Cigaretta: Hosszú lenne elmesélni,hogy miért és hogyan szoktam rá, de a leszokást megelőző 10 évben az életem minden területét meghatározta az, hogy dohányzom.
Egy „bagós” barátnőmmel (aki utánam két héttel tette le a cigit) annyira megszoktuk, hogy füstölve beszéljük meg a mindennapokat és a problémákat (amióta ismertük egymást, mindketten cigiztünk), hogy a leszokás után hetekig szenvedtünk attól, hogy hogy a fenébe kell füstmentesen beszélgetni?Hogyan várunk a buszra 10 percet, ha nem gyújthatunk rá? Ha felhúzták az agyunkat (ami valljuk be, sem nála, sem nálam nem egy komplikált folyamat…), csak néztünk mint hal a szatyorban, és fogalmunk sem volt (illetve fogalmunk volt, csak gyakorlatunk nem volt benne), hogy cigaretta nélkül hogyan lehet ezt úgy levezetni, hogy abba senki ne haljon bele (Ezúton is kifejezném minden tiszteletemet közvetlen környezetünknek!). És még sorolhatnám, hogy milyen téren mennyit szenvedtünk, de a lényeg a tényleg : függtem a cigarettától.
De miért is?
Számos elmélet született már arról, hogy valaki miért lesz dohányos, de őszintén szólva ezek inkább azt magyarázzák, hogy miért olyan nehéz leszokni róla. Ezen elméleteket felhasználva próbálnak trükköket, technikákat és fortélyokat bevetni, hogy a dohányos ne gyújtson rá, de amint az a füstölési statisztikából látszik, nem túl sok sikerrel. Ez mind szép és jó, de segít valamit is a leszokásban? Nem hiszem. Legalább is kétségeim vannak afelől, hogy ha anno barátnőmmel kiültem volna nikotinos rágót rágva origamizni egy tálca égő mécses mellé az erkélyre, akkor leszoktunk volna. Ugyanakkor az akkoriban új őrületnek számító e-cigi hónapokig tisztán tartott, pedig nem nikotinos patront vettem bele. Mit nyújt az e-cigi, amit más leszoktató módszerek nem? (Félreértés ne essék, nem pártolni vagy reklámozni akarom az elektromos cigarettát, mert valljuk be, nagyjából ugyanolyan káros mint a rendes dohány, csak a környezetünk nem szenved tőle annyit.)
A leszokás első nehéz lépéseit,amelyet a füst utáni a vágyakozás kísér végig. Folyton önmagunkkal küzdve,hogy képesek legyünk az általunk kitűzött célt elérni.
A legnehezebb még is az volt,hogy a vágyakozás létét, hogyan lehet átalakítani, anélkül hogy szépen lassan be ne csavarodjunk. Cigarettázás közben átérezzük és látjuk azt, hogy lélegzünk. A légzés pedig a legfontosabb aspektusa az életünknek, hiszen anélkül pár perc alatt meghalnánk. Az első megnyilvánulásunk ebben az életben a levegővétel, az utolsó pedig egy lehelet. A kettő között pedig csináljunk bármit, lélegezni biztosan fogunk. Aztán arra gondoltam egyszerűbb, ha magával a "történettel és az áramlással,légzéssel" foglalkozok. A leszokás érdekében mentesnek kellett lennem minden ellenállástól, hogy érvényre tudjam juttatni a taoizmus világszemléletét,miszerint;
„Nincs nagyobb bűn, mint engedni a mohóságnak, nincs nagyobb baj, mint az önmérséklet hiánya, nincs nagyobb veszedelem, mint a nyerészkedés vágya"
Az élettel, a körülöttünk lévő környezettel folyamatosan kapcsolatban állunk minden egyes levegővétellel.
„Egy levegőt szívunk” másokkal, vagy épp nem vagyunk hajlandók erre, így kontrollálva a kapcsolatba kerülést illetve izolációt. Ha „elakad a lélegzetünk”, akkor korlátozva érezzük magunkat, míg mikor „fellélegzünk”, a szabadság megnyugtató érzése jár át minket. Amint látjuk, a légzés egy cserefolyamat, nem csak biológiailag, de átvitt értelemben is (kontaktus, szabadság, adás-kapás), éppen ezért egyensúlya boldog, elégedett élethez vezet. Aki a légzését kontrollálja, az életet kontrollálja. Egy harcművészeti technika, vagy meditációs módszer, jóga vagy sport, de akár valamilyen hangszer megszólaltatásának elsajátítása is mindig a helyes légzéssel és a helyes légzéshez szükséges testtartással kezdődik.
A dohányzás ugyanezt nyújtja: nem a nikotin nyugtatja le bagósokat, nem is a tűz látványa, vagy az hogy, közben elmondhatja élete minden fájdalmát. Ha ez igaz lenne, akkor a leszoktató módszerek működnének. Nem. Ami a dohányzásban nyugtat és leköt minket, az az, ahogyan a füstöt ki- és beszívjuk. Hosszan, sietve, felváltva, füst karikát fújva, teljesen mindegy: én döntöm el, én irányítom, és ami legfontosabb: át is érzem, sőt látom is, minden egyes slukknál.
Amit egy bagósnak meg kell tanulnia, hogy a légzés szabályozásához és átéléséhez nincs szüksége cigarettára. Őszintén szólva tényleg jó dolog és hálás vagyok a ciginek, amiért leszokhattam róla.
Utolsó kommentek