Az autóvezetés maga a változás. A forgalom örökké változik és jobb esetben van 2 biztos mankónk :
a kresz és az önbizalmunk, amik segítenek eligazodni a forgalom dzsungelében.
A vezetés alatt folyamatosan figyelünk, alkalmazkodunk, fékezük, elindulunk …. és közben azon
gondolkodunk, hogy az előttünk haladó hogyan kerülhetett az utakra. Értjük, hogy fő az önbizalom, de azért mégis ez a szerencsétlen, aki előttünk halad, jobban tette volna, ha elmegy inkább szőnyegszövő, kötő vagy gyöngyfűző tanfolyamra, mint a mi haladásunkat hátráltatná.
A hülye nő.
A sztereotípiák érdekesen működnek, mert még a női vezetők is úgy gondolják, hogy aki lassú és bizonytalan vezető az biztos csak nő lehet.
Miért van ez így? Miért hisszük hogy a női vezetők rosszabbak, mint a férfiak?
A vezetési stílus nem csak a tanult folyamatokból áll össze, hanem sok minden mással is összefügg.
Például nagyon befolyásolja a személyiségünk; hogy mennyire tűrjük a stresszt, mennyire vagyunk empatikusak, nyugodtak vagy ijedősek és mennyire türelmetlenek vagy türelmesek. A vezetési attitűdökkel kapcsolatos hitrendszer a rosszul beidegződött sztereotípiákból ered. A közvélemény kutatások - és egyébként, ha megkérdezünk egy férfit - kimutatták, hogy az erősebb nem zsigerből jobb vezetőnek tartja magát, mint a nőket.
A statisztikák meg is állják ebben a helyüket, addig amíg csak a parkolásról van szó.
A férfiak jobbak a parkolásban - oké a nők nagy többsége nem jó benne, de léteznek olyan nők, aki kiválóan parkolnak - akár milyen korú, hátterű vagy gyakorlatú férfiember gyorsabban és pontosabban parkol le, mint a nők. Ebben az atavisztikus örökségek is benne vannak. A férfiaknak jobb a térlátásuk és jobban tudnak tájékozódni. Hozzáteszem, ez nem kizárólagosan csak a férfiakra igaz, mert a nők köreiben is megtalálhatóak a térképagyak és a jó térlátással rendelkező egyedek. Alapjában véve ez akkor is férfi tulajdonság, végül is ők vadásztak anno és tettek meg több száz kilométert a préda elejtése érdekében.
Az előbbi magabiztos megnyilvánulás, hogy a férfiak jobb vezetőnek tartják magukat a nőknél, csak a férfiakra jellemző tulajdonság. De biztosan így van ez?
A nőknél más a helyzet, ha egy nőt megkérdezel hogy jobb vezetőnek tartja magát a férfiaknál, arra az lesz a válasz hogy nem. Ez nem azt jelenti, hogy kevesebb önbizalommal rendelkeznének, hanem hiányzik belőlük, ami férfiaknál megvan : hogy ebből presztízs kérdést csináljanak. Pedig a női vezetők sokkal megfontoltabbak és körültekintőbbek, mint a férfiak. Sokkal előbb észlelik azt, hogy mit fog a másik tenni, de ahhoz hogy jól oldják meg a helyzetet sokkal bátrabban kell viselkedniük. Az biztos, hogy ha egy nem magabiztos nő találkozik egy agresszív férfi vezetővel az utakon; automatikusan hibát fog elkövetni az agresszív megnyilvánulás miatt és
ettől tényleg rosszabb vezetőnek tűnik.
Ezért él ez a “urbanlegend”, hogy a nők rosszabb vezetők, mint a férfiak.
Egy ausztrál autó szimulációs vizsgálaton különböző vezetői tapasztalattal rendelkező nőket kértek meg a részvételre. Két csoportra osztották őket, függetlenül attól, hogy milyen korúak és milyen végzettséggel rendelkeztek. A kísérlet első csoportjának csak vezetniük kellett. A második csoportnak pedig a vezetés
alatt folyamatosan becsmérlő és negatív jelzőket mondtak a vezető stílusokról és egyébként a nőkről.
Ezek után rengeteg balesetet okoztak, míg az első csoport még csak egy koccanást sem idézett elő.
Ez a kísérlet kiválóan mutatja a sztereotípiák által előidézni képes torz énképet és az önbizalomhiányt.
Hogyan függ össze az önbizalom a vezetéssel?
Egyszerű a válasz erre a kérdésre: elengedhetetlen hozzá.
A nemek között itt van legnagyobb a különbség: míg ha egy férfi önbizalomhiánnyal küzd, de vezet is egyben, valahogy kompenzálni képes ezt hiányt. Az autóban ülve magabiztossá válik. A férfi sofőrök - vezetési kvalitástól függetlenül - általában magabiztos vezetők. Kockázatvállalóbbak, agresszívebbek és nagyobb sebességgel vezetnek és sokkal gyakrabban versenyeznek idegen sofőrökkel. A férfiak autóbalesetben történő halálának kockázata ezekből adódóan kétszer magasabb, mint a nőknek. A nőknél a legtöbb hibázási/baleseti lehetőséget - a parkoláson kívül - a kanyarodás és a hirtelen csúszások okozzák.
A kockázatvállásra visszatérve érdekes tény, hogy a nőknél a mobiltelefon használat az amiben úgymond bevállalósabbak, mint a férfiak. A férfiak nem használják olyan szinten a mobiljukat autózás közben, mint a nők. Az tény - headset ide vagy oda - a kis kütyű elvonja a figyelmet a vezetéstől és még is a férfiak több hibát vétenek telefonálva és vezetve, mint a nők.
Hogy mi a titok ? Ők sokkal gyakrabban telefonálnak (63%-al többször) vezetés közben, mint a férfiak.
A pszichológiai és evolúciós kérdések:
A vezetés akarva, akaratlanul a férfiakból agressziót és versengést vált ki. Az előbb említett atavisztikus ösztönök, mint a térlátás vagy a jó tájékozódási képesség, nem csak a parkolásra vonatkoznak, hanem az egész rendszerre
Az autóvezetés a hímekből területfoglalási és agresszivitási hajlamot hozza elő. Régebben - és most is- sebességre és jó navigációs képességre volt szükségük a táplálékforrás megtalálására, a mozgó célpont bekerítésére és elkapására. A vezetés is tulajdonképpen ilyen. Ilyenkor a gyorsaság a férfiasságot, az ügyes manőverezés pedig a rátermettséget mutatja. A nagy autó a hatalmat, míg a gyors az erőt szimbolizálja.
Oké ezen szimbólumok - mint ahogy a csodaverdák is- kézenfekvő, hogy azt sugallják, hogy az illető mekkora alfa hímnek érzi magát. De honnan származik ez a területszerzési ösztön, pont a vezetésben ? Avatatlan szem is észre veszi a labdajátékok - foci, kosárlabda vagy kézilabda - alatt, hogy ott is létezik a területszerzés, hiszen át kell törni a védelmi vonalat, hogy pontot szerezz.
Területszerzésnek minősül a parkolás vagy a hirtelen bevágás, előzés. A mi ösztöneink is olyanok, mint az állatoké; az agresszivitásra kétféle módon reagálunk: harcolunk vagy elfutunk. A férfiak harcolnak, mert ez játszódik le bennünk ösztönszinten. A rizikó vállalást még fokozza az is, ha egy csinos nő ül akár mellette, akár a potenciális ellenfél mellett. Ha legtöbb férfi magába néz, azért tisztában van a tettei mozgatórugójával. :)
A nőknél azért működik jobban a párhuzamos figyelem, mert a szociális hálóért és a gyermekgondozásért voltak felelősek. Folyamatosan párhuzamosan kellett - még most is - végezni a különféle a tevékenységeket. Ezért lehetnek jobbak a multitaskingban, viszont ezért is érezhetnek folyamatos vágyat arra, hogy kapcsolatot tartsanak a környezetükkel (vezetés közben is telefonálva).
Itt egy probléma szokott lenni, ami igen fontos és valamilyen szinten ez is ősi - nem minden nőre vonatkozik, de többségre igen - hogy nem “néznek ki” a kisvilágukból. Magyarán nem használják a tükröket, ami azért elég nagy probléma, de mitől van ez? Ha nem látom a problémát, akkor nincs - az örök struccpolitika - illetve nem készülök fel a fenyegető területszerző hódítókra, mert hát én ugye nem csinálok ilyet. Pluszként meg kell itt említeni a térlátást.
A férfiaknak vezetés közben előny, hogy átfogó szemléletűek, egységben látják a dolgokat, és könnyebben tudnak egyszerre több adott célpontra koncentrálni.
A nőknek abban nyilvánul meg a nem túl jó térlátás, hogy
fejben nehezebben tudják elhelyezni a térben az autót, ami manőverezésnél jelent komoly hátrány számukra, de ezt kellő szorgalommal megtanulható.
Összefoglalva a tényeket:
Léteznek különbségek (perspektivikus látás, figyelem, rizikóvállalás), de amíg az egyik nemnél ez hátrány az a másiknál inkább előny. Viszont a vezetési technikánkat nem csak a hormonok határozzák meg, hanem a tapasztalat, a rutin, illetve a személyiségjegyekből és magánéletből származó egyéni különbségek. Azt hozzá kell tenni, hogy az önbizalom nem pótolja a tudást és ebbe a hibába a legtöbbet a férfiak esnek bele. A nőknek pedig arra kell gondolni, hogy jobban bízzanak magukban és az autójukban.
Utolsó kommentek