vásárolok répát és csak ott és akkor.  Vagy csak a bizonyos méretű paradicsom a megfelelő és abból csak 10 darabot veszek egyszerre.

Páratlant már nem, és ha nincsen annyi paradicsom, akkor meg se veszi és ez okoz némi belső feszültséget is. Ebben az életmódban az a veszélyes, hogy fizikailag nagyon hamar tönkre teheti magát és szociálisan elszigetelődik, és egy idő után- valljuk be- kifejezettem idegesítő lesz a környezete számára. Az orthorexia nem teljesen étkezési zavar, mint egy anorexiás esetében. Míg egy anorexiásnak az a célja, hogy fogyjon, addig az orthorexiásnak csak az egészséges és tiszta életmód. Az orthorexiásnál nincs visszacsatolás, mint egy anorexiásnál, mert nem tűnik az elején annyira drasztikusnak  és pont ezért veszélyes. A hitén és a rögeszméjén kívül nem kapaszkodik semmibe. 
 A hitrendszere miatt kerülhetnek olyan helyzetbe - főleg ha nagyon egysíkú diétát követ -  hogy vas-, vitamin- és nyomelem hiány lép fel.  A hiányokból kialakulhat kóros szívelégtelenség, vese-és gyomorbántalmak, a neurológiai betegségekről nem is beszélve.  

Hosszú évek alatt derül csak ki, hogy amit az orthorexiás egészségesnek vélt, valójában tönkre tette őt. 
Az ilyen típusú emberekkel nagyon nehéz bánni.Nehéz családtagok, barátok, kollégák és kliensek számára.
A rugalmatlanságuk rabjai, amit kellő segítséggel fel lehet oldani, de csak akkor, ha szembesítjük a hibás értékrendel, de ez nagyon hosszú folyamat.