Beszélni- jobb esetben- mindenki megtanul,
kommunikálni viszont úgy tűnik, nem tudunk egymással.
Kommunikáció során információcsere történik beszéd és meghallgatás által.
A mai világban viszont két nagyon fontos tényezőben elvérzünk, ami miatt az egész kommunikációnk megbénul. Az egyik a beszéd, a másik pedig a meghallgatás…
Azok a szűrők!
Elmondani és teljességgel átadni, ami bennünk van nem csak azért és azoknak nehéz, akik képtelenek kifejezni önmagukat, hanem mindenkinek, mert azok a fránya, ún. kommunikációs szűrők megnehezítik a mindennapi társas érintkezéseinket mind a beszéd, mind a meghallgatás szintjén.
Ezek a szűrők a következők:
Érzelmi állapot
Mivel tudatállapotunkat erősen elhomályosítja az aktuális érzelmi állapotunk, így nem meglepő, hogy ugyanaz a helyzet „rózsaszín ködös’” állapotunkban teljesen más képet fest, mint mikor pl. félünk.
Kultúra
Természetesen az általunk és a másik által beszélt nyelv és képviselt értékek is torzíthatják a kommunikációt. Sőt, nem elég az azonos beszélt nyelv, ha a mögötte lévő jelentés eltér a két embernél.
Egyéni tényezők
Életünk minden pillanatának megélését elhomályosíthatják a korábbi tapasztalatok vagy tanultak nyomain általunk felállított értékek (értékítéletek), hiedelmek, félelmek, attitűdök és persze szándékok. Ezek két féle módon csaphatnak be minket. Egyrészt ha az ember valamit nagyon hallani, látni akar, akkor azt fogja is, mert az agyunk, tudatunk könnyen megtéveszthető.
Ennek eredménye:
Másrészt, ha nem teljesülnek elvárásaink annyira bezárhatunk, hogy meg sem halljuk, amit a másik mondani akar.
Fizikai tényezők
Itt nem csak az egyén fizikai vagy mentális állapotára kell gondolni (bár sokszor hisszük hogy a másik ezért nem fogja fel, amit mondunk neki…), hanem olyan egyszerű tényezőkre is mint a zaj, a távolság, a technika malőrök és minden ami, nehezíti hogy az üzenet eljusson egyik személytől a másikig.
Hogyan beszéljünk?
Számos kommunikációs tanácsot megfogadhatunk, melyek biztosan előbbre visznek minket a kifejezés útján, de ha betartunk pár alapszabályt MINDEN HELYZETBEN (tehát nem csak mikor fontos beszédet tartunk, hanem a postással, a gyerekünkkel vagy barátunkkal szemben is), akkor nagyon hamar a figyelem középpontjában fogjuk találni magunkat, mondandónk pedig kíváncsi fülekre talál majd – egyszerűen azért, mert hiteles közlőkké válunk a többi ember szemében.
Óvakodjunk a hamis beszédtől!
Aki hazudik, pletykálkodik, rágalmaz, attól előbb-utóbb elfordulnak az emberek. Hogy miért? Mert senki nem szereti, ha hülyének nézik vagy komolytalan spekulációkra kell az idejét szánnia, ráadásul mindenki tisztában van vele, hogy bármelyik pillanatban ő is terítékre kerülhet.
Óvakodjunk a haszontalan beszédtől!
Üres fecsegés, negativitás, állandó panaszkodás. Mind ismerünk ilyen embert, és általában a nagyon kedves „energiavámpír” kifejezéssel illetjük őket, mert öt perc alatt elszívják az ember életerejét. Ha mondanivalód tele van panasszal, sérelmekkel, szarkazmussal, ne csodáld, ha rád se hederítenek az emberek, mert semmi hasznuk nem fog származni abból, ha meghallgatnak.
Óvakodjunk a durva beszédtől!
A káromkodás valamilyen szinten beépült a mindennapjainkba, ettől függetlenül biztos mindenki járt már úgy, hogy egy amúgy értelmes mondanivalóval rendelkező embert egyszerűen nem tudott végighallgatni a sok b+ és egyéb közbeszúrások miatt. A sértő megjegyzések, az állandó és nem megfelelő stílusú ítélkezés, ha nem is felénk irányul, ugyanolyan hatással bír, mint a pletyka, így jobb ezeket elkerülni közléseinkben!
A helyes és hiteles kommunikáció alappillérjeit a történelmi Buddha már több mint két ezer évvel ezelőtt leírta, mégis valahogy hiába fedezi fel a tudomány is újra meg újra, képtelenek vagyunk alkalmazni. (Ami mellesleg szintén megérne egy elmélkedést, hogy miért vagyunk ennyire ellenállóak a hasznos tanításokkal szemben, míg gondolkodás nélkül befogadjuk a világraszóló marhaságokat…).
Hogyan hallgassunk meg másokat?
Tekintve, hogy amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten, ezért ha jó kommunikátorok akarunk lenni, a másikra való odafigyelést is el kell sajátítanunk. Arról nem is beszélve, hogy ha csak a saját gondolatainkat hangoztatjuk, és csak arra figyelünk egy beszélgetés során, hogy mit fogunk reagálni, akkor semmivel nem leszünk gazdagabbak a beszélgetés végén, mint ahogy belementünk. De ha odafigyelünk a másikra és a mondanivalójára, akkor számos ötlettel, nézőponttal gazdagodhatunk.
A tudatos odafigyelés növeli a megértést, ennek megtámogatására pedig Julian Treasure „hangszakértő” és előadó a következő 5 gyakorlatot javasolja:
Csend
A mai felgyorsult, zajos világban hajlamosak vagyunk átsiklani a csendesebb, visszafogottabb ingerek felett. Treasure javaslata, hogy naponta 3 percet próbáljunk meg csendben eltölteni, így szoktatva fülünket és agyunkat a kisebb ingerekhez.
Mixer
A következő gyakorlat, amit a szakember javasol voltaképp egyike a buddhista meditációs / éber figyelem gyakorlatoknak (amit a pszichológia Mindfulness néven vett át és alkalmaz sikeresen a szorongásos, depressziós vagy szomatikus panaszok enyhítésében). A gyakorlat lényege, hogy a szemünket behunyva próbáljuk meg a hangzavarban elkülöníteni a különböző hangokat: melyik honnét jön, mi mihez tartozik. Ha mindezt úgy csináljuk, hogy közben nem ragadunk le egy hangnál sem, és megpróbálunk nem ítélkezni felette, akkor nem csak hallásunkat, de lelkiállapotunkat is javíthatjuk ezzel a gyakorlattal.
Ízlelgetés
Ebben a gyakorlatban nem hogy nem ítélkezünk a mindennapi hangok felett, de még meg is kell találnunk bennük az élvezhető aspektusokat. Ha odafigyelünk a hétköznapi hangokra, és megtanuljuk értékelni őket, akkor idővel az élet apró örömeinek megtalálása sem fog nehézségekbe ütközni – amivel szintén nem csak hallásunk minősége javul majd drasztikusan, de a boldogságszintünk is.
Hallgatási pozíciók
Figyelmünket nem mindig tudjuk tudatosan irányítani, de testtartásunkat igen. Vegyünk fel aktív, figyelő, bátorító pozíciót, így partnerünk is könnyebben kommunikál felénk, illetve (mivel a testtartás hatással van a lelkiállapotunkra és a tudatunkra, ld. egy korábbi bejegyzést a témáról) mi is jobban tudunk koncentrálni.
RASA
Treasure akronímát alkotott egy szankszrit szóból, melynek több jelentése is van: keringés, nagyrabecsülés, lényeg, tartalom. Ez a 4 jelentés gyönyörűen tükrözi azt a 4 szót, amiből az akroním áll, és olyan kommunikációs szabályokra vonatkoznak, melyek mind az üzenet átadásában, mind a befogadásában segítségünkre lehetnek:
RECIEVE: Befogadni. Mert egy olyan körforgásban, mint a kommunikáció csak úgy tarthatod fenn a keringést, ha nem csak adsz, de el is fogadsz. Egyébként ez az élet minden területére, sőt az életre magára is igaz.
APPRECIATE: Értékelni. Apró jelzésekkel biztosíthatjuk nagyrabecsülésünkről a másik felet, pl. bólogatással, hümmögéssel, igenekkel.
SUMMARISE: Összefoglalni. Röviden mondjuk el a másik mondanivalójának lényegét. Ezzel nem csak figyelmünkről biztosítjuk, de ha valami félrecsúszás van, az azonnal kiderül. „A tehát szó nagyon fontos a kommunikációban” – mondja Treasure.
ASK: Kérdezni. Ne féljünk rákérdezni az elhangzottakra, főleg ha nem világos valami. Egy jól irányzott kérdés további gondolatokat ébreszt, és növeli a megértést.
A buddhisták pl. mindig példát kérnek a viták során. Képekkel, analógiákkal, példákkal kell megvilágítani, hogy mit akarnak közölni. Ha a példa jó, akkor a másik elfogadja, ha nem segíti a megértést, akkor újat kér.
A mai világban nagyon nagy hangsúlyt fektetnek a kommunikáció egyik aspektusára, a közlésre. Fejlesztő tréningek, vitaórák, önkifejezést bátorító gyakorlatok tömkelege mutatja nekünk az utat, hogyan tanuljuk meg kifejezni önmagunknak és másoknak gondolatainkat, érzéseinket. Azonban mi fontosnak tartjuk (és biztos vagyok benne, hogy mindenki, aki az emberi boldogulással foglalkozik így van ezzel) a másik oldalt is. Meghallgatni, odafigyelni: ez mindennek az alapja.
Másképp nem tudunk fejlődni, tanulni, sőt túlélni sem – próbáljunk csak elbambulni pl. vezetés közben. Az emberi kapcsolatok minőségét leginkább az befolyásolja, hogy mennyire figyelnek egymásra oda az emberek.
A világot előrevivő nagy gondolatok mind a csendből, hallgatásból és a megfigyelésből születtek.
Ne hanyagoljuk el ezt a roppant fontos aspektusát életünknek!
Utolsó kommentek