A tao eredetileg utat – pontosabban egy konkrét, meghatározott utat, ösvényt – jelent, ma is a csillagok útját jelenti az égbolton, de jelenti a bölcs utat is, amely célhoz vezet, a rendet és a törvényt, amely mindenben érvényesül.
Ebben a felfogásban hasonlít a hindu dharma fogalmára, annak karmikus vonatkozásai nélkül, illetve a dharmával ellentétben a taót a
legtöbb kínai filozófus szubsztanciális tulajdonságokkal ruházza fel.
Tárgyiasul, és magával a kifinomult ősanyaggal azonosul.
A taoizmus tulajdonképpen egy önismereti túra útvonal,ami nem csak a belső
világunkba vezet,hanem a környezetünkösvényein is segít eligazodni.
Legyen az akár egy hegy csúcsra vezető keskeny csapás vagy a völgy mélysége, délibáb vagy egy tiszta tó tükre. Ha megtesszük mind a külső,mind a belső
utazásunkat olyan helyekreeljuthatunk, ami eddig rejtve volt előttük, vagy tudatosan(tudattalan) nem mertünk szembenézni vele.
Ahhoz ,hogy megértsük ésszel és szívvel ezt az ősi nézőpontot,meg kell
ismernünk az eredetét a forrását a magját,amiből szárba szökkent.
A korai kínai spirituális filozófia legszikrázóbb egyénisége a taoizmus alapítója,
Lao-ce volt.
Kína történelmének a Kr. e . 8. századtól egészen a 3. századig terjedő időszaka nem a béke birodalma volt. Összeomlott a régi társadalmi és politikai rendszer az országot polgárháborúk sora marcangolta. A politikai zavargások időszakát , ami 500 évig tartott két részre osztják. Ennek az időszaknak első szakaszát a Tavasz és Ősz korszakának (Kr. e. 770-476) nevezzük. A korszak maga ugyan olyan véres és káoszos és több félig önálló feudális állam élén lévő 5 hadúr folyamatosan küzdött a hatomért, amit a Csou-dinasztia jóvá is hagy. Pénzzel és vassal támogat, aminek később meg is lesz az eredménye, mert ezeknek a haduraknak az elkövetkező 300 évben sikerül Kína 150 hűbéres királyságát lecsökkenteni 44-re. A Tavasz és Ősz korszakát a centralizáció váltotta fel, amely során a Csou-birodalom fokozatosan bekebelezte és a későbbi királyságokból egy birodalommá kovácsolta az ókori Kínát.
Ezt a küzdelmes időszakot (ahol csak hatalomért folyt a harc) nevezik a taoisták, klasszikus kornak.
Kifejezetten ironikus, hogy egy ilyen zaklatott időszakban született a világ néhány legkiemelkedőbb és legtartósabb hatású elméje, olyan gondolkodók, akik a törvényektől a művészeteken át a hadviselésig alkottak elméleteket, amiket gyakorlatban is beváltottak. Lao-ce Konfuciuszhoz hasonlóan elvetette a régi vu vallás bonyolult dogmáit és szertartásait. Viszont annak ellenére, hogy mind két gondolkodó nagy hatással volt korára, a két filozófus nézete annyira különbözött egymástól, hogy Konfuciusz állítólag “érthetetlennek” találta Lao-ce világnézetét. Az oka ennek a nézett különbségnek pedig abban keresendő, hogy a konfucianizmus egy világi filozófiát, életvitelt követ, amelynek a bölcsesség a végcélja.
Konfuciusz egy anyagi világban szeretett volna javítani az élet minőségén.
A taoizmus inkább egy metafizikai és az érzékek földjére koncentrál.
A világegyetem útjának követői az emberi léten felül emelkedve, mozgásos elmélkedéssel,meditációval és alkímiával igyekeznek
elnyerni az örökkévalóságot.
Ha úgy döntöttél, szeretnél rálépni az önismeret és változás útjára és szeretnél részt venni az őszi "Faragtlan Fa" tréningünkön ,akkor ne habozz, vedd fel velünk a KAPCSOLATot!
http://benzaiten.hu/
http://www.facebook.com/benzaiten.trening
Utolsó kommentek