A tao eredetileg utat – pontosabban egy konkrét, meghatározott utat, ösvényt – jelent, ma is a csillagok útját jelenti az égbolton, de jelenti a bölcs utat is, amely célhoz vezet, a rendet és a törvényt, amely mindenben érvényesül.
Ebben a felfogásban hasonlít a hindu dharma fogalmára, annak karmikus vonatkozásai nélkül, illetve a dharmával ellentétben a taót a legtöbb kínai filozófus szubsztanciális tulajdonságokkal ruházza fel. Tárgyiasul, és magával a kifinomult ősanyaggal azonosul.
A taoizmus tulajdonképpen egy önismereti túra útvonal,ami nem csak a belső világunkba vezet,hanem a
környezetünk ösvényein is segít eligazodni. Legyen az akár egy hegy csúcsra vezető keskenycsapás vagy a
völgy mélysége,délibáb vagy egy tiszta tó tükre. Ha megtesszük mind a külső,mind a belső utazásunkat olyan
helyekre eljuthatunk, ami eddig rejtve volt előttük, vagy tudatosan(tudattalan) nem mertünk szembenézni vele.
Kereső: Mi a Tao pontosan?
Vezető: Nem határozható meg.
Kereső: Akkor hát elképzelhető?
Vezető: Nem, mert meghaladja a képzeletet.
Kereső: Akkor hát mit lehet elmondani róla?
Vezető: Azt, hogy a kulcsok kulcsa, amely számos ajtót nyit.
Kereső: Miféle ajtókat?
Vezető: Mindenét, ami jó. A boldogság ajtaját. A megértés ajtaját. A kiteljesedés ajtaját. A derű ajtaját.
És azt az ajtót, amely a világ jobbításához és nem megrontásához vezet.
Kereső: Kinél van a kulcsok kulcsa?
Vezető: Mindenkinél, csak többnyire nem tudnak róla.
Kereső: Tudsz segíteni, hogy megértsem?
Vezető: Megpróbálhatom. Talán abban segíthetek, hogy meglásd, meghalld vagy megérezd az Utat, de nem láthatom, hallhatom vagy érezhetem meg helyetted. Ahhoz, hogy jobban megértsd, ki kell nyitnod a belső szemedet, a belső füledet és a belső érzékeidet. Talán abban segíthetek, hogy kinyisd őket, de nem nyithatom ki helyetted.
/L. Marinoff/
A korai kínai spirituális filozófia legszikrázóbb egyénisége a taoizmus alapítója, Lao-ce volt. Kína történelmének a Kr. e . 8. századtól egészen a 3. századig terjedő időszaka nem a béke birodalma volt. Összeomlott a régi társadalmi és politikai rendszer az országot polgárháborúk sora marcangolta. A politikai zavargások időszakát , ami 500 évig tartott két részre osztják. Ennek az időszaknak első szakaszát a Tavasz és Ősz korszakának (Kr. e. 770-476) nevezzük. A korszak maga ugyan olyan véres és káoszos és több félig önálló feudális állam élén lévő 5 hadúr folyamatosan küzdött a hatomért, amit a Csou-dinasztia jóvá is hagy. Pénzzel és vassal támogat, aminek később
meg is lesz az eredménye, mert ezeknek a haduraknak az elkövetkező 300 évben sikerül Kína 150 hűbéres királyságát lecsökkenteni 44-re. A Tavasz és Ősz korszakát a centralizáció váltotta fel, amely során a Csou-birodalom fokozatosan bekebelezte és a későbbi királyságokból egy birodalommá kovácsolta az ókori Kínát.
Ezt a küzdelmes időszakot (ahol csak hatalomért folyt a harc) nevezik a taoisták, klasszikus kornak.
Lao-ce fiatalemberként a császári kormány levéltárosa volt, de hamar megutálta a folyamatos intrikákat és eltávozott az udvartól. A Tao-tö-king a taoizmus alapkötete ebben az időszakban született, igaz abban megoszlanak a vélemények, hogy maga a nagy gondolkodó vettette-e papírra a gondolatait, vagy többen szerkesztették hosszú évtizedeken keresztül. Az biztosan látszik, hogy több szerző működött közre a Tao-te-king létrehozásában a Tavasz és Ősz korszakában.
A mítosz sokkal “taoistában” áll hozzá a történethez:
Még a Csou uralkodók idején, amikor a nap mint nap új kegyetlen hadúr tűnt fel a horizonton és hullott alá, ahogy az őszi Nap hagyja el az égboltot, Lao-ce kiábrándulva a császári udvar életéből elkezdte megkeresni a számára megfelelő utat. A megvilágosodás és a szelídebb szemlélődés mellett döntött. Elindult Kína nyugati határa felé, hogy mélyebben tanulmányozhassa buddhizmust. A tibeti határra érve rábeszélte az egyik határőrt, hogy segítse papírra vetni a gondolatait. Ebben az 5000 szóban magyarázza el a világmindenség útját, illetve milyen változások szükségesek, mi mást lehetne még csinálni az országot tönkretevő, folytonos háborúskodáson kívül.
Kifejtette, hogy nagyobb teret kéne engedni a politikai döntéseknek, hogyan épülne be ez a természet rendjébe és a harmonizáló élet áldásairól is adott tanácsot. Filozófiáját elmondva a mester meghívta egy teára a határőrt.
Miután megitta, felállt és eltávozott Tibet felé.
Lao-ce eltűnt és soha többé nem látta senki.
Az írás amit a Ven-ce határőr készített a Tao-te-king volt. Ezek után annak szentelte az életét, hogy halhatatlanná vagy “hszienné ” lett Lao-ce tanításait terjessze.
Későbbi követői az “út” politika mentes változatát választották. Céljaik között szerepel az elmélkedés önmagunkról, a belső mindenség megtapasztalása és a harmonikus együttélés saját magunkkal. Több irányzata létre jött, ami nagyon enyhén tér el egymástól. A különböző iskolák hol egy, hol valamennyi elemét átvették a hagyományos taoizmusnak. Kifejezetten ironikus, hogy egy ilyen zaklatott időszakban született a világ néhány legkiemelkedőbb és legtartósabb hatású elméje, olyan gondolkodók, akik a törvényektől a művészeteken át a hadviselésig alkottak elméleteket, amiket gyakorlatban is beváltottak.
Lao-ce Konfuciuszhoz hasonlóan elvetette a régi vu vallás bonyolult dogmáit és szertartásait. Viszont annak ellenére, hogy mind két gondolkodó nagy hatással volt korára, a két filozófus nézete annyira különbözött egymástól, hogy Konfuciusz állítólag “érthetetlennek” találta Lao-ce világnézetét. Az oka ennek a nézett különbségnek pedig abban keresendő, hogy a konfucianizmus egy világi filozófiát, életvitelt követ, amelynek a bölcsesség a végcélja. Konfuciusz egy anyagi világban szeretett volna javítani az élet minőségén.
A taoizmus inkább egy metafizikai és az érzékek földjére koncentrál. A világegyetem útjának követői az
emberi léten felül emelkedve, mozgásos elmélkedéssel,meditációval és alkímiával igyekeznek elnyerni az örökkévalóságot.
Utolsó kommentek